…
Boldogságóra Alapprogram
Jármi- Papos-őr Általános Iskola
A társas kapcsolatok ápolása volt a hónap témája. Ez a téma még a kis elsős gyermekeknek is teljes mértékben megérthető, átélhető. A hónap során sokat mondókáztunk, mesét hallgattunk, néztünk. A szüleink és a barátaink meghatározó személyek életünk minden percében. Erre a fontos tényre próbáltam ráébreszteni kicsiny tanulóimat, mely úgy hiszem sikerült is. Szertettel meséltek szüleikkel, barátaikkal, szomszédaikkal való kapcsolataikról, a közösen megélt élményekről. Ha elfáradtunk a tanulásban és egyéb tevékenységek végzése során, együtt énekeltünk, színeztünk és meditáltunk is. Nagyon jó hangulatú hónapot búcsúztatunk a napokban.
A Somogyjádi Illyés Gyula Általános Iskola 6. osztályosaival novemberben, a társas kapcsolatok hónapjában két alkalommal találkoztunk.
Az első alkalommal relaxációval indítottunk, majd beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról. Mindannyian kitöltöttük Gary Chapman szeretetnyelv-tesztjét, amelyből kiderült, hogy melyik is a mi jelenlegi szeretetnyelvünk.
A 2. alkalom is beszélgetéssel indult. Aztán „A mi házunk” című játékot játszva, több vitás kérdés eldöntése után megtudtuk, milyen szabályok szerint élnének a gyerekek, ha egy házban laknának. Az óra további részében a csoportok montázst készítettek, amellyel igyekeztek megjeleníteni Arisztotelész gondolatát: „Az ember társas lény, és csak más emberekkel szövetségben, kapcsolatban élhet teljes életet.” Az elkészült munkákat az osztálytermünkben állítottuk ki, majd a képtárlátogatás módszerével tekintettük meg.
Társas kapcsolatokról novemberben
A hónap során több alkalommal is volt lehetőségünk a társas kapcsolatokról beszélgetni.
Az ember társas lény, nem jó senkinek sem egyedül lenni. Fontos a családunk és fontos, hogy barátaink legyenek. Az adventi időszak közeledtével még nagyobb hangsúlyt kapott ez a hálás téma. Néhány tanítványom időnként el is érzékenyült, amikor tudatosult benne, mennyire szerencsések is vagyunk, mennyire jó is a mi osztályközösségünk, hiszen mindenki megtalálta a helyét, mindenkit befogadtunk.
Két gyerek éppen egy évvel ezelőtt érkezett hozzánk, de úgy érzik, hogy a kezdetektől velünk vannak. Azonban azért, hogy a társaink elfogadjanak, mindenkinek tennie kell.
Megbeszéltük, hogy mire volt szükség ahhoz, hogy a két úgy osztálytárs beilleszkedjen. Olyan tulajdonságok, amiért szerethetőek.
Majd mindenki kapott egy írólapot, amelyre lerajzolta a kezét, a tenyerébe a saját nevét, ahogy szereti, ha szólítjuk, az ujjaira pedig egy-egy jó, kedves, szerethető tulajdonságát.
A feladat megoldása kisebb nehézségekbe ütközött, mert, elmondásuk szerint könnyebb meglátni a rossz tulajdonságot még magukban is.
Azért, hogy ez könnyebben menjen, elolvastunk egy rövid történetet egy hihetetlenül bölcs afrikai törzsi szokásról.
Amikor a törzsből valaki rosszat tesz, akkor kiállítják a falu közepére, és az egész törzs köré gyűlik, s két napig folyamatosan sorolják neki mindazokat a jó dolgokat, amiket valaha is tett.
Mert a törzs hisz abban, hogy minden ember jónak születik, csak néha hibákat vét. A törzs összegyűlik és segítenek társuknak újra megtalálni önmagát, a jó természetét.
Erre néha mindenkinek szüksége van. Ezért körben helyezkedtünk el mi is, s a kör közepére állítottunk sorban, egyenként mindenkit, akinek felsoroltuk a jó tulajdonságait. Mindenki mondott egy jó tulajdonságot, vagy kedves emléket a kör közepén álló társának, de nem ismételhették meg az előttük már elhangzottakat. Megbeszéltük a tapasztalatokat. A gyerekek úgy érezték, hogy a kedvességet is tanulni, gyakorolni kell, hiszen rosszat könnyebben tudtak volna mondani, mint kedveset, jót. A vélemények egyöntetűen azt igazolták, hogy gyakran van szükség környezetünkben a pozitív megerősítésekre, dicséretekre.
A hónap dalára táncra is perdültek.
A következő foglalkozásunkat ellazulással kezdtük, ám a 10 perc hosszúnak bizonyult számukra, kacarásztak, kuncogtak már az 5. perc után.
A tükörjátékkal folytattuk, ami mindenkit megmozgatott, örömmel vettek részt a játékban. Párokat is cseréltek. Később megbeszéltük a tapasztalatokat, s elmondták, hogy kik azok, akik mozgására könnyebben ráhangolódtak.
Majd a „Szerethető vagyok”segített egymás jobb megismerésében. Figyelmesen hallgatták meg egymást a kis csoportokban, s készítettek plakátokat, az egyéni ízlésviláguknak megfelelően.
Kellemesen töltöttük a boldogság órákat, a gyermekek egyre jobban várják ezeket az alkalmakat.
A heti Boldogságóra foglalkozást egy relaxációval kezdtünk, hogy a feladathoz a gyerekek minél inkább lecsendesedjenek és megpihenjenek.
A relaxációs gyakorlat előtt még a szabad játékidőben kiszínezte minden gyermek a kis ember figuráját. A relaxáció után sorba álltak, hogy ki kinek a barátja, majd a kis figuráikat is úgy tettük sorba. Ezután mindenki választhatott egy gyereket, akit a barátjának gondol és egy színes fonalat, amiből mind a két gyermek kapott barátság karkötőt. A gyerekek nagyon ügyesek voltak és nagyon jó volt nézni, hogy ki kit választ. Leginkább a valóban együtt játszók egymást választották, de akadt olyan is, aki teljesen mást választott, mint akivel együtt szokott játszani. Minden gyermeknek lett barátság karkötője, volt akinek 3 is.
A barátság karkötő felhelyezése után meghallgattuk közösen a hónap dalát, amire együtt táncoltunk, majd elmeséltem nekik a Süni irigy lesz című mesét.
Számomra ez a téma nagyon kedves és érdekes volt, mert napokig kaptam a visszajelzéseket a szülőktől és a gyerekektől is, hogy mennyire tetszik nekik a barátságkarkötő. A gyerekek büszkén viselték és mutatták mindenkinek, illetve mesélték el, hogy mit játszottunk.
A hétszínvirág csoportban a társas kapcsolatok ápolását dolgoztuk fel ebben hónapban. Jól érzem magam boogie című dalra, minden gyerek táncolt. A gyerekeknek elolvastam Bartos Erikától Bogyó és Babóca- Barátság című mesét, megbeszéltük kinek mi tetszett benne. Meghallgattuk Gryllus Vilmustól az Őszi falevél című dalt. Az állatok az erdőben játék nagyon tetszette a gyerekeknek. Mindenki választott magának egy erdei állatot, voltak nyuszik, mókusok, medvék, csigák, sündisznók, őzikék. Megépítettük közösen a barátságjavító gépet. Megbeszéltük, hogyan használjuk és mire való. Izgalmas, aktív délelőttjeink voltak, ahol a gyerekek érdekes élménnyekkel gazdagodhattak és megismerhették a játékokon keresztül a barátság és empátia fontosságát.
A novemberi Boldogságóra elejét Tükörjátékkal kezdtük. A gyerekek tükörképként utánozták a mozgó társaikat. Meghallgattuk Bagdi Bella: Ellazulni jaj, de jó! című dalát. Becsukott szemmel követtük a dalban levő utasításokat.
Megnéztük az Öreg néne őzikéje című hangos diafilmet. Elmeséltük, miket érezhetett a kisgida. Üzenetet is küldtünk a gidának, és rajzoltunk neki. Elmeséltük, hogy miért szerethető a gida, és az öreg néne. Arról is tájékoztattuk egymást, hogy mi miért vagyunk szerethetőek és kivételesek.
Az órát Pletykajátékkal zártuk. Nagyon érdekes volt, hogy milyen változáson ment keresztül az eredeti szöveg.