Reggeli körünket egymás köszöntése után relaxációval kezdtük. A gyerekek egy-egy plüss játékot tettek a hasukra, majd arra koncentráltak, hogy szép lassú belégzésekkel megemelgessék azt. Lágy zene segítette az ellazulást. (Rendszeresen gyakorolják ezt a technikát, főleg kolléganőmmel, aki gyermekjógát tanít.) Érzelem manócskák képeit ragasztottuk föl a kockás ládáink elejére. A gyerekekkel megbeszéltük, melyik manó arca milyen érzést tükröz. Mindenki megkapta a saját jelét és fölragaszthatta ahhoz az érzelemhez, amelyet éppen érzett. Megbeszéltük, hogy bármikor át lehet ragasztani őket a nap folyamán másik helyre és el kell mondani, miért éppen oda tette. A gyerekek nagy örömmel rakták ide-oda a jeleket és egyre jobb indoklásokat, magyarázatokat adtak az okokra.
Másnap megnéztünk egy mesét „Hiszti manóról”, és arról, hogyan lehet legyőzni őkelmét: ha dühösek vagyunk valamiért, toporzékolás helyett nagy levegőt veszünk és megfeszítjük minden izmunkat, majd kifújjuk a levegőt. mire háromszor megcsináljuk, elszáll a mérgünk. Tanultunk hozzá egy verset is: Balla Piroska: rosszkedvet elűző mondókáját. A vershez „toporzékoltunk” ülve, állva, hason fekve, hanyatt fekve és végén, mikor a lufi, amibe belefújtuk a mérgünket messze szállt, csak a jókedv maradt utána.
Szerdán összegyűjtöttük az érzelmeket ismét képek alapján és csoportosítottuk őket. Megbeszéltük, hogy a rosszak ellen, valahogy küzdenünk kell, hisz nem csapkodhatunk, kiabálhatunk, mikor olyan kedvünk van. Gyűjtöttünk olyan dolgokat,amelyek megnyugtatnak: anya ölelése, rajzolás, megbeszélés egy baráttal, és megmutattam a „csillag légzést” : ujjaikat körbe rajzolják egyenként a mutató ujjukkal, mikor fölfelé halad: belégzés, ha lefelé, kilégzés. Végül lerajzolhatták, hogy érzik magukat.
Csütörtökön új játékot hoztam: Boribon beszélgetős érzelmi intelligencia fejlesztős játékát. Alig fértünk el az asztalnál, mindenki ki akarta próbálni. Jókat beszélgettünk, kivel mi történt, hogy érzi most magát és mit szeretne kérni.Volt egy veszekedős kártya is, ehhez megtanultunk egy kibékülős mondókát: Béke, béke barátság, mi volt ez a szamárság? Ha még egyszer összeveszünk, azon nyomban kibékülünk. Nagy sikere volt, a nap folyamán többször is hallottam tőlük.
Pénteken a mérgelődésről beszélgettünk, mert többen is beszéltek csúnyán, óvodába nem illően. Megbeszéltük, hogy persze, néha jól esik valamit mondani, mikor dühösek vagyunk, de persze nem mindegy mi az. Így hát mókás káromkodásokat gyűjtöttünk, amit bátran használhatnak, senki nem botránkozik meg rajta: A kakas csípje megy! A kutya ugorja át az árkot! Irgum-burgum bútorraktár…. a végén grimasz TV-vel zártuk a beszélgetést: két tenyerünk a két vállunkon, keresztben magunk előtt. A felső karunkat fölemelve kikukucskálunk és valamilyen grimaszt vágunk. Nagy nevetésekkel zártuk a foglalkozást.
Boldogságóra Alapprogram
Zenés relaxációval kezdtünk. Igyekeztem a szünetben kissé „felpörgött” osztályt lecsendesíteni, a feladatra ráhangolni. Már korábban is sikerült ebben az osztályban ezzel a gyakorlattal ráhangolnom őket a közös munkára.
A javasolt kérdésekkel sikerült beszélgetést kezdeményezni arról, mikor lett volna szükségük hasonló gyakorlatra, milyen érzéseket váltott ki belőlük stb. Majd kis csoportokban dolgozva oldották meg az Objektivitás gyakorlatot. A személyes megélésekről, saját érzéseikről nehezen nyilatkoztak.
A választható feladatok közül az Ismerős idegenek című feladatot választották. Készítettünk családi fotót, szuper okos feladatmegoldót, olyat, aki egyszerre 10 könyvből tud tanulni, hálát adó csoportképet, segítő kezeket, s együtt dolgozókat is. Az óra végére egy együttműködő csapattá kovácsolódtak, s egymásnak ötleteket adva, egymás javaslatait, tanácsait meghallgatva dolgoztak.
Székesfehérvári Kossuth lajos Általános Iskola
Készítettünk egy megküzdési térkép térképet, azokat a kihívásokat és megoldási stratégiákat ábrázolja, amelyekkel az iskolában találkozunk nap mint nap!
Foglalkozásunk kezdő gyakorlata az „Égig érő fa vagyok”- feszítő lazító gyakorlat volt. Ezt követően zenés relaxáció segítségével elhajóztunk egy távoli szigetre. Kikötve a hajónkat, bebarangoltuk a szigetet, ahol nyugalom, és béke fogadott bennünket. Találkoztunk madarakkal, bekukucskáltunk a bokrok alá. Majd újra hajóra szálltunk és vissza utaztunk. Az ezt követő beszélgetés után a gyermekek örömmel osztották meg gondolataikat: elmesélték milyen madarakat láttak, mit éreztek a szigeten. Többen megfogalmazták, hogy kicsit féltek az ismeretlen helyen , mert nem tudták mi várhat ott rájuk. A beszélgetés után hősparádét szerveztünk. A gyermekek elkészíthették szuperhőseiket, akik szükség szerint a segítségükre lehetnek ,-akár ezen az ismeretlen varázslatos szigeten, vagy bárhol és bármikor az életben. Néhány gondolat a 4-5 éves gyermekektől: ” Az én szuperhősöm a családom, mert rájuk mindig számíthatok. ” Az én szuperhősöm képessége a szeretet, ez mindig segít.” A szuperhősöm szuper ereje a kigondolás .Mindig gondolkodni kell ,ha van valami.” 🙂
A gyermekek gondolatai jó tükrözik a megoldási lehetőségeket pl: problémamegoldásra fókuszálás, segítség kérés, kapcsolattartás.
Jó úton vagyunk 🥰
Február másodikához, a medve kibújásához kapcsolódóan közös célokat tűztünk ki a gyerekekkel:
együtt készítettünk dekorációt a csoportszobába, a folyósóra. Behozták otthonról a kedves plüss mackóikat, mackókiállítást készítettünk, játszottunk, tornáztunk a mackókkal, együtt bíztatattuk a bátortalanabb társaikat az akadálypályán való áthaladáson. A farsangi ünnepre szintén közösen készítettünk bohócokat, álarcot. Ötletes jelmezekbe öltözött mindenki, meghívtuk a többi csoportot és együtt táncoltunk, mókáztunk. Részt vettünk a Kiszebáb égetésen, együtt űztük el a telet a nagyokkal. A bábra feltűztük azokat a célokat, amiket ők fogalmazhattak meg. Dobjuk el a rosszkedvet, hisztit, rosszaságot, veszekedést. Kívántunk egymásnak sok mosolygást, jókedvet, örömöt, kitartást és egészséget. Egy napon ellátogatott hozzánk egy kedves vakvezető kutyus a gazdájával, a gyerekek megismerhették a terápiás kutya nélkülözhetetlen munkáját, kitartását.
Lippói Gárdonyi Géza általános Iskola
A tanórát a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. A gyerekek többsége számára jó érzéseket hozott elő a dal. Egy diák viszont furán érezte magát miközben hallgattuk a számot. Megnyugtattam, hogy nem gond, ez neki új dolog volt, a lényeg, hogy kimondta, hogy neki ez nem jött be. Aztán a megküzdési stratégiákról beszélgettünk. Sok példát hoztak fel saját életükből. Az előző órákon a kommunikáció témával foglalkoztunk, így az ott tanultakat próbálták alkalmazni a választott feladatnál. Mivel a csoport jelenleg 5 főből állt, ezért azt szerették volna bemutatni nemverbális jeleikkel, hogy hiányzik 5 ember a bolygójukról. Az óra jó hangulatban telt. Az óra végén az önértékelés résznél egy tanuló ki is mondta, hogy fellélegzett a nehéz tanórák után.
Lippói Gárdonyi Géza általános Iskola
A tanórát a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. A gyerekek többsége számára jó érzéseket hozott elő a dal. Egy diák viszont furán érezte magát miközben hallgattuk a számot. Megnyugtattam, hogy nem gond, ez neki új dolog volt, a lényeg, hogy kimondta, hogy neki ez nem jött be. Aztán a megküzdési stratégiákról beszélgettünk. Sok példát hoztak fel saját életükből. Az előző órákon a kommunikáció témával foglalkoztunk, így az ott tanultakat próbálták alkalmazni a választott feladatnál. Mivel a csoport jelenleg 5 főből állt, ezért azt szerették volna bemutatni nemverbális jeleikkel, hogy hiányzik 5 ember a bolygójukról. Az óra jó hangulatban telt. Az óra végén az önértékelés résznél egy tanuló ki is mondta, hogy fellélegzett a nehéz tanórák után.
Különös, hogy mennyi gyermeki félelem van, amelyről a gyermekek nem beszélnek. Sokan a nagyobb vagy éppen a kisebb testvérrel kell megküzdjenek, a sötétséggel, a délutáni alvással, a rossz álmokkal. De olyan félelmek is vannak, mint a hiszti, akik őszintén bevallották, hogy nagyon sokat hisztiznek otthon.
Megoldásokat és jó tanácsokat igyekeztünk keresni ezekre a félelmekre. Minden gyermek megkapta a megküzdés jelét, amit a tevékenység végén szimbolikusan eldobott.