A Boldogságóra Program novemberi témája a társas kapcsolatok ápolására terjed ki, így ezzel a témakörrel foglalkoztunk az elmúlt időszakban.
Mivel szeptembertől kiscsoportos gyerekekkel kezdtük a tanévet, akiknek nagy része még csak most került be intézményi keretek közé, így a szociális készségek fejlesztése mindennapi rendszerességgel jelen van életünkben.
Kiemelt célunk, hogy elfogadják egymást, nyitottak és segítőkészek legyenek egymással szemben. Próbáljanak meg közösen tevékenykedni, baráti kapcsolatokat kialakítani.
A héten a mozgásos játékok során is ezt tartottuk szem előtt. Olyan játékokat játszottunk, ahol a célom a csoportkohézió erősítése volt. Pl: Zenére vonatoztunk, párokba rendeződtünk, utánzásos mozgásokat végeztünk.
Vizuális tevékenységként egy kollektív munkát választottam, ahol a mikro csoport közös kooperálására volt szükség, hogy elkészüljön az emberi test gyümölcs képek kirakásával. A feladat során nemcsak szociális képességeik fejlődtek (mint pl: türelem, segítségnyújtás stb), hanem értelmi képességeik is (pl: észlelés, figyelem, számolás stb.).
Ének tevékenység alkalmával a zene képességek fejlesztése mellett a csoportkohéziót is erősítettem. Csörgő hangszerekkel közösen énekeltünk és az egyenletes lüktetést próbáltuk érzékeltetni. Ezt követően nemek szerint bontottam szét őket és a feladat az volt, hogy dal éneklés közben először csak a lányok csengessenek, másodjára pedig csak a fiúk. A feladatot, ügyesen teljesítették a gyerekek, miközben fejlődött zenei képességük és sikerélménnyel gazdagodtak.
A hét lezárásaként pedig közösen készítettünk gyümölcsturmixot. A folyamatban az összes gyermek részt vett. Segíthettek a gyümölcsök pucolásában, szétszedésében, pakolásában. A tevékenység során nagyfokú türelemre volt szükség, ugyanis ahhoz, hogy minden gyermek részt vehessen és segíthessen, sokszor várniuk kellett a gyerekeknek. A folyamat végén pedig közösen elfogyasztottuk a csoport által készített italt, így megtapasztalhatták a munka örömét is.
A héten számos szociális készséget igyekeztem fejleszteni. A gyerekek vevők voltak az általunk kínált tevékenységekre, szívesen részt vettek bennük. A türelem fejlesztése továbbra is kiemelt feladatunk.

Novemberben amilyen változatos volt az időjárás, olyan változatos volt a gyerekek „jelenléte” a csoportban. Sok volt a hiányzó, akik meggyógyultak váltották az éppen lebetegedőket… Egyszóval kis létszámú csoportként működtünk. Minden nap megbeszéltük, hogy kik a hiányzók. A kezdeti kiscsoportban ugyan még csak alakulnak a barátságok, de már többen megjegyezték, hogy hiányzik a barátjuk. Játszottak ugyan más gyerekekkel is, de a „Nem vagy a barátom!” állandó velejárója volt a játékszituációknak. 3 éves gyerekeknek nem egyszerű elmagyarázni, hogy nem csak egy barátunk lehet, ők ragaszkodtak az eddigi játszópajtásukhoz annak ellenére is, hogy egyébként jól tudtak játszani más gyerekekkel is. Sokat játszottunk „Ki van itt ma?” játékot, amikor is körben ülve adogattuk a labdát és megnevezték a gyerekek a mellettük ülőket. Eljátszottuk azt is, mi lenne, ha csak hárman lennének az oviban akik nem betegek. Ehhez véletlenszerűen húztunk három jelet. A kicsiknek el kellett mondani, hogy hogyan tudnának együtt játszani, milyen játékot választanának a legszívesebben. Bár az elején többször előfordult, hogy külön-külön játszóhelyeket említettek, azért néha már felmerült az együtt játszás gondolata is.