Ez a téma nagyon jó alkalmat adott a meghitt beszélgetésre a karácsony közeledtével. A foglalkozást A suszter manói című mesével indítottuk. A cselekmény és a szereplők segítségével megismertünk olyan fogalmakat, mint az önzetlen segítség, a jótékonyság… Elmélyítettük a jó cselekedetek mindennapi szükségességét. A gyerekeknek nagyon tetszett a történet, több okból is. A legfontosabb, hogy nekünk van egy saját Manónk is (az egyik kisfiút szólítjuk így), aki szintén aprócska, szeretetreméltó, segítőkész, kedves. A saját kis történetek elmondása, meghallgatása után elkészítettük a mi karácsonyfánkat. Olyan díszeket tettünk rá, amelyeket a gyerekek készítettek. Ráírták, vagy rajzolták azt a jó cselekedetetet, amellyel már okoztak örömet másnak ( és ezáltal maguknak is), vagy szeretnének megtenni, illetve örömet adó gondolatokat, tetteket. A rajzok elkészítése alatt a hónap dalát hallgattuk meg többször is.Feldíszítettük a mi kis fánkat ezekkel a díszekkel. Jó érzésekkel zártuk az órát. Békés, boldog karácsonyt mindenkinek!
Boldogságóra Alapprogram
Ebben hónapban az ” Angyalkák a cipősdobozban ” című feladattal foglalkoztunk. Először meghallgatták a gyerekek a történetet. Több tanulónak eszébe jutott, hogy az iskolánk részt szokott venni a cipősdoboz akcióban és hogy kapcsolódik ehhez ez a történet. Majd gyerekek elmondták szóban, hogy mit szeretnének ők kapni az angyalkától és ők mit ajándékoznak a rászoruló gyerekeknek, ezek után lerajzolták valamelyiket a kettő közül. Nagyon élvezték ezt a feladatot is.
A decemberi hónap szinte minden napja, rendezvénye és légköre a jó cselekedetek köré csoportosul az osztályban. A gyerekek izgalommal telve várják ezt a hónapot, hiszen igyekszem minden évben más-más játékos feladattal buzdítani őket a fokozott odafigyelésre, a mindennapi jó cselekedetek fontosságára.
Az elmúlt időszakban ezért hosszabb feladatokkal készültünk: „Jótündér” játékot játszottunk több napon keresztül, amiben a kihúzott osztálytárs napjait kell titokban szebbé varázsolni, de a kikötés az volt, hogy tárgyi ajándékot nem adhatunk a másiknak. A cél az, hogy az illető a végén kitalálja: ki volt az ő „Jótündére”. A gyerekek élvezték, sokan ki is találták az ő tündérüket. Kiváló alkalom volt arra ez a játék, hogy elgondolkodjanak, hogyan lehet megszépíteni a másik életét a pénz szerepe nélkül.
Mikulás alkalmából szintén húzásos alapon egymást ajándékozták meg egy-egy csomaggal, aminek meghatározott értékben tartalmaznia kellett a kihúzott osztálytársra jellemző ajándékot is. Itt sem az érték volt a fontos, hanem az egyediség. Igazi örömöt varázsoltak egymás arcára a gyerkőcök a csomagokkal.
A legnagyobb öröm és izgalom a „Jó cselekedetek Activity-t” kísérte, amelyhez a munkafüzet segítségével készítettem egyedi kártyákat. Óriási verseny alakult ki és nagyon ügyesek voltak a cseppet sem könnyű feladványok rajzolásában, mutogatásában.
Bár most nem az írásbeli feladatokra helyeztük a hangsúlyt, nagyon jól éreztük magunkat ebben a hónapban a program során, és lélekben igazán felkészültünk a karácsonyi ünnepekre.
Sajószentpéteri Kossuth Lajos Általános Iskola
Iskolánk hatodikos tanulói nyelvtan órán kedves üzeneteket írtak egymásnak, tanáraiknak névtelenül. Rendkívül örültek a társaiktól kapott leveleknek, amik legtöbbször dicséretet, jókívánságot tartalmaztak.
A december hónap a jó cselekedetekről szólt. Készítettünk egy listát a témában, melyet minden nap átnéztünk és amit megvalósítottunk belőle azt piros szívvel jelöltük meg. A listát időnként kiegészítették a gyerekek. A hónap utolsó foglalkozásán karácsonyfát készítettünk és a gömbökbe minden gyerek egy-egy jó cselekedetet írt le, olyat, ami leginkább jó érzéssel töltötte el.
December hónapban jócselekedetek címszó alatt elkészítetteük jócselekedetek befőttünket, melybe naponta raktunk neveket. Elolvastuk Az angyal a cipősdobozban c. mesét, majd rajzillusztrációt is készítettünk. Foglalkozások keretén belül egy piros gombolyagot adtunk körbe és mindenki elmesélte kinek milyen jó tulajdonságai vannak. Egy dobozkából egyesével kihúztak a gyerekek egy cetlit amire jó tulajdonságok voltak írva, melyet annak adtak akire szerintük vonatkozott. A foglalkozások záró részeként elcsendesedtünk, relaxáltunk és meghallgattuk a decemberi dalt is. A gyerekek nagyon élvezték a decemberi foglalkozásokat.
JÓ CSELEKEDETEK GYAKORLÁSA
Kicsi korunkban minket is arra neveltek a szüleink, hogy legyünk kedvesek, segítőkészek, törekedjünk arra, hogy a környezetünkben élőknek örömet okozzunk, és ha szomorkodnak, megvigasztaljuk Őket. Az óvodában mi is ebben a szellemben neveljük a ránk bízott gyermekeket.
A foglalkozást közös bevezető relaxációs gyakorlattal kezdtük, azt játszottuk, hogy úgy indul a reggelünk, ahogy a Tündérek is kezdik a napjukat. Tündér-melegítő gyakorlattal. Közben elhatároztuk, hogy a Tündérekhez hasonlóan, egész nap jó cselekedetek végzésére törekszünk. Meghallgattuk Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát, melyhez különböző mozdulatsorokat találtunk ki.
A téma feldolgozásához „Boldog Dóra” hívta a gyerekeket mondókájával a mesesarokba. Elmeséltem az Óvodás Vándor Tündérek című mesét, majd megbeszéltük, hogy miért jó jót tenni, és ha másokon segítünk az minket is jó érzéssel tölt el. Közösen felépítettük a mesebeli falut, ahol a tündérek jó cselekedeteikkel varázsoltak boldogságot a szegény családok életébe.
Ezek után szituációs játékot játszottunk, ahol mindenki elmondhatta, hogy Ő miképpen tudna jót tenni, mibe tudna segíteni otthon, vagy a társainak az óvodában. Miután mindenki elmondta, le is rajzolták egy szívecske alakú rajzlapra, valamint kiszíneztük a hónap jelét, melyet elhelyeztünk az „Évszak Fánkon”.
ndig, most is meditációs gyakorlattal kezdtük.
A kőleves című mese felolvasása után beszélgettünk a történetről, majd arról hogy miért is fontos hogy valaki legyen aki vezet segít minket az úton. Beszélgettünk először a szuperhősök segítőiről, majd a mesehősökéről. Ezután párokban dolgoztak tovább, a többieknek kellett igaz és hamis állításokat mondani a meséből. Az igaz állítások még mentek is, de sok idő kellett mire rájöttek mi is a hamis állítás lényege. Megbeszéltük, kinek ki a segítője, elmesélték hogy ez miben nyilvánul meg. Beszélgettünk róla ki milyen jócselekedeteket tett már, milyet tudna tenni. Megkapták a jó cselekedetek kalendáriumot, amit mindenki saját igénye szerint hajthat végre.
Az órát szituációs játékkal zártuk, valaki bajba került, és segíteni kellett különböző módokon rajta. Feltettük a társas kapcsolatok jelét a boldogvárunkra.
Beszélgettünk az ajándékozásról, családról, jó cselekedetekről.
A szomorkodó gyereket megvigasztaltuk.
Jóságos manókká váltunk.
Kihúzták egymás nevét, akivel valamilyen észrevétlen jót kell cselekedni!
A feladatokat megoldottuk!
Ajándékba szivecske csipesz kaptak. A végén egy közös fotóval köszöntünk el!
A tavalyi évhez hasonlóan komplentációval kezdtük ezt a hónapot: elképzeltük, hogy egy szobában vagyunk, ami telis tele van játékkal, ám mi egyedül vagyunk a szobában, és hiába van ennyi játékunk, egy idő után rossz érzés, hogy nincs kivel játszanunk. Ekkor elképzeltük, hogy az egyik barátunk belép a szobába és neki állunk együtt játszani. A gyerekek elmondásai alapján rossz érzés volt egyedül lenni a szobában, egy idő után unalmas volt és magányosnak érezték magukat, ám mikor csatlakozott az egyik barátjuk, akkor jobban érezték magukat.
Készítettünk képeslapokat saját elkepézelés szerint ragaszthattak, rajzolhattak rá, és mindvégig arra kellett gondolniuk alkotás közben, akinek készítik. Végül a képeslapra azt is ráírtam nekik, hogy ki adja kinek, és miért. Nagyon örülök, hogy megajánékozták egymást a csoporton belül, de gondoltak a takarító és szakács nénire is, akik egytől egytig meghatódtak.
Kézfogás általál különböző formákat igyekeztünk alkotni, mint szív, kör, négyzet. A gyerekek elmondása szerint a nehézséget az okozta, hogy együtt kellett mindenkinek működnie ahhoz, hogy létrejöhessenek a formák. Néha az élet is ilyen, akadnak nehézségek, de együttműködés által sok mindent elérhetünk.
Délutáni alvás során a ‘Medve, az Angyal és a telihold’ c. könyvből meséltem a gyerekeknek, a ‘Ha te nem lennél’ c. mesét. A mesében apa és kisfia beszélgetnek egymással arról, hogy mi lenne, ha nem lenne a kisfia? Pl. a seprűt kéne megkérnie nézzenek együtt TV-t, a kukoricapelyhes doboznak kéne mesét olvasnia stb. Végül arra jutnak, hogy milyen unalmas is lenne az élet a másik nélkül, és milyen jó hogy itt vannak egymásnak.
A hónap során arra jutottunk, hogy nagyon fontos, hogy tudjunk egyedül is lenni, magunkkal időt tölteni, de ha nem lenne családunk, barátaink, akikre számíthatunk, ha nem lenne kivel megosztanunk a sok jót, minden sokkal sivárabb és szomorúbb lenne.
