Ebben az évben a tavaszt próbáltuk csalogatni, hiszen tavaly sokat vártunk rá.
Ennek érdekében sok tavaszi kézműves munkát készítettünk, egyik ilyen alkalommal a Szülőket is meghívtuk!
Sok-sok örömet leltünk ezen időszakban, jó volt kicsit több időt alkotással tölteni! 🙂
Boldogságóra Alapprogram
Költészet napján nemcsak megbocsátást kérő verseket olvastunk fel, hanem a gyerekek maguk is megpróbálkoztak a rímfaragással.
Picit nehezebben értették a célok jelentését a gyerekek úgy vettem észre. Inkább az álmaikról, vágyaikról meséltek. Kitűzött céljuk, amiért tenniük kell kevesebben tudtak mesélni. Viszont jó volt hallgatni, hogy az álmaikban a családtagjaik nagyon sok gyereknél szerepelnek, a szülőkkel szeretnének sok mindent csinálni, a szüleiknek szeretnének örömet okozni. A Boldogvár puzzle darabjait térkép alapján kellett megtalálni, ami először tűnt nagy kihívásnak aztán gyorsan eligazodtak rajta és gyorsan össze is rakták a darabokat.
Szeptember, a hála hónapja
Szeptemberben pici elsőseimmel ismerkedtem, így örömmel vettem, hogy a napközis foglalkozások mellett az etika tárgyat is taníthatom, hiszen ezek sok lehetőséget adnak a kötetlen vagy vezetett beszélgetésekre is. Így jártuk körül a hála fogalmát – kicsi gyermekként oly sok mindenért lehetünk hálásak: egy boldog otthonért, a családunkért, ahová sok esetben egy cica vagy kutyus is tartozik, a barátainkért, az egészségünkért, a jó időért, egy szuper vidám együtt töltött délutánért… A gyerekek fényképeket hoztak, bemutatták nekünk, többieknek a családjukat, így bepillantást nyertünk a kis életükbe, szokásaikba. Megható pillanat volt, amikor egy kisfiú könnyekig érzékenyülve mondta el, mennyire szereti a családját. Készítettünk egy közös termésmandalát, mert az együtt tervezés, alkotás elfogadásra, tanít, majd együtt örültünk és hálásak is voltunk, hogy napokig másnak is kedvére lehetett, hiszen sokáig megmaradt.
Nagyon sokat beszélgetünk az emberi kapcsolatokról. Figyelünk egymásra, segítjük, vigasztaljuk egymást, mert mi a jókedvű, összetartó kis közösségünkért is hálásak vagyunk.
Én pedig hálás vagyok, hogy ennek a remek kis csapatnak lehetek a tanító nénije.
A boldog iskolák találkozójának megszervezése, egy vers dramatizálása.
A találkozó lebonyolítása, aktív részvétel.
Sülysápi Móra Ferenc Általános Iskola
Márciusban sokat beszélgettünk arról, hogy mi jelenhet örömöt számunkra a mindennapjaink során.
Sok beszélgetés, Bella dalának hallgatása, ötletelgetés témáról, játékos gyakorlatok, relaxáció jellemezték a hónapot. Nemcsak a „nagy dolgok, események” okozhatnak örömöt, hanem a mindennapi apróságok, kedvességek, segítségnyújtás, amit egymásnak adhatunk/okozhatunk.
„Élő” hidat állítottunk jelképként és igyekszünk nem csak márciusban, hanem az év többi napján is megtalálni a mindennapi apróságokban is az örömöt, illetve megtalálni annak a módját, hogy hogyan okozhatunk pici meglepetéseket, kedvességet nyújtva örömöt másoknak. 🙂
Tanulóinkkal összegyűjtöttük azokat a tevékenységeket, melyeket a mindennapi élet során a
természetben, iskolában, otthon, egyedül illetve barátokkal végezhetnek.
A kigyűjtött szavak felkerültek színes papírcsíkokra, melyekből az ajtónkra készítettünk hidat, mely
átsegít a mindennapok szürkeségén mindenkit és apró örömet okoz.
A tanulókkal elolvastuk a mesét. Megbeszéltük a balszerencse és a jószerencse
jelentését. Ezek után két változatot készítettünk a mese folytatásához: egy
jószerencsés és egy balszerencsés változatot.
Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse? című mese folytatásai
1. változat -jószerencse-
Másnap a gazda fia elkezdte meglovagolni az új lovakat. Az egyik levetette
magáról és a fiú a lábát törte…
A szomszédok így siránkoztak:– Micsoda balszerencse! Mi lesz szegény fiúval?
De a gazda csak ennyit mondott:– Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?
A szomszédok nem értették, hogyan mondhat ilyet a gazda.
A fiút elvitték az orvoshoz, aki begipszelte a törött lábat. Miután a gipszet levették
a fiú lábáról, a fiú lassan sportolni kezdett. Kijárt futni. Egyre nagyobb távokat tett
meg, és egyre gyorsabb lett. Úgy megszerette a futást, hogy elindult egy
futóversenyen, amit meg is nyert.
2. változat -balszerencse-
Másnap a gazda fia elkezdte meglovagolni az új lovakat. Az egyik levetette
magáról és a fiú a lábát törte…
A szomszédok így siránkoztak:– Micsoda balszerencse! Mi lesz szegény fiúval?
De a gazda csak ennyit mondott:– Ki tudja, ez jószerencse vagy balszerencse?
A szomszédok nem értették, hogyan mondhat ilyet a gazda.
A fiút elvitték az orvoshoz, aki begipszelte a törött lábat. Sajnos a fiú lába nem jól
forrt össze új gipszet kellett rá rakni. Amikor végre a gipszet eltávolították, a fiú
nehezen tudott rálépni a lábára. Sok torna ellenére is kicsit bicegett a lábára, ami
örökre megmaradt nála.
Március hónapban az Alsósok kategória a „Tortetok4a” csoportban megtartottuk a Boldogságórát. A téma: Apró örömök élvezete volt. A relaxációs gyakorlatok és az éneklést követően a tanulók „Örömkockát” készítettek. A kocka mind a hat oldalát kiszínezték és ráírták azokat az örömöket, amelyekre szívesen emlékeztek. Majd megosztották társaikkal.
A produktum készítése alatt zenei aláfestésként Boldogságról szóló dalokat hallgattunk.
Ezt követően közösen feldolgoztuk „A tizenkét hónap” (görög népmesét).
Hasznos, tartalmas órát töltöttünk együtt jó hangulatban.
Csengeriné Fekete Ibolya
A megbocsátást rendszeresen gyakoroljuk, hiszen a gyermekközösségben napi szinten előfordulnak kisebb konfliktusok, s ezeket csak úgy tudjuk megoldani, ha a haragot/ rossz érzést feloldjuk.
Bábjátékkal vezettük be a témát, ezt követően pedig beszélgettünk a gyerekekkel. Többen is szívesen elmondták, hogy milyen konkrét esetekben éreztek haragot, milyen érzés amikor megbántottak valakit…..stb.
Játékokon keresztül gyakoroltuk a varázsszavakat és a dalokat hallgatva közösen táncoltunk.
