A boldogságórák 4.feladata: a „A boldogító jócselekedetek ”( 4hét-Adventi időszak)
Nagy izgalommal láttam neki ennek a jó témának a feldolgozásához, hiszen tudom, hogy minden kisgyermek jó valamiben, amit már a mindennapokban, illetve a tehetséggondozás (főleg zenei) gyakorlati alkalmazásával is megtapasztaltam és a mai napig is gyakorlom.
Főleg a hagyományokra épülő, a gyerekek által átélt ismeretekre alapoztam, mely mindig hangulatos és szívszorongató élményekkel teli történésekből álltak. Az „ünnepi varázslat” megteremtése főleg a dekorációban, az ízléses terítésben, a dalok, versek hangulatában, a játékeszközök igényességében mutatkozott meg, melyet saját használatra is alkalmazhattak. Az advent szellemisége, egymás iránti felelősség, figyelmesség értéke megsokszorozódott az adott feladatok által. (Mikulás bácsi kesztyűjének megkeresése, levélküldés Télországba, Mikulás szánjának díszítése, javítása, út-és kandalló építése, egymásnak és családtagoknak segítségnyújtás, mesegyárban a Manóknak az ajándékok csomagolásában és szállításban…stb) A pozitív megerősítések elhangzása mindennap aktívabbá és magabiztosabbá formálta a gyermekek érzelemvilágát. A „Jószívű cím” elnyerése cselekvésre sarkallta a gyerekeket, még ha néha volt is egy-két „kiskrampusz” közötük, akik csintalankodtak a többiekkel, nekik a „Mikulás bácsi mondja”-tornagyakorlatokat kellett végrehajtani huncutságukért. A szorgalmukért, jóságukért cserébe „szívnyakláncot” adtam a gyerekeknek a Fenyőünnepség napján. A „családi jócselekedetek naptára” megosztásával lehetővé tettem, hogy a szülők is részeseivé váljanak és ráhangolódhassanak e gyönyörű ünnep hangulatára. Az Adventi várakozás ideje alatt a karácsonyi manócskák minden éjjel a „manósapkába” (adventi naptárunk) rejtettek egy-vagy két óvodai jelet, melyet másnap egy ügyes kisgyermek vehetett ki a sapkából. A többieknek „barchoba” játék keretén belül kellett kitalálniuk, vajon kiket leptek meg ajándékkal a kismanók. Folyamatosan szellemültünk át manókká, rénszarvasokká, hóemberekké, télapókká, a családoktól kapott fejdíszek és ruhadarabok segítségével. A jócselekedetek, apró gesztusok jelen voltak mindennapjainkban és a beszélgetések alatt igyekeztünk megfogalmazni, hogy miért érdemes jónak lenni, jót cselekedni mindenkivel. A „Betlehemi jászolt” is közösen készítettük el, ahol elmeséltem Jézuska születését, kihangsúlyozva, hogy mekkora kincsnek számított a szülei és a pásztorok számára. A három király megjelenéséről, adományairól is beszélgettünk, ezzel (érzékenyítve) felhívva a gyerekek figyelmét a nehezebb sorsban élőkre. Az ajándékozás, „adni-kapni valamit a másiktól” fogalom átértékelődött. A feladatok elvégzése, egy jótett megtétele (otthon, oviban) lehetővé tette számukra, hogy tovább mehessenek a „Mikulás-házához”-a „Mikulás-mesevárához”: (Hétvári Andrea verse), ahol az ajándékok készültek. A „Télapóka juj, juj, juj”… mozgással kísért dalocska hangulata zenélésre és táncra ösztönözte a gyerekeket. Örömmel hallgattuk meg a „Szép nap, ölelj most át engem..” és a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című Bagdi Emőke dalokat, ami megérintett engem és látva a gyerekeket összebújva, ringatózva még meg is könnyeztem. Nagyon sok érzelmi hatás ért bennünket. Az érzékenyítés kapcsán jó látni a gyermekeim arcán a meghatottságot, az együttérzést és a szeretetet. Biztos voltam benne, hogy amit célul tűztem ki, valóra válik karácsonyra: „a pici szívünk hatalmassá vált, mely tele lett jósággal, barátsággal, szeretettel, kedvességgel, együttérzéssel és sok-sok mosollyal.
Köszönöm nektek az eddigi segítséget, az összedolgozást. Nagyon boldog vagyok, hogy így is megtapasztalhatom óvodásaim kedvességét, a szülők lelkesedését és kollegáim pozitív véleményét.
Úgy érzem valami mást csinálok, pedig ugyanúgy végzem a dolgom, mint eddig!…és mégis más…több…és értékesebb.
Szívemből kívánok nektek Békés, meghitt Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag Boldog Új Esztendőt, eredményes együttműködést a következő időszakra!
Tariné Varga Edit-óvodapedagógus

A decemberi Boldogságóránkat a jó cselekedetek boldogító erejére összpontosítottuk a gyakorlatban. A gyermekeink köszöntötték Boldog Dórát, aki elmesélte nekik, hogy ő az anyukájával busszal érkezett most hozzájuk. Az anyukája személyes példáján keresztül tanított neki egy jó cselekedetet, mégpedig azt, hogy a buszon egy idős néninek adta át a helyet. Elmesélte Dórának, hogy az is jó cselekedet lehet, hogy a buszon átadjuk valakinek a helyünket (pl: idős embernek, kismamáknak, beteg embereknek, gyermekeknek). Boldog Dóra ezt megszívlelte és megígérte az anyukájának, hogy mindenképpen elmeséli ezt a jó cselekedetet a gyermekeknek. Gyermekeink figyelemmel hallgatták Boldog Dórát miután megérkezett hozzájuk. Utána beszélgetőkörrel folytattuk és beszélgettünk a gyerekekkel a jó cselekedetek boldogító erejéről, összeszedtük a jó cselekedetek pozitív hatásait. Majd megosztották velem, hogy nekik milyen jó cselekedeteik voltak eddig már.
A Dajkát is bevontam a Boldogságórámba. Ő elmesélte a gyermekeknek, hogy milyen jó az, ha segít neki valaki például a cipekedésben. A gyermekeknek a jó cselekedet átadását a gyakorlatban is szerettem volna megmutatni, hogy jobban mélyüljön el bennük. Így egy gyalogos átkelőhelyet raktam le eléjük, és két gyermeket megkértem, hogy tartsák meg a jelzőlámpákat (zöld-piros), majd egy gyermek (Panka) átsegítette a Dajkánkat (idős embert)az úttesten. Illendően köszönt neki, bemutatkozott és elmondta neki, hogy ő ki, majd megkérdezte tőle, hogy segíthet-e neki átkelni az úttesten. Az idős hölgy nagyon boldog volt és igent mondott. Panka példát mutatott a kisebb gyermekek számára is. Panka jó cselekedetet hajtott végre.
Relaxációs gyakorlattal folytattuk: „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok.” A gyerekekkel állva végeztük a gyakorlatot, két karjukkal szorosan átölelték a mellkasukat, előrehajoltak egy kicsit és teljes átéléssel végezték a feladatot.
Boldogságmondókára jártunk körbe a szőnyegen, majd a gyermekeknek fel kellett sorolniuk jó cselekedeteket, amiket ők is tudnak már csinálni. ( A már nem használt könyveiket elajándékozhatják, bevihetik egy könyvesboltba. Ha szomorú, elkeseredett embert, gyermeket látnak, megkérdezhetik, hogy segíthetnek-e nekik.) Aki tudott mondani egyet, előrelépett a szőnyegen.
A jó cselekedetek hónap dalát hallgattuk meg a gyerekekkel: Jó emberré csak a szívemmel válhatok! Kört alakítottunk és ringatóztunk rá.
Boldog Dóra mondókájával egy mese előadásra hívta a gyermekeket. Szájtátva, nagyon csöndben, figyelmesen hallgatták meg a Szívem kertje című mesét! A kérdésekre megfelelő válaszokat mondtak, de a szituációs játékok eljátszásakor értették meg a lényeget.
A foglalkozás lezárásaként meghallgattuk Bagdi Bella Boldog vagyok című dalát, kiszínezhették a Boldogságvárat, majd közösen eljátszottuk a Mit tettem jót? játékot, melyben aznapi jó cselekedeteket soroltak fel, mert a Boldogságvár 4. lépcsőfoka előtt egy őr állt, de aki mondott egy aznapi jó cselekedetet, az őr beengedte a 4. lépcsőfokra.
A jó cselekedeteinket tovább adva csoportunkba meghívtuk a nagymamákat, Gréta nagymamája Márta néni látogatott el a gyermekekhez. Egy Janikovszky Éva Jónak lenni jó történetével lepte meg őket. Beszélt még a gyermekkoráról is, hogy milyen játékok voltak és hogy mivel játszottak régen.
A szülőknek úgy adtam tovább ezt a témát, hogy egy jó cselekedet kockát készítettem együtt a kisfiammal, és megkértem őket, hogy az ünnepek és a téli szünet alatt készítsenek együtt a gyerekekkel egy jó cselekedet kockát, melyet ők is tudnának használni. Lelkesedéssel fogadták, így fényképpel illusztrált visszajelzésemet a januári feltöltésemkor fogom közzétenni. Elmondhatjuk magunkról, hogy jó emberré váltunk a jó cselekedeteink, szívünk által.