A gyerekek optimista szemüveget készítettek, amibe ha belenéznek, jobbnak látják a világot, bizakodók lesznek. Ennek belsővé válhat az, hogy mindent optimistán szemléljünk.
Boldogságóra Alapprogram
Együtt vagyunk!
Szeresd a társaidat!
Szeresd a Földet!
Ebben a hónapban az osztály az egészséges, boldog élet feltételeiről gondolkodott.
Szükségünk van egymásra, szükségünk van a természet kincseire, a Földre. Felelősek vagyunk társainkért, a Földért!
Beszélgettünk a felelős állattartásról is.
Légy része a természetnek! című projekt keretein belül megismerkedtünk az erdőfürdőzés módszerével és fát ültettünk a faluban.
Sokat időztünk együtt a természetben, a tanösvényen sétálgatva. Cél nélkül. Beleszimatoltunk a levegőbe, megtapintottuk a fák kérgét (körbe öleltük őket), figyeltünk a hangokra, a kis állatok mozgására az avarban, a szél érintésére a bőrünkön.
A tanteremben hűtőmágneseket terveztünk, készítettünk csoport munkában. Az ikonok az előbb felsorolt témákhoz kapcsolódtak.
Majd környezetbarát tisztítószereket készítettünk és megszerveztük a takarítás napját intézményünkben. Minden alsós osztályt bevontunk a versenybe. A legtisztább, legotthonosabb terem címért folyt a munka.
Ölelésnapot is szerveztünk az iskolánkban.
Novemberben amilyen változatos volt az időjárás, olyan változatos volt a gyerekek „jelenléte” a csoportban. Sok volt a hiányzó, akik meggyógyultak váltották az éppen lebetegedőket… Egyszóval kis létszámú csoportként működtünk. Minden nap megbeszéltük, hogy kik a hiányzók. A kezdeti kiscsoportban ugyan még csak alakulnak a barátságok, de már többen megjegyezték, hogy hiányzik a barátjuk. Játszottak ugyan más gyerekekkel is, de a „Nem vagy a barátom!” állandó velejárója volt a játékszituációknak. 3 éves gyerekeknek nem egyszerű elmagyarázni, hogy nem csak egy barátunk lehet, ők ragaszkodtak az eddigi játszópajtásukhoz annak ellenére is, hogy egyébként jól tudtak játszani más gyerekekkel is. Sokat játszottunk „Ki van itt ma?” játékot, amikor is körben ülve adogattuk a labdát és megnevezték a gyerekek a mellettük ülőket. Eljátszottuk azt is, mi lenne, ha csak hárman lennének az oviban akik nem betegek. Ehhez véletlenszerűen húztunk három jelet. A kicsiknek el kellett mondani, hogy hogyan tudnának együtt játszani, milyen játékot választanának a legszívesebben. Bár az elején többször előfordult, hogy külön-külön játszóhelyeket említettek, azért néha már felmerült az együtt játszás gondolata is.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
Októberi foglalkozásunkon az optimista gondolkodásmód fejlesztésére helyeztük a hangsúlyt.
Az órát az „ Avar találkozó” gyakorlatával kezdtük. A játék azon részében, mikor a kis állatok találkoznak a legtöbb gyerek igyekezett a másik elé kerülni, társát kiszorítani a közös „kupacból”. A feladat lehetőséget adott arra is, hogy beszélgessünk az egymásra figyelésről, önzőségről, törtetésről.
„Az optimista ember mindenben talál valami jót. Nem panaszkodik, hisz abban, hogy eléri céljait.” Ezeket a gondolatokat fogalmaztuk meg a gyerekekkel, miközben elmesélték milyen jövőbeli életet képzelnek maguknak.
A foglalkozás befejezéseként „ Nevetésversenyt” tartottunk.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
Szeptemberi foglalkozásunkon a Hála témakörében mélyültünk el.
A kérdésre, hogy „Mi a hála?” a gyerekek általában azt válaszolják: „ha megköszönünk valamit”. A foglalkozás kezdetén felsoroltuk a tanév kezdéshez kapcsolódó örömteli pillanatokat. Ezt követően a „Hála-híd” gyakorlat során sok ötletes és vidám befejezése született a „Köszönöm a ……” kezdetű testrészeknek hálát adó mondatoknak. A záró részben a gyerekek a táskájukban található taneszközök felhasználásával rakták ki a hála szót.
Az óra végén összefoglaltuk: a hála segít, hogy a napjaink vidáman, pozitív életszemlélettel teljen. Elűzi a szomorúságot, csökkenti a feszültséget. Segít, hogy a társainkkal való kapcsolataink szorosabbá váljanak, segítsük egymást.
November: A társas kapcsolatok hónapja
Robert Biswas-Diener a pozitív pszichológia Indiana Jones-sza. Hosszú éveken át tanulmányozta a boldogságot Indiában, Grönlandon, Spanyolországban és Izraelben; amerikai amisokkal és kenyai maszájokkal töltötte idejét, hogy megtudja, mi fakasztja mosolyra az embereket a világ különböző pontjain.
Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy ha csak egyetlen tanácsot adhatna a boldogsággal kapcsolatban, mi lenne az, Robert ezt válaszolta:
„Fektessünk be az emberi kapcsolatokba”.
Legfontosabb gondolatai:
1. Nem a kapcsolati hálónk mérete, hanem az azt alkotó kapcsolataink minősége számít. Törekedj minőségi kapcsolatok kialakítására és fenntartására.
2. Törekedj arra, hogy olyan emberekkel légy kapcsolatban a közösségi oldalakon, akik egyébként is sokat jelentenek számodra, és ne hagyd, hogy a felületes online csevegés vegye át az értelmes beszélgetések helyét a való életben.
3. „A szoros kapcsolatok és a társas kötődések boldog és egészséges élethez vezetnek. Ez a lényeg. Azok az emberek, akik a karrierre koncentrálnak, vagy kevésbé foglalkoztatják őket a társas kapcsolatok, kevésbé boldogok. Alapvetően az embereket személyes kapcsolatokra tervezték.”
4. Vedd komolyan a társas kapcsolataidat, mivel azok hiánya veszélyesebb az egészségedre, mint az elhízottság vagy a testmozgás hiánya.
5. Az emberek boldogsága a velük szoros kapcsolatban állók boldogságától függ, és az eredmények összességében azt mutatják, hogy a boldogság a népesség körében vírusszerűen terjed.
6. A világ rideg, lelketlen és sötét hely lenne törődő és gondoskodó emberek nélkül.
7. Szükségünk van másokra, és másoknak is szükségük van ránk.
8. Ha másképpen nem lenne egyértelmű – a szeretet maga a boldogság.
Mivel kezdetektől ( 7 éve) foglalkozom a programmal, megkaptam november elején a Boldogságóra Nagykövete elismerést, aminek nagyon örültem. Örömmel tartozom ebbe a csapatba.
Novemberi tevékenységeink:
Ezekben a foglalkozásokban a rengeteg beszélgetés a leghasznosabb, amikor a gyerekek őszintén megnyílnak és egyre jobban megismerhetem őket.
1.Az őszi szünetről visszatérve rengeteget beszélgettünk a szünetben átélt élményeikről.
2.Márton napi Pojekthetet tartottunk. Sokat beszélgetve az életéről, az eredményeiről, a hatásáról. Olvastam nekik az életéről, libákat festettünk, stb,…
Nagyon megérintette őket a mondanivalója.
3.Etika órán a „Társaim” c. fejezettel foglalkoztunk. Milyen az osztályunk ,mik a szabályaink, hogy tartsunk rendet, kinek mi a feladata, milyen legyen a munkamegosztás, hogy hívják az előttem ülőt, mögöttem ülőt pontosan, ki a barátom, hány barátom van, jellemezték őket ,mondjunk mindenkiről csak jót,…
Kihez fordulunk, ha bajba kerülünk?!Kinek szólunk? Mit mondunk? Tudod-e a szüleid teljes nevét? Volt már ,hogy eltévedtél? Mi történt? Ki segített? Hogy viselkedjünk?
Kik segítenek a bajban? Mi a mentősök, tűzoltók, rendőrök munkája? ismersz-e ilyen személyeket?
Szerepjátékokat játszottunk, amik társaságban előfordulnak: hogy mutatkozom be ,hogy nyújtom a kezem, rajzolj egy közös képet a társaddal együtt,…
Ezek az izgalmas feladatok sok mosolyt csaltak az arcukra. Végre volt idő egymásra játékos feladatok közepette.
4.Legkedvesebb játékunk a „FORRÓ ZUHANY”-amikor a kör közepén álló gyermekre sorra csak a jó tulajdonságait ontjuk ,azt soroljuk körbe-körbe. Egyszerűen imádják ezt a feladatot. Hatalmas boldogság hallani ,hogy ki se fogynak a sok dicsérő szóból. Milyen melegszívűek, őszinték.
5.Csináltak egymásnak „SOSEM VAGY EGYEDÜL!” színezőt -meglepetésképp osztották ki-mutatva, hogy mindig ott vagyunk egymásnak.
6.Kiemeltük az utolsó őszi hónap szépségeit. Tudatosan keressük a csodát, ujjal festettek gyönyörű őszi fákat. Nagyon szép munkák születtek.
7.”JOBB VELED A VILÁG!”-mondatot értelmeztük. Ki mit gondol ,kire gondol. S a színezőt oda is adták az illetőnek.
8.Megtanultuk az összes betűelemet. Boldogan kiszínezték és elkészítették a Betűelem Hercegeket. Rendkívül büszkék voltak a tudásukra ,indulhat a betűtanulás!!!
9.A hónapot Bagdi Bella: repülj velem! c dalának megtanulásával zártuk. Vidáman énekelték, táncolták az utolsó napokban, kedvenc daluk lett.
Ez a hónap is igazán tartalmasan és hasznosan telt. Minden pillanat megéri, ami boldogságot okoz nekik és nekem, s közösséggé kovácsolja az elsős kis csapatom.
Mindenben meglátni a jót, ezek vagyunk mi!
Az alsó tagozatos gyerekek mindig vidámak, nevetnek, boldogságot sugároznak! A legtöbb diákom számára nem kérdés az optimizmus èletszemlélet. Mindennapokat ragyogja be a szeretet és a napfèny!
A gyerekekkel naponta beszélni kell arról, hogy miért fontos az optimista hozzáállás az életünkhöz, miért kell törekednünk arra, hogy a gyerekek figyelmét minél fiatalabb korban ráirányítsuk ennek előnyeire. Ha valaki megérzi, hogy mit ad neki ez a szemlélet, és ez minél fiatalabb korban történik, akkor képes lesz beépíteni az életébe és annak hosszútávon a részévé tenni.
Az empatikus viselkedésünkkel, azzal, hogy megbízhatnak bennünk, bármikor fordulhatnak hozzánk örömükkel, bánatukkal egyaránt.
A gyermekkori csalódás és reménytelenség elég gyakori, mi az által, hogy megmutatjuk, megtanítják az optimizmus útját, segíthetünk a gyerekeknek leküzdeni a negatív gondolatokat.
Ha a gyerekek azt látják, hogy mi odafigyelünk rájuk, megértjük a problémáikat és együtt érzünk velük, akkor ők maguk is ezt a magatartást fogják követni.
Meghallgattuk Bagdi Bellától a hónap dalát, közben pozitív tulajdonságokat, gondolatokat kellett leírni a gyerekeknek egy lapra. Hihetetlen mennyi mély érzésű gondolat van benne egy 9-10 éves gyermekben!
Aztán olyan rajzokat kellett készíteniük , melyből az az üzenet olvasható, hogy soha ne add fel! Mindenre van gyógymód, mindenre van megoldás! Csak pozitívan! Ebből választottam ki egy rajzot, és egy képet, amelyből sugárzik a szeretet! A gyerekek szeretik a jó szót, a szeretetteljes megnyilvànulást feléjük!
A világot tekinthetjük borzalmas és kegyetlen helynek, ugyanakkor csodálatosnak is. Mindkét dolog igaz. Mi csak választani tudunk, hogy melyik igazságot állítjuk saját életünk homlokterébe. Ahhoz, hogy optimistábbak legyünk, két dologra van szükségünk: akarnunk kell ezt a szemléletet elsajátítani, és gyakorolnunk kell.A felső tagozatos gyerekek már meg tudják érteni az optimizmus lényegét, pozitívan állni mindenhez! Meg tudom csinàlni, el tudom érni, stb.
Az optimista emberek boldogabbak és egészségesebbek!
Az optimizmust gyakorlása több hasonlóságot mutat a háláéval, hiszen mindkettőnèl a pozitív
szemléletre törekszünk. Nekem, pedagógusnak is olyan helyzeteket kellett teremten, amiben a gyerekek meglátják a jót.
Ehhez az első foglalkozáson megbeszéltük a pesszimista és optimista ember tulajdonságait. A 7.-8. osztályos gyerekek már kamaszok, általában mindennel, mindenkivel, a világgal is elégedetlenek. Nehéz feladat rávezetni a gyerekeket arra, hogy értsék meg, az
„optimista” szemüvegen keresztül mennyivel jobb szemlélni a világot.
Megbeszéltük, hogy szerintünk az osztályunkban ki az optimista, és ki a pesszimista. Pont fele-fele
arányban jött ki a két csoport (osztályfőnökként én is minden feladatot elvégzek velük, csoporttag is
vagyok).
Csoportokra osztva beszélték meg az optimista tulajdonságokat, jegyzeteltek és mosolyogtak közben (talán
észre se vették), és ezen az órán sokkal nagyobb volt az egyetértés köztük.
optimista felsorolás!!!! Emellett én is átgondoltam alaposan a tanítványaim pozitív
jellemzőit, dolgait és én is választottam 1-1 pozitív dolgot róluk. Be kell valljam, nem volt könnyű. Jót
mondani valakiről, egyszerű feladat. De egyetlen jót, rá jellemzőt választani, már nem is olyan könnyű.
A „Tulajdonságfa” úgy készült, hogy kaptak egy csupasz fát ábrázoló lapot. A leveleket maguk ragasztották
fel, arra írták rá a jellemzőket. Először5 pozitív tulajdonságot kellett írniuk magukról. Majd mindenkiről
mondtak a többiek 2-2 pozitív dolgot. Egyet kaptak tőlem, az osztályfőnöküktől, majd a legvégén elárultam
nekik, mit üzentek nekik /róluk a szüleik. Az érzelmi felfokozódás a társaik által adott, kapott pozitív
jellemzőknél kezdődött. Amíg magukról írtak, ott még pesszimistáskodtak, hogy nincs is ennyi jó
tulajdonságuk, főleg a korábban magukat nem optimistának jelölők tanakodtak, mit írjanak. Akik végképp
elakadtak, vagy nem voltak hajlandók magukról jókat mondani, azoknak többet segítettek az osztálytársak.
Rendkívül megható pillanatok voltak ezek: volt egy lány, aki nem akarta elhinni, hogy ennyi jót mondanak
róla az osztályban, a többi gyerek bizonygatta neki, hogy igen, te jószívű, kedves, okos, stb. vagy! És leírta a
levelekre…. Később már biztatnom se kellett senkit, hogy olvassa fel a falevelekre írt pozitívumokat, és
mindenki sorolni akarta a jó tulajdonságokat a másikról.
Hihetetlen élmény volt elolvasni ezeket!
Hiszem, és tudom, mindannyian jó emberek vagyunk csupa- csupa pozitív tulajdonságokkal!
Olyan rajzokat készítettem a gyerekekkel , ami pozitív érzelmet sugároz!
Ebben a hónapban könnyű dolgom volt. Hisz mindenhol adta magát a téma. Meixner módszerrel tanítom a magyar. Itt a Lágy Szellő segítségével a Gonosz Szellem miatt másik erdei otthont kellett a szereplőknek keresniük. Ezt követően azért jött a hideg (h) és a betegeskedés (z) is. Mindezeket összehozva alkottuk meg a mi jó és pozitívumokkal teli erdőnket. Ahol még a szellemek is jók, viccesek voltak. A bölcs tanácsadójuk pedig a Nagy Sün volt és még az újrahasznosítást is bele tudtuk tenni.
A dalt meg rendszeresen hallgattuk, táncoltunk rá.
A témafeldolgozást Bezzeg Anna: Tavaszi ébresztő meséjével kezdük. Először becsuktuk a szemünket és megbeszéltük, hogy milyen lehet egy barlang.
Elbáboztam a Süni irigy lesz mesét, megbeszéltünk a szereplők viselkedését.
A munkafütetben található színezőket színezék ki a gyerekek. Közben a barátságról beszélgettünk, hogy miért jó, ha vannak barátaink, mi jellemző a jó barátokra.
Berajzoltuk a barátság jelét a Boldogság várának harmadik lépcsőfokára.
