A foglalkozást játékkal kezdtük: a térfelek vitája. A terem egyik fele igen, a másik a nem álláspontot képviseli. Középre helyezkednek, akik nem tudnak az adott kérdésben döntésre jutni. Az állítások: Jobb adni, mint kapni./ Minden egyes ember ugyanannyira képes jót cselekedni./ Az én segítségem, csepp a tengerben, úgysem ér sokat./ Örömet okoz, ha segítek másnak./ Ha segítek, viszont várom a segítséget./ Csak ösztönösen segítek és nem várok semmi viszonzást érte./ Az emberekből kihalt az emberiség.

Közeleg a karácsony, ideje a külvilág zajától, a napi küzdelmektől befelé fordulnunk, családunkra, embertársainkra gondolunk. A jócselekedetek hónapjában a segítőkészségről beszélgettünk. Vajon fontos –e és miért, hogy segítsünk másokon? Minden gyerek és felnőtt is tud emlékeket idézni, amikor segített valakin. A tanulókat arra kértem, hogy kategóriákban gondolkodva gyűjtsünk példákat emberi segítségnyújtásra. Fizikai segítség / lelki támogatás. Fizikai: Idős embernek a táskáját, kosarát átvette./ Otthon segít a házimunkában, ha anya sokat dolgozott. Lelki: osztálytársát, barátját vigasztalta, amikor szomorúság érte.

Közösségünkben szokott gondot okozni, ha a beteg nem kapja meg a leckét. Vajon, sokan miért nem tudják a másik helyzetébe képzelni magukat, milyen rossz, ha távol kell maradni és lemarad valaki az anyaggal. Arra végképp nem gondolnak néhányan, ha ők lesznek betegek, majd nekik sem fotózzák le a füzetben a vázlatot? A gyerekeket arról próbáltam meggyőzni, hogy közösségi életünk fennmaradását támogatja minden segítő tevékenység.

Elmeséltem, hogy az állatvilágban is gyakori a társas támogatási forma, amely egészen az önfeláldozásig terjedhet. A segítőkészség ráadásul kedvezően hat ki testünk állapotára. A következő kérdésre tehát egyértelmű a válasz: “A kedvesség megtérül? “- Igen! Segíteni nem csak szűkebb környezetünk tagjain lehetséges: több segítő szervezet is hirdet segítő kampányokat: a Magyar Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász talán a legismertebbek. A jócselekedetek tárháza feladatban olyan kis feladatokat adtunk magunknak a közel jövőre, amelyet könnyen teljesíteni tudunk. A gyerekek az otthoni gesztusokat választották leginkább: kávé főzés anyának, süti készítése, mamának takarítani, de volt, aki régi játékát ajánlja fel egy rászorulónak.

A foglalkozást egy történettel zártam. Forrás: https://hasznaldfel.hu/az-elveszett-penz-egy-tortenet-a-jo-cselekedetek-erejerol/

“Élt a környékünkön egy kedves idős hölgy, aki még évekkel ezelőtt elveszítette a férjét. Nem sokkal később újabb csapás következett be az életében: lánya, veje és két unokája tragikus hirtelenséggel meghalt egy autóbalesetben. A néni egy nagy bérház egyik szűk lakásában lakott egyedül, és kevés nyugdíjából próbált megélni valahogy.
Egyik nap, amikor hazafelé tartottam az iskolából, a bérház kapuján egy hirdetést vettem észre.„Elvesztettem 2000 forintot, aki megtalálta, legyen szíves hozza fel az 5. emelet 2.-be, mert a kevés nyugdíjamból ételt is nehezen tudok venni.”
Nem sokat gondolkodtam: bementem a házba, fel az 5. emeletre, kivettem a tárcámból 2000 forintot, és becsöngettem. Amikor a néni meglátott kezemben a pénzzel, kicsordultak a könnyei, és meghatódva így szólt: „Te vagy ma a tizenkettedik ember, aki feljött hozzám a 2000 forinttal. Nagyon köszönöm!” Mosolyogva elbúcsúztam tőle, majd a lifthez léptem. Még utánam szólt az ajtóból: „Lányom! Azt a hirdetést vedd le kérlek, mert azt sem én raktam ki.”

A MosolyManók adománygyűjtő akcióhoz osztályunk is csatlakozott, játékokkal és könyvekkel segítve rászorulókat. Reméljük, sikerül mosolyt varázsolni a gyermekarcokra!

Ne felejtsük: A legkisebb gesztus is lehet valaki számára komoly segítség! Jó cselekedetekkel mások életét könnyítjük meg, ugyanakkor saját életünket is szebbé tesszük!

Végül felragasztottuk díszeinket egy barna kartonra és készítettünk egy mézeskalács házikót, ezzel kívánunk boldog karácsonyt mindenkinek!