Megküzdési stratégiák feldolgozása a Katica csoportban

A hónap boldogságóráinak témája a MEGKÜZDÉS. Személy szerint úgy érzem, hogy a Boldogságórák 10 témája közül ezt a legnehezebb az óvodáskorú gyermekekkel megértetni, érzékeltetni, átadni.
Ismerve a csoportom összetételét, a gyermekek képességeit a javasolt feldolgozási formától eltértem a csoportunk heti tematikus egységébe építése, illetve a boldogságórák céljainak elérése érdekében. Így aztán készítettem egy új tematikát a csoportom számára, melybe játékos, direkt gyakorlatokkal, önmegvalósításra, önbizalom növelésre alkalmas tevékenységeket terveztem.
A testünk, testrészeink és érzékszervek tematikájába ágyaztam be ezeket a stratégiákat, hogy a játékos tevékenységek sorozatán át a gyermekekben alakulhasson az optimista, pozitív hozzáállás a mindennapi gondok, nehézségek megélése, leküzdése során.
A gyermekek számára a hét minden napja tartogatott valami különleges vagy új tevékenységet, feladatot. Mozgásos tevékenység során pl. nemcsak a maroklabdát kellett az adott testrészhez „ragasztani”, hanem egy-egy társhoz kellett a megadott testrésznél összetapadni. Örömmel tapasztaltam, hogy a nagyobb gyerekek az adott stressz helyzetben is pozitívan, teljesítmény orientáltan, kitartóan és átgondoltan végezték a feladatokat, alkalmazva a „megküzdési eszközöket”, hogy derűsen teljesíthessék a sokszor nehéznek tűnő kihívást. A kisebbek vidáman, a nagyobbakat utánozva mérték fel, illetve teljesítették az adott játékot. A „Megy a bogár, viszi farát…” játék és a Feszítő- lazító gyakorlatok is kedvelt elfoglaltságuk volt a hét folyamán, ami sok derűs pillanatot és sikerélményt adott a gyermekeknek azon felül, hogy kellően mélyítettük a testrészeik nevét, illetve azt, hogy hol is van az a testrész. A Testrészek/érzékszervek Dobble kártyák új játék volt a héten, amit Boldog Dóra hozott ajándékba a csoportnak. A kártyaképek megismertetése után játékidőben 2-3 gyermek is tevékenykedett vele, először egymás után keresve az ugyanolyan képrészt, majd mikor már jól ismerték az ábrákat új szabály szerint; az vitte a lapot, aki hamarabb megtalálta az azonos ábrát. Ebben a játékban igazán szükség volt a megküzdési stratégiák alkalmazására, hiszen nem nyerhetett mindenki. Örömmel tapasztaltam, hogy egymást vigasztalva buzdították a játék végén „Ne bánkódj, a következő menetben ügyesebb leszel!”
A „Szemfüles érzékszervek” (csodakkora.blogspot.hu) című mese megismerése után képes kártyákkal mélyítettük az öt érzékszervünk szerepét, funkcióját a világ megismerésében. A mese után mi is keresős játékot játszottunk, mert „Rosszcsont Peti Manó” eldugta az érzékszerv kártyák lapjait a csoportszobában. A csoport összefogása, a közösség ereje kellett ehhez a kihíváshoz. Így minden gyermek izgatottan keresgélt a legók, gyöngyök, kirakók, babaruhák, … között, mire sikerült minden kártyalapot megtalálni és beilleszteni a pontos helyére.
Az emberábrázolás készségét rajzoltató mondókával (Pont, pont, vesszőcske…) rögzítettük, s míg a kisebbek társuk körbe rajzolt sziluettjét színezték be zsírkrétával, a nagyobbak a családjukat vetették papírra. Ábrázoló tevékenységük közben hallgattuk a hónapdalát, az „Ellazulni jaj, de jó”-t, amit már jól ismerünk és az Erősség Dalok közül a „Kitartás” címűt, ami nagyon tetszett mindenkinek és többször is meghallgattuk. A testünk és érzékszerveink és a megküzdési stratégiák témakör lezárásához igazán érdekes játékot, a TWISTER-t alkalmaztam, amit minden gyermek nagyon élvezett, főleg akkor, amikor egymás karjai, illetve lábai között átdugva kellett megtalálnia a kipörgetett színt az adott testrésszel. Jókat derültek egymáson, saját magukon a sokszor „kicsavart” testhelyzetek kialakítása során.

Megküzdési stratégiák? Mit is tehetünk ovis fejjel, ha szembe találkozunk egy-egy akadállyal? Erre a kérdésre kerestük többek között a választ ebben a hónapban.
Először hírt kaptunk a bajba jutott Türelmes Tódor nyuszitól, aki a Sikerek szigetén él, hogy egy hatalmas szélvihar összedöntötte a várát. Nyomban a megsegítésére indultunk, de a hozzávezető út csupa nehézséggel járt. A Sikerek szigete a Küzdelmek mocsara mellett lévő Próba tó közepén áll. Át kellett tehát kelnünk a mocsáron. Az első akadály a kidőlt farönkön való átbújás volt, majd a biztonságot jelentő köveken elsétáltunk a Kirakók fensíkjára. Itt szembesültünk vele, hogy a szél összekevert két különböző képet, amit a gyerekek együtt szétválogattak, majd összeillesztettek. Minden darabot a maga helyére. Innen utunk az ingoványba vezetett újabb köveken át, ahol döbbenten láttuk, hogy az apró manók autói elsüllyedtek a sárban és a gyerekek szétválogatták az autókat, beállítva azokat a megfelelő parkolókba. Tovább ballagva elértünk a tó partjára, ahol a repülő kendőknek kellett volna száradniuk, a szélvihar leszakította őket a szárítókötélről és a gyerekek gyorsan visszateregették őket a helyükre. Átkeltünk a kis tavon és megláttuk a nyuszi várának romjait. Közös munkával újjá építettük a várat, majd visszatértünk az óvoda csendes, békés szobájába.
Pihenésképpen a gyerekek meghallgatták Mester Györgyi: A türelmetlen nyulacska című meséjét, majd megvitattuk, hogy a különböző történéseknél a nyuszi mit gondolhatott, mit is érezhetett. Pl. türelmetlen volt és unatkozott, míg várta a tavaszt, félt a medvétől, nem értette miért megy vissza a medve a barlangba, tanácstalan volt és kicsinek érezte ekkor magát. Végül kitaláltuk, hogy mivel is tölthették az üregben a nyuszi gyerekek a tél utolsó napjait-heteit, míg várták, hogy tényleg megérkezzen a tavasz. A nyuszik mesét hallgattak, társasjátékoztak, kártyáztak, rajzoltak és táncoltak.
Ha a tánc szóba került, akkor a gyerekek is vidám táncot jártak, majd a végén lepihentek és meditáltak egyet erre a nagy kalandra.

Másnap már nem a mocsár volt az úti célunk, hanem az erdő. Itt megvizsgáltuk, hogy az állatok miként is vészelték át a telet. Mi az ami jó volt nekik benne, kitől kaptak segítséget, mi támogatta őket a hosszú hónapok alatt. Végül azt is elmondták a gyerekek, hogy ők miként élték meg a telet.
Pl. Róka örül, mert kisrókája fog születni, az őzike hálás az erdésznek, mert mindig telerakta neki az erdei etetőt, a süni boldog, mert a nagy avarkupaca egész télen melegen tartotta, a mókus bölcsen megállapította, hogy mivel ősszel szorgalmas volt, ezért nem éhezett a télen. A gyerekek pedig örültek a hónak, hiszen szánkózhattak, hóembert építettek, de azért is hálásak voltak, hogy kaptak a meleg szobában a szüleiktől kakaót és forró teát a kinti játék után.
Ezt az erdei „kirándulást” meg is örökítettük, így már a folyosón elhaladva mindenki látja, hogy még a leghidegebb és legsötétebb napok is tartalmazhatnak egy kis melegséget.

A hónap során igyekeztünk olyan plusz tevékenységeket is bevonni a mindennapjainkba, amik segítenek nekünk a mindennapi nehézségek esetén. Sokat beszélgettünk, rajzoltunk, tornáztunk, többször meditáltunk, nyugtató zenét hallgattunk, megölelgettük az udvarunk fáit, táncoltunk, teát főztünk, jóga gyakorlatokkal egészítettük ki a mindennapos mozgásainkat, sétánk alkalmával kerestük az ébredező természet első jeleit és megölelgettük egymást, amikor alkalmunk adódott rá.

Ami egy ovisnak sok nehézséget okoz az az, hogy megossza a játékot, tanuljon meg együttműködni, segíteni a társának és tudja elfogadni is a kapott segítséget. Úgy érzem, hogy a játékos feladatok ezt is segítették, hiszen nem kis teljesítmény megépíteni egy várat egyszerre egy csoportnyi gyereknek, de nekik sikerült. Hiszen megtanulták már, hogy EGYÜTT MINDEN SIKERÜLHET!

Az e havi témafeldolgozási javaslatok közül mi a „Téli erdő-rajzos érzések” elnevezésű gyakorlatot valósítottuk meg, amely során a gyerekek egy téli erdőt készítettek el, amelyben a matricák által ábrázolt állatokat elhelyezték, felragasztották. A nagyok megrajzolták a téli erdőt, míg a kicsik ezt kinyomtatva kapták és ki kellett színezzék. Ezt követően mindenki bemutatta a saját alkotását és válaszolt egy-egy a gyakorlatban megfogalmazott kérdésre.

A csoportunkban a heti témánk a foglalkozások, mesterségek volt. Ehhez a témához kapcsolva terveztem a Boldogságóra témáját. A témán belül a gyerekek a fazekasok világába nyerhettek betekintést. Jómagam is agyagoztam, korongoztam korábban. Agyagozni maga a csoda, de nem olyan egyszerű. Az agyag egy földféleség, amelynek jellemző tulajdonsága, hogy víz hozzáadásával képlékeny, gyúrható, formálható, de nem könnyű vele dolgozni, mert ha sok vizet teszünk hozzá nagyon csúszik, esetleg szét is ázik. A lágy anyag megmunkálása a kézügyességen túl, fegyelmet, kitartást, türelmet igényel. Ezzel a problémával szembesülhettek a gyerekek és ezzel kellett megküzdeniük. (Látássérült kislányunk is nagyon élvezte, hogy agyagbabát készítettem vele.)
Több napra bontottuk a Boldogságórát. Első nap relaxációval kezdtük, ezt követően ebben a nyugodt állapotban megismerhették A türelmetlen nyulacska című mesét, majd beszélgettünk a mese témájáról, a nyulacska problémájáról, nehézségéről.
A következő nap Boldog Dóra problémáit próbáltuk megoldani, megbeszélni, amihez óvodánkat képviselő logóbabánkat hívtam segítségül.
Harmadik nap következett a természetes anyag megmunkálásával való ismerkedés, „megküzdés”.
A gyerekek nagyon élvezték ennek a számukra még ismeretlen természetes anyaggal való munkálkodást.
.

Februárban is tartottam boldog órás foglalkozást a gyerekeknek, melynek témája a Megküzdési stratégiák voltak. A foglalkozást relaxációs gyakorlattal, játékkal és a már tanult boldog órás mondókánkkal kezdtük. Ezt követően egy mesét mondtam a gyerekeknek, melyben egy cinege madárnak segítettek a gyerekek megküzdeni a hideg a téllel. A gyerekeket megkérdeztem, ők, hogy tudnának segíteni az erdőben élő állatoknak a téli hideggel megküzdeni és ezt követően pedig le is rajzolhatták ötleteiket, melyeket csoportunk faliújságára ki is helyeztünk.