Februárunk tele volt megküzdéssel. Megismerkedtünk az állatok téli életével, ki milyen stratégiát alkalmaz a túlélésre. Kik azok, akik inkább átalusszák, és kik azok, akik átvészelik. Beszélgettünk és ismeretterjesztő videót néztünk arról, hogy az aktív állatoknak milyen módon segíthetünk, mi emberek. Ez, és a hozzá kapcsolódó játékok jó alkalomat nyújtottak annak szemléltetésére, hogy ha szükséges, kérjünk segítséget nehéz időkben. Nem csak az állatok, de mi is küzdöttünk a téllel, a gyerekek már nagyon várják a tavaszt, így megpróbáltuk elűzni a telet. Nem volt egyszerű mutatvány, verseltünk, énekeltünk, boszorkányok földjén keltünk át, még Fagy Jankó is megkergetett minket, de amikor elértük az Öreg Telet, félelmet nem ismerve ijesztettük el. Ismerkedtünk a busókkal is, azzal, hogy ők miért bújtak maskarába, még egy maszkot is készítettünk. Még a meséink is tele voltak megküzdéssel, a Kóró és a kismadárban, a madár nem adta fel, addig kérte a segítséget, amíg valaki nem segített, a Vajaspánkó pedig énekszóval birkózott meg a nehéz pillanatokkal, bár ez sajnos végül a vesztét is okozta. Sajnos Pók néni is járt nálunk, aki elvitte az alvós plüss játékainkat, de az elvégzett feladatok segítségével visszaszereztük kedvenceinket. Elmondhatom, hogy a gyerekek végig bátrak voltak, semmilyen akadály nem okozott nekik gondot, remélem, hogy ez a bátorság sokáig megmarad életükben.

A témát – vegyes csoport lévén – igyekeztem több oldalról megközelíteni, hogy a különböző életkorú gyermekek találkozhassanak a számukra legmegfelelőbb, legjobban átélhető és átérezhető élethelyzetekkel. Így többször elmeséltem Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséjét, amit aztán át is beszéltünk. A napi beszélgető körök alkalmával a gyerekek rendszeresen elmesélték, hogy milyen nehézségekkel kerültek szembe a mindennapok során, hogyan tudtak megbirkózni vele, mit tehettek volna másként, kitől kértek, vagy kaptak segítséget.
A választható feladatok közül elkészítettük a „Biztató Hóvirágmező”t. Közben sokat beszélgettünk arról, hogy a növényeknek, állatoknak milyen nehézségekkel kell megküzdeniük így tél vége felé. Az udvaron megfigyeltük a természet ébredését: a virágágyásokban előbukkanó nárcisz-, krokusz- és tulipánleveleket, a fűben nyíló pipitéreket, a napos fal tövében megjelenő bogarakat. Tavaszváró verseket, énekeket, dalos játékokat játszottunk.
A hónap során folyamatosan sok megbetegedés is előfordult a csoportban, így gyakori téma volt a betegségek megelőzése, a betegségek leküzdése is.
A legnagyobb lelkesedéssel a hajóutat fogadták Biztonság Szigetére! Ráhangolódásként végigcsináltuk a relaxációs gyakorlatot, majd a csoportszoba asztalait felfordítva építettünk egy nagy vitorlás hajót, amibe mindenki elfért. A létrára kifeszített ejtőernyő lett a vitorlánk, melynek árbóc-kosarából egy kis hajósinas kémlelte a látóhatárt. Út közben láttuk a hajónk mellett felbukkanó bálnákat, delfineket, majd nagy viharba kerültünk. Meg kellett küzdenünk a széllel és a nagy hullámokkal, sőt még hajótörést is szenvedtünk. Eljátszottuk a Hajótörés játékot (Kézikönyv 143. oldal). Szerencsénkre mindenki megmenekült, a vihar lecsendesedett, s a hajó felett megjelentek a szárazföld közelségét jelző madarak. Majd megpillantottuk a távolban Biztonság Szigetét, melyre kacskaringós zátonyok között vezetett az út. Sok nehézség és akadály leküzdése után végre megérkeztünk Biztonság Szigetére, ahol a fáradt csapat végre megpihenhetett a pálmafák árnyékában és friss gyümölcsökkel csillapíthatták éhségüket és szomjúságukat!
Mindenkinek nagyon tetszett a kalandos utazás! A következő napokban újra és újra fel kellett építeni a hajót, a szigetre vezető utat, hogy újra átélhessék a közös kalandokat. Persze a játék folyamatosan változott: újabbnál újabb nehézségek, problémák adódtak az utazások során, de a végén mindig elérték céljukat: eljutottak Biztonság Szigetére, együtt mindig sikeresen megküzdöttek a felmerülő nehézségekkel!