Először megnéztük az „Együtt könnyebb” feladatban ajánlott kisfilmeket a halrajról és a seregélyek, darvak, ludak repüléséről, majd megbeszéltük milyen társas kapcsolataink vannak, lehetnek. Az Önbizalom Programból vett faladatokkal folytattuk a foglalkozásunkat. A „Jobb Veled a Világ bolygó” elképzelése után csoportokban megalapították a Bölcsek Tanácsát és megbeszélték, hogy melyik az a 3 legközkedveltebb tevékenység, amelyik alkalmas a társas kapcsolatok ápolására. A „Micsoda alakok” feladattal folytattuk tevékenységünket. Mindenkinél meghatározott, de különböző színű ceruzák voltak. A kéréseimnek megfelelően egy adott körben azonos színű ceruzával kellett rajzolni a lapra 15 másodpercig. Majd a bal szomszédnak továbbítaniuk kellett és jött a következő utasítás. Az utána következő beszélgetés során kiderült, hogy voltak, akik nem ismerték fel saját lapjukat. Volt akinek nem tetszett az így keletkezett alkotás, de olyan is volt, aki félt más lapjára rajzolni, nehogy elrontsa azt.
A „Szervusz kedves barátom” táncolása után ölelésekkel zártunk.

Miután átbeszéltük milyen témákkal foglalkoztunk eddig, megismerkedtünk a hónap témájával is. A társas kapcsolatok kifejezés értelmezése után megnéztük az „Együtt könnyebb” feladatban ajánlott kisfilmeket a halrajról és a seregélyek, darvak, ludak repüléséről. A közös öleléseket különböző utasításokra végeztük, miközben az ismert mottót mondtuk társunknak: Jobb veled a világ! A „Szervusz kedves barátom” kezdetű dalra táncoltunk ezután. Az Önbizalom program témáját felhasználva a „Lili kétségei” című mesét interaktívan dolgoztuk fel, mely nagy sikert aratott. Bella dalával zártuk a foglalkozást.
A következő alkalommal Csukás István: Sün Balázs című verses mese alapján beszélgettünk a társas kapcsolatokról. Zenehallgatás közben különböző sünös képeket színeztek.

Ha boldog vagy…..
A hónap dalában lévő megfogalmazás volt az alapja a novemberi munkálkodásunknak. Elsőnek ráhangolódásként meghallgattuk a dalt. Ezután megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen az, ha boldog vagy. Jobbnál jobb gondolatokat válaszoltak. Végül összegeztük: a boldogsághoz kellenek a társak, akik lehetnek családtagok, barátok, állatok; ha nem vagyunk egyedül az nagyon jó érzés; társakkal mindent meg lehet beszélni; közösen mindent meg tudunk oldani; ha többen vagyunk minden könnyebb. Vittem fel szív alakú lufikat. megkérdeztem, hogy mire emlékezteti őket, ha a boldogságórára gondolnak. A gyerekek szerint olyan volt a szív lufi, mint a boldogságóra logója. Mindjárt jött is az osztály ötlete, hogy álljunk a lufik mögé és készítsünk fotókat.
Nézegettük a hónap feladatait. A gyerekeknek legjobban a hajtogatás tetszett. Mi egy szájat hajtogattunk. Közben megbeszéltük, hogy ez a száj nem bánt senkit, nem beszél csúnyán, nem kiabál másokkal. Ki is próbálták, hogyan beszél helyettük a száj. Ebben a hónapban, ha valaki nem jól viselkedett, akkor elő kellett vennie a szájat és megfogalmazni mit kellett volna másként csinálnia, mondania. Pár nap elteltével már önként vették elő és javították ki a saját viselkedésüket, ezzel kértek bocsánatot a másiktól.
A téma feldolgozása során beszéltünk arról, hogy milyen a jó kapcsolat, önzetlen, megosztjuk a másikkal amink van. Az egyik kislány a mamájával sütött az osztálynak meglepetésnek mézest. A gyerekek nagyon örültek a finomságnak és Orsika is boldog volt, hogy látta a társai meglepettségét, örömét és, hogy ízlik nekik a süti. Közben a gyerekek felelevenítették, hogy milyen jó amikor a nagyszülőkkel, szülőkkel készülődnek családi eseményre, ünnepre és közösen sütnek, terítenek, ajándékot készítenek. Ez mind a társas kapcsolataink fontos része.
Beszélgettünk arról, hogyan tudnánk megrajzolni egymást úgy, hogy tükrözze a társainkkal való azonosságot. Közösen eljutottunk oda, hogy átlátszó nylon tasakot választottunk alapnak. Ezt odatartották a gyerekek az arcuk elé és a társuk filccel átrajzolta az arcot. Hát közben nagyon sokat nevettek, mert elég vicces alkotások készültek. Végén amikor megnéztük a munkájukat megállapították, hogy az alapjainkban nem különbözünk egymástól.
Az egyik délután azzal várt a csoport, hogy most én kapok meglepetést. Le kellett ülnöm és két kislány megmasszírozta a fejem, hogy felfrissüljek. Látni a gyerekek arcát, hogy várták a reakciómat nagyon jó volt. Amikor látták rajtam, hogy örülök, elmondtam, hogy nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, az egész boldogság gyermekcsokrom nevetett. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez az az érzés, ez az a hála, boldog gyermekek látványa, hogy gondoltak rám, mindez segíti a boldogságórás munkámat. Azt megtapasztaltam, hogy a csoportomnak elég ha adok a hónap témájában iránymutatást, nagyon jó ötleteik vannak és én hagyom, hogy azt valósítsuk meg.

Ha boldog vagy…..
A hónap dalában lévő megfogalmazás volt az alapja a novemberi munkálkodásunknak. Elsőnek ráhangolódásként meghallgattuk a dalt. Ezután megkérdeztem a gyerekeket, hogy milyen az, ha boldog vagy. Jobbnál jobb gondolatokat válaszoltak. Végül összegeztük: a boldogsághoz kellenek a társak, akik lehetnek családtagok, barátok, állatok; ha nem vagyunk egyedül az nagyon jó érzés; társakkal mindent meg lehet beszélni; közösen mindent meg tudunk oldani; ha többen vagyunk minden könnyebb. Vittem fel szív alakú lufikat. megkérdeztem, hogy mire emlékezteti őket, ha a boldogságórára gondolnak. A gyerekek szerint olyan volt a szív lufi, mint a boldogságóra logója. Mindjárt jött is az osztály ötlete, hogy álljunk a lufik mögé és készítsünk fotókat.
Nézegettük a hónap feladatait. A gyerekeknek legjobban a hajtogatás tetszett. Mi egy szájat hajtogattunk. Közben megbeszéltük, hogy ez a száj nem bánt senkit, nem beszél csúnyán, nem kiabál másokkal. Ki is próbálták, hogyan beszél helyettük a száj. Ebben a hónapban, ha valaki nem jól viselkedett, akkor elő kellett vennie a szájat és megfogalmazni mit kellett volna másként csinálnia, mondania. Pár nap elteltével már önként vették elő és javították ki a saját viselkedésüket, ezzel kértek bocsánatot a másiktól.
A téma feldolgozása során beszéltünk arról, hogy milyen a jó kapcsolat, önzetlen, megosztjuk a másikkal amink van. Az egyik kislány a mamájával sütött az osztálynak meglepetésnek mézest. A gyerekek nagyon örültek a finomságnak és Orsika is boldog volt, hogy látta a társai meglepettségét, örömét és, hogy ízlik nekik a süti. Közben a gyerekek felelevenítették, hogy milyen jó amikor a nagyszülőkkel, szülőkkel készülődnek családi eseményre, ünnepre és közösen sütnek, terítenek, ajándékot készítenek. Ez mind a társas kapcsolataink fontos része.
Beszélgettünk arról, hogyan tudnánk megrajzolni egymást úgy, hogy tükrözze a társainkkal való azonosságot. Közösen eljutottunk oda, hogy átlátszó nylon tasakot választottunk alapnak. Ezt odatartották a gyerekek az arcuk elé és a társuk filccel átrajzolta az arcot. Hát közben nagyon sokat nevettek, mert elég vicces alkotások készültek. Végén amikor megnéztük a munkájukat megállapították, hogy az alapjainkban nem különbözünk egymástól.
Az egyik délután azzal várt a csoport, hogy most én kapok meglepetést. Le kellett ülnöm és két kislány megmasszírozta a fejem, hogy felfrissüljek. Látni a gyerekek arcát, hogy várták a reakciómat nagyon jó volt. Amikor látták rajtam, hogy örülök, elmondtam, hogy nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, az egész boldogság gyermekcsokrom nevetett. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez az az érzés, ez az a hála, boldog gyermekek látványa, hogy gondoltak rám, mindez segíti a boldogságórás munkámat. Azt megtapasztaltam, hogy a csoportomnak elég ha adok a hónap témájában iránymutatást, nagyon jó ötleteik vannak és én hagyom, hogy azt valósítsuk meg.