Kópé Klub
A foglalkozást egy mindfulness gyakorlattal kezdtük
( Boldogságóra Önbizalom könyv 217. old.)
A gyerekek egymásnak háttal állva, egymást támasztva lélegeztek, megfigyelték, milyen érzés támasztani valakit, és milyen érzés, hogy megtámasztanak?
„Pizza sütéssel” folytattuk, ami kedvenc, visszatérő masszírozó játékunk. Itt is megbeszéltük, hogy milyen érzés volt? Miért volt jó? Melyik érzékszervünkkel éreztük?
Tovább haladva, az egyes érzékszerveken keresztül érkező jó érzéseket sorolhatták fel a gyerekek. Megbeszéltük, hogy ezek mellett az apró dolgok mellett sokszor elmegyünk, figyeljünk jobban rá! Legyünk hálásak, hogy érezhetjük, érzékelhetjük ezeket.
A „Mi ritmusunk” feladat előtt körbeadós játékot játszottunk, az esőbotot is körbeadtuk, majd a „trópusi eső” hangutánzó játékot játszottuk.
A rajzolás előtt megbeszéltük, mi az, ami lehet, hogy kis dolog, de örömet okoz
– az óvodában/a természetben/otthon? A három részre hajtott papírra készült alkotásokat közösen megnéztük, majd a faliújságra kerültek.
Alkotás közben Bagdi Bella: Imádok élni c. dalát hallgattuk.

Az apró örömök élvezete témát ismét a hála zenéjével kezdtem, mellyel ráhangolódtunk a boldogságóra tevékenységre. A hónap meséjének megbeszélése után beszélgettünk a mi apró örömeinkről a csoportban illetve, ami otthon érhet minket. Az érzékszerveinkhez kapcsolódó örömeinkről is beszéltük, majd elkészítettük „Örömkét”. Egy gyermeket körberajzoltunk, majd köré rajzoltuk az apró örömöket. A téma zárásaként többször is meghallgattuk a hónap zenéjét.

A Bagdi Bella Imádok élni című dallal motiváltam a gyerekeket. A szőnyegre leültünk, meghallgattuk a dalt. Nagyon tetszett nekik, és kérték, hogy ezután kapcsoljam be a Ha boldog vagy…kezdetű dalt. El is játszottuk. Majd a relaxációs játék után (Dagasztás – Pizzasütés) érkezett hozzájuk Boldog Dóra. Beszélgettünk arról, hogy mi tesz minket boldoggá. „Boldog lettem a daltól.”, „Én akkor vagyok boldog, ha apa jön értem oviba.”.
Majd Bezzeg Andrea: Újra együtt! c. mesét mondtam el nekik, amit érdeklődve hallgattak. Ezután megbeszéltük a mesében hallottakat. Laminált kisképeket hoztam nekik, amiken olyan dolgok voltak, amelyek örömet okoznak nekünk (virág, hangszer, gyümölcs, fagyi, ágy, labda, kiskutya, stb.). Miután megnézték a képeket, jött hozzájuk Boldog Boldizsár. Köszöntötte őket, megölelték a gyerekek. Hozott nekik egy „örömzsákot”, a benne lévő képzeletbeli dolgokat „körbeadtuk”, például ölelés, puszi, simogatás. Majd elmondhatták sorban, hogy a képeken látott dolgokat Boldog Boldizsár milyen érzékszervével érzékelheti.
A játékok és beszélgetés után elhatároztuk, elmegyünk egy „örömsétára”, meglátogatjuk az óvoda mellett lévő kiskertet, megnézzük a virágokat, megszagoljuk. Majd az óvodába visszaérkezve megállapítottuk, hogy milyen sok apróság van a világon, ami örömet okozhat nekünk, és megbeszéltük, hogy mikor hazamennek, minden családtagot öleljenek meg. „Én meg is puszilom őket” – mondta az egyik kislány.
A jeleket is felragasztottuk a következő lépcsőfokra.