A félelmeink, gátlásaink leküzdésére (2.lépcsőfok) „A háromlábú boszorkány” c. mesét meséltem el a gyerekeknek, valamint beszélgettünk a Szörny Rt című film mondanivalójáról, ahol a sikoly a végén nevetésre változott át. A szellemek elűzése, megtáncoltatása, valamint a talpunkkal különböző felületek érzékelése és a pókhálófonatban történő eligazodás szintén bátorságra és ügyességre vallott, melyet minden kisgyermek kipróbált. A tükröm, tükröm mondd meg nékem… arcmimikai játékunk, jó lehetősségként mutatta meg a különböző fajta érzelmeinket, sőt a testrészek (fejen) gyakorlására is rávilágítottunk a tükörképünkkel. A „szellemvár” kialakításával, a szellemek, „szörnyek hangjának” utánzásával és a „fények játékával” kísértetiesebbé varázsoltuk át a csoportszobánkat. Az „optimista gyerek vagyok!”-kártyajáték segítette a szókincsünket, ahol körül írtuk magunkat, „milyen vagyok?”, „mire vagyok képes!”, próbáltunk egymásról pozitív jellemrajzot (milyennek látod a másikat?) alkotni. A Bagdi Bella: Tükördal; A boldog vagyok és az Ügyes vagyok, okos vagyok c. dalokat hallgattuk és énekeltük. A felfokozott hangulatot, a feszültségek levezetését a „pozitív élmények újraélését-relaxációs zenehallgatással éltük meg. A gyermekek magabiztosságát (ügyes vagyok…) a mesejelenetek megrajzolásával, tehetségük, képzeletük kiteljesedésével igyekeztem előidézni, mely rajzok egy rajzpályázat részesei lesznek.
Boldogságóra Alapprogram
Ebben a tanévben különleges helyzetbe kerültem. Első osztályos gyermekeim kevesen vannak (egyenlőre 4 fő), de annál nagyobb kihívás elé állítanak. Olyasmi ez, mintha másik dimenzióba vittek volna. Egy olyanba, ahol az élet kényszerít arra, hogy lassítsak és figyeljek. A halmozott fogyatékossággal élő gyermekek közt akad, aki egyáltalán nem beszél, többen is, egy másik gyermek mozgásfogyatékossággal, összetett neurológiai problémával küzd, kromoszóma rendellenesség, stroke, hiperaktivitás, figyelemzavar stb. Az idei tanmeneteimet Ők írják. Folyamatosan, napról, napra. Ameddig eljutunk egyik nap, onnan folytatjuk másnap. Aztán jön egy kis gipszelés, néhány nap kórházi tartózkodás és máris felülírta az élet az eddig tervezett dolgokat. Visszajönnek, újból kezdjük. És haladunk! A képeken a csapat meghívást kapott tök-partira, ahova nem mehettünk üres kézzel. Sütőtökös kekszgolyót készítettünk, azt vittük ajándékba. Közben szerialitást, finommotoikát, figyelmet stb. fejlesztettünk és meglehetősen jól éreztük magunkat. A legnagyobb ajándék számomra az, hogy közben én is megtanulok ÉLNI. Ez a nagybetűs ÉLET. Nem tudom, hova fogunk jutni tanév végéig, de azt tudom, hogy úton vagyunk és ez a fontos. Optimista vagyok, mert ők is azok! Bíznak, örülnek, szeretnek, boldog gyerekek. Hálás vagyok ezért az osztályért!
Nagyon nagy lelkesedéssel pakolták a gyerekek a különböző tárgyak felhasználásával kirakott HÁLA szót.:))
A hónap témája az optimizmus. Bár még kicsik a gyerekek, mégis optimistán tekintenek a jövőbe. A tökfaragás alkalmával is csupa mosolygós és kevésbé ijesztő arcok születtek. Egyetértettek abban, hogy bármiben és bárkiben van valami jó.
A téma feldolgozása mind a csoportomban (nagycsoport), mind pedig a középső csoportban megvalósult. Optimista szemüvegen keresztül néztük a világot, láttuk meg a dolgok jó oldalát.
A Zene Világnapjához csatlakoztunk: óvodánk vendége volt a Zaubermusic együttes, akiknek jóvoltából játékos hangszerbemutatón vehettek részt a gyerekek.
Az Ölelés Világnapját ünnepelve minimum négyszer ölelkeztünk egymással, megtartva ezt mind a mai napig.
Az elsős gyerekekkel ebben a hónapban is a fogalommal ismerkedtünk először.
Meghívást kaptunk a Honismereti Szakkör tagjaitól, egy hagyományőrző találkozóra. Előtte beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mivel fogunk ismerkedni. Először kicsit bátortalanul fogadták a hallottakat(kukorica morzsolása, kemence befűtése, libakoppasztás). Ugyanakkor kíváncsiak is voltak. A sok bátorítás, beszélgetés után boldogan és optimistán álltak az új ismeretek, feladatok befogadására.
Hajdúszoboszló, Bárdos Lajos Általános Iskola
Októberben az optimizmust gyakoroltuk. Meglátjuk mindenben a jót, örülünk, holnap is nap lesz. Legyen jobb, mint a mai volt.
Ebben a hónapban a Tücsök csoportos gyermekeinkkel az optimizmus témakörével foglalkoztunk. Az aranyhegyen álló Boldogságvárunkat vettük ismét célba és miután a múlt hónapban megtettük felé az első lépést, most a 2. következett. A „Boldogság bőröndünkbe a különböző színű textiliák mellé az érzelemkockánkat és a citromsárga emotikonjainkat is beletettük, hátha szükségünk lesz rájuk a hosszú utazásunkon… és lett is, hiszen a színek kapcsán azt ismegbeszéltük, hogy mely színek töltenek el bennünket vidámsággal. Mit jelent számunkra a napsárga és a fűzöld, vagy a bárányfelhő kék. Amikor képzeletben beléptünk a várba, minden „optimista” színnek megkerestük közösen a helyét. Így lett aranysárga a képzeletbeli asztalunkon álló gyertyatartók sora, ciklámen: a hosszú asztalunk terítője, bárányfelhőkék: a legnagyobb termünk egyik fala, fűzóld a másik, lila a harmadik és piros a negyedik.
A következő hónapban is útrakelünk, de addig is hálásan és optimistán nézünk az ovis hétköznapjaink elébe, mert jó, hogy már együtt látjuk a mindennapi kis csodákat és, azt is, hogy milyen jó, hogy mindennap együtt lehetünk.
Németh Kálmán Általános Iskola es A.M.I.
Projekt keretében elkészítettük az optimista szemüveget. A gyerekek a beszélgetőkör után, lelekesen kezdtek neki a munkának. Mindenki a saját terveit valósította meg. Amikor felvettük a szemüveget éreztük, hogy szebb lesz így a világ. Persze nekünk is meg látni a csodát.
BOLDOGSÁGÓRA
Téma: A hála gyakorlása
2024. Szeptember – 1. a osztály
A cél az volt, hogy megértsük, mi a hála.
Azt, hogy bizonyos emberek az életünkben vannak, tudunk mozogni, sportolni, vagy épp van, ami az asztalra kerüljön, olyan dolog, amit meg kell becsülni.
A hála az valamilyen meglévő érték iránt kimutatott pozitív értékelés, kinyilvánított köszönet.
A hála egy belső állapot, érzelem is, ami ráadásul boldogabbá tesz minket.
Egyben egy olyan hangulat is, amiközben egy csodálatos emberi tulajdonságunk is fejlődik, mert aki gyakrabban érzi, az „hálás természetű” lesz.
A hála érzése egy folyamat, éppen ezért gyakorolható is.
A gyakorlása azért volt hasznos, mert azt
tanultuk, hogy vegyük észre, ha valami pozitív dolog történik a környezetünkben, így hálát érezhetünk általa.
A pszichológusok is úgy gondolják, hogy a hála emeli a boldogságérzetet és fizikai eredménye is van. A mentális problémák legyőzéséhez is megoldás lehet. Segít a szorongást és a stresszt is legyőzni,
A hála és az energiaszint, a lelkesedés között is összefüggés van, vagyis, ha a hála szintje nő, utóbbi kettő is biztosan magasabb lesz.
A hála leépíti a negatív gondolatokat, segít elfogadni a jelenlegi helyzetet, akkor is, ha az elég nehéz. Képessé tesz felismerni a megoldást, és arra összpontosítani.
Élteti a meglévő kapcsolatainkat, ami által szeretve és reménytelibbnek érezzük magunkat.
Mi hogyan gyakoroltuk a hálaadást?
A körülöttünk lévő emberekről és jó dolgokról megemlékeztünk.
Figyeltünk egymásra és magunkra is.
1. Fontos volt, hogy a másik tudtára adjuk azt, hogy mennyi mindent jelent nekünk és mit köszönhetünk neki. Pl. körjátékban azt a társat szólították meg, aki valamit segített, beszélgetésben mindenkiről gyűjtöttünk pozitív tulajdonságokat.
2. A rajzolással, majd szóban is elmondtuk, hogy mi tetszik, mi a jó…a családban, az iskolában.
Magunkra is összpontosítottunk: saját sikereinkre, eredményeinkre, amelyekre büszkék vagyunk Pl. az otthoni feladatokban, az iskolai szokások betartásában, a tanulásban, az ügyességi feladatokban, a szereplésben, a gyakorlati feladatokban való aktivitást dicsértük meg. Ezekről az eseményekről, amelyek pozitívan hatottak az életünkre, és amikért hálásak vagyunk családi és iskolai tablót készítettünk.
3. A legapróbb örömöket is tudatosítani igyekeztünk pl. az őszi időjárást, a természet szépségét élveztük, és őszi termésképet készítettünk a séta közben gyűjtött anyagokból.
