A boldogságórán a diákok megértették, hogy a megküzdés olyan alapvető boldogságfokozó stratégia, amelyben benne rejlik a boldogabbá válás lehetősége: amiként viselkedünk, és ahogyan gondolkodunk, az nagymértékben összefügg azzal, hogy végül mennyire leszünk boldogok.
Készítettek a tanulók közösen egy iskolát ábrázoló térképet, ami azokat a kihívásokat ábrázolja, amelyekkel az iskolában találkozhatnak. Vicces megfogalmazások tetszettek a gyerekeknek, örültek a feladat adta kihívásnak.
Boldogságóra Alapprogram
Zsófia Anna Krajnyákné Greutter
Az óra rávilágított arra, hogy van fontos életfeladatunk is, hogy megtaláljuk azokat a kisebb és nagyobb célokat, amelyeket mi magunk „értelmes célként” címkézünk fel, és ezeket összehangoljuk a környezetünk és szeretteink igényeivel és céljaival. A tanulók rajzoltak egy annyi idős, mesebeli ikerpárt, ahány évesek ők. Lerajzolták melléjük, hogy mi az a dolog, ami a leghasznosabb nekik az életükben, a mindennapjaikban.
A feladatot beszélgetés követte: mit csinálnak ezzel a leghasznosabb dologgal-Egyáltalán mit jelent az, hogy valami hasznos? Nagyon sok féle válasz született és alkotás. A tanulók nagyon jól érezték magukat, észrevehetően egyre nyitottabbak, közlékenyebbek minden egyes boldogságóra után.
Zsófia Anna Krajnyákné Greutter
A gyerekek felismerték, hogy a jó cselekedetek hatása sok területre kiterjed az életünkben: ha segítőkészségünket és együttérzésünket fejezzük ki, kedvezőbben értékeljük azt a személyt, akinek segítő kezet nyújtottunk. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent a kifejezés „Hétköznapi Hősök”. Készítettek a gyerekek közösen egy gondolattérképet ezzel kapcsolatban. Mindenki ötletelt és világossá vált számára, mi mindent tehetne még ő! Nagyon jó hangulatban telet az óra.
Zsófia Anna Krajnyákné Greutter
A gyerekek a boldogság óra alatt megértették, hogy a személyes kapcsolatok, melyeket más emberekkel tartunk fenn, alapvetően fontosak hétköznapi tevékenységeink elvégzésében, valamint nagymértékben hozzájárulnak testi, lelki, sőt szellemi jóllétünkhöz. Beszélgettünk arról, milyen társas közegben élünk, miért fontos társas kapcsolatok kialakítására, fenntartására, hogyan hathat boldogságunkra. A legkedvesebb osztálytársat kellett lerajzolni. A végén, a rajzokat összehasonlítottuk, a gyerekek nagyon jól érezték magukat, nem volt hiány kacagásból!
A gyerekekkel megbeszéltük, hogy a boldogság titka, hogy minden apróságnak örülni kell.
A gyerekekkel beszélgettünk arról, mi is a hála, miért fontos és kinek, minek, miért adhatunk hálát.
Megkértem őket írjanak egy listát, hogy ők miért, kiért hálásak és közben gondoljanak is rájuk. Figyeljék meg, hogy mit éreznek közben, erről is beszélgettünk.
A tanulókkal saját élményeik alapján beszélgettünk a megbocsátás fontosságáról. Történeteket meséltek, megoldásaikat ismertették. Egymásnak is adhattak bocsánatkérő üzenetet. Feladatlapot is megoldottak, történetet olvastak, melyet megbeszéltünk.
„Amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róm. 12,18)
A tevékenység elején arra kértük a gyerekek, hogy gondolják végig, hogy mit tudnának tenni a békességért. Az óvodások többsége a sokat gyakorolt békítő mondókánkra gondolt.
A következő mozzanatban egy relaxációs gyakorlattal tértünk át a tevékenységre: „Kitárom a világom, mint egy virág kinyílok…kitárom a világom…”
A témakör megvalósításához egy lapot három részre osztottunk. A két külső laprészre esőfelhőt rajzoltak a gyerekek (jelképezve a szomorúságot). A lap belső részére, pedig az eső utáni derűs tájat (jelképezve a megbocsátást).
A tevékenységet egy játékkal folytattuk: „Jön a Zombi!” – A gyerekek körbe álltak. A kör közepén állt a Zombi, aki előretette a két karját és lassan közelített valaki felé. Így szeretett volna elrabolni valakit. Akihez közelített, megmenekülhetett, ha kimondja a négy varázsige egyikét (sajnálom, bocsáss meg, köszönöm, szeretlek). Ha sikerült a gyereknek kimondania, mielőtt a Zombi hozzáért, megmenekült, ha nem áldozatául esett.
A foglalkozás végén a gyerekek kiszínezték a megbocsátás jelét!
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Harmadikosokkal szituációs játékot játszottunk, majd mindenki leírta a füzetbe azokat az ismerősöket,akiknek már megbocsátottak.
