Mivel mi vegyes csoport vagyunk, elég sok a csoportunkban a konfliktus. A kicsik még sokszor ott tartanak, hogy nehéz osztozkodni, vagy épp belekotnyeleskednek a nagyok játékába. A nagyok pedig azt az időszakukat élik, hogy már van, aki szerelmes, vagy van kedvenc barátja, akivel szeret játszani, és néha zavarja, ha más is csatlakozik. Így aztán jön a furkálódás, árulkodás, szócsatáznak, megsértődnek, kibékülnek, aztán újra távolságtartás, kibékülés következik. Ez mind másképp játszódik le a lányoknál, mind a fiúknál. A fiúk valahogy hamarabb képesek a megbocsátásra, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják a nemkívánatos havert. A lányok már inkább árulkodásra hajlamosak és képesek fél napig nem beszélni a másikkal egy-egy apróság miatt. Szóval, nagyon vártam ezt a témát, hogy miként is építsem fel, hogy igazán tudjak a lelkükre hatni és hatásos, elgondolkodtató legyen számukra a téma. Relaxációs gyakorlattal indítottunk, halk zenére, átadtuk a mozdulatokat, méghozzá az ölelés mozdulatát, de előtte furfangosan egy helycserélős játékkal olyan gyermekeket ültettem egymás mellé, akik azért beletartoznak ebbe a gondolkodásmódba. Jó volt látni, hogy igazán tudnak ölelni és szeretni. Ezután bábszínházas mese következett. Sün Soma meséjével készültem, aki ugye mindig keresztbetesz valamelyik barátjának, aztán megharagszanak rá, végül kibékülnek. Nahát, nagyon találó volt ez a mese a kis Csigabigáknak. Megbeszélgettük a témát igyekeztem több oldalról megközelíteni, hogy a különböző életkorú gyermekek is értsék, ezért példákat hoztunk fel, hogy a mi kis életünkben milyen „balhék” fordulnak elő. Pl.: kizárt a játékból, ezért nem fog elhívni a szülinapjára, nem építhetek vele, mert a másik fiúval játszik, megszorította a kezét a sorakozónál, szemébe szórta a homokot a homokozóban, kinevetett, kicsúfolt, azt mondta, hogy baba vagyok…és csak sorolták, sorolták a sérelmeket.. Elmondtam a gyermekeknek, hogy hatféle megbocsátás létezik, és a legcsodálatosabb, amikor szeretetből tudunk megbocsátani, ami nem bosszúból, elégtételből, vagy társadalmi elvárásból fakad, hanem úgy igazán a szívünkből jön. Igen, láttam meglepett, komor, csodálkozó arcokat is, de úgy érzem valami talán átment. Mert látok öleléseket azóta is, vagy épp „elengedő” szituációkat, megbocsátani képes gyermekeket. Nehéz út ez, talán nekünk felnőtteknek is, de tanulható, és olyan jó, hogy ezt ilyen pici korban is lehet tanítani, vagyis inkább megalapozni, hogy megbocsátani jó! A foglalkozásokon kipróbáltuk a zombi játékot és elmeséltem a Ho’oponopono mesét is, és hogy mit jelent ez a szó, megpróbáltuk elénekelni. Utána pedig kiszíneztük a Megbocsátás hónapunk jelét és kicsit feladatoztunk is a nagyokkal a szeretet gyümölcsökkel. Nehéz, de fontos téma volt az április, várjuk szeretettel a következő hónapot, hogy eljussunk hamarosan a boldogság várunkba.

Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodavezető-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Csigabiga csoport

Az április hónap a megbocsátás hónapja volt. A nagyobbakkal sokat beszélgettünk erről a témáról.A pillangó csoportos gyerekek nagyon élvezték a Megbocsátás ablak rajzolását a felhők figyelését melyet utána a hangulatunkra asszociáltunk. De érdekes rajzok születtek a megbocsátás állat elkészítése során is és szívesen mutatták be egymásnak a megbocsátás állataikat. A Cica és a Katica csoportos gyerekek a Tavaszi szél c. játékot próbálhatták ki. Kifeküdve a tavaszi rétre hallgatták a madarakat beszívták a friss levegőt, jött a tavaszi szellő majd a szélvihar s a szélcsend.Az óvónéni furulyával érzékeltette a halk hangos szelet majd karikába fújtak papírfecniket mintha ők lennének a szél ereje. mInden csoport igyekezett a gyermekek érdeklődésének és fejlettségének megfelelően az aktuális projektbe beépítve megvalósítani ennek a témának a feldolgozását.