Egy teljes hetet a társas kapcsolatok témára építettem, valamint a hónapban többször is utaltunk a barátok, a kapcsolatok fontosságára.
A „Ha boldog vagy…” kezdetű zenét bekapcsoltam a gyerekeknek. Nagyon hamar odajöttek a szőnyegre táncolni, eljátszották a dalt. Amikor vége lett, újra kérték. A táncolás után relaxációs gyakorlat következett (Dagasztás.). Körbeálltunk, menetirányba fordultunk, mindenki a másik hátát masszírozta, simogatta, „pizzát sütöttünk”. „Teszünk bele lisztet. Most meggyúrjuk, most kinyújtjuk, teszünk rá szalámit, sajtot, stb. betesszük a sütőbe.” Majd leültünk a szőnyegre, és „megettük a pizzánkat”. Utána beszélgettünk. Egymást kérdezték, hogy vagy? Megbeszéltük kinek ki a legjobb barátja, miért szereti őt. Sokféle külső-, belső tulajdonságot, közös játékot említettek. Mindenki sorra került, volt akit többször is választottak. Ezt követően barátságláncot készítettünk. Mindenki kidíszítette a saját kis emberkéjét, közepére a jelét rajzolta, majd felragasztottuk egy nagy kerek papírra. A barátok lehettek egymás mellett. Nagyon élvezték ezt a feladatot. Majd Boldog Dóra érkezett hozzájuk a versikével. Elmeséltem nekik a „Tavaszi ébresztő” című mesét. A gyerekek figyelmesen hallgatták, majd a végén ők kezdeményezték a beszélgetést a szereplőkről, a mesében történtekről, amit nagy örömmel fogadtam. Majd elővettem a vidám-szomorú bábokat, és a már ismert szituációs játékot játszottuk el. (valaki szomorú, hogyan tudnád felvidítani?). Ezután felajánlottam nekik, hogy elkészíthetik a barátság-virágukat, középre a saját jelük kerüljön, és annyi szirom legyen a virágon, ahány barátjuk van, a szirmokban a jelekkel. Mindenki örömmel kezdett neki a feladatnak. Volt olyan gyermek, akinek egy szirom került a virágra, volt akinek tíz. Közben folyamatosan beszélgettem velük. Megbeszéltük, hogy miért jó, ha egy barátja van, vagy ha több. Valaki pedig még Boldog Dóra jelét is lerajzolta (mosolygós arc), ő is a barátja, mondta. Ezek a virágok egy nagy csokrot alkottak (felragasztottuk egy kartonra). A barátság jelképének kiszínezése, és a harmadik lépcsőfokra való felragasztása után lehetőséget biztosítottam a „barátaim” című kép kiszínezésére, valamint barátságvirág készítésére. Néhány gyermek a saját csoportjába járó barátnak adta a virágot, többen pedig átvitték másik óvodai csoportba. Örömmel tapasztaltam, hogy a virágok színezésénél mindenki mondogatta, hogy kinek fogja adni, már konkrét elképzelésük volt. A délelőtt nagyon jó hangulatban telt, a gyermekek alig várták minden játékban hogy sorra kerüljenek. A hét másik napján lerajzolták a legjobb barátjukat. A gyermekek boldogok voltak amikor kitettük a falra a barátságláncot, a barátságvirágokból készült csokrot, majd másnap „A legjobb barátom” című rajzot. Az óvodában dolgozó felnőtteknek örömmel meséltek a játékokról, mutatták az elkészült munkájukat.