Összegyűjtöttük, hogy miért lehetünk hálásak.
Boldogságóra Alapprogram
Október hónapban az optimizmussal foglalkoztunk.
Hogyan képzeljük el az optimista jövőnket?
Például: mik szeretnénk lenni.
Egy pályaválasztási nyílt napon is részt vettünk, valóban kipróbálhattunk néhány szakmát.
Bízunk benne, hogy mindenki megtalálja a megfelelőt.
Szikszai György Református Általános Iskola
Októberben a gyerekekkkel az optimizmusról beszélgettünk. Elképzeltük mit is szeretnénk az elkövetkező időszakban elérni. Ezt egy varázsszemüvegen keresztül adták a tudtomra.
Ebben a hónapban a hála témakört összekapcsoltam az osztály mint közösség fontosságával! A folyamatos beszélgetések segítségével rávilágítottunk arra, hogy mennyire lényeges az osztály a diákok számára, mennyire fontos hogy segítsük egymást, hogy meghallgassuk és támogassuk a másikat. Hálásnak kell lennünk, hogy van egy támogató és elfogadó közösség a hátunk mögött, amit vigyáznunk és építenünk kell!
Kedden megrendezésre került a második boldogságórai foglalkozás délutáni keretek között. Háromnegyed 2-kor összehívtam a gyerekeket, akik nagyon lelkesen csatlakoztak hozzám. Megbeszéltük az október hónap témáját, amely az optimizmus. A foglalkozás alsós gyerekeknek szól, az elsős és másodikos diákoknak nehéz volt megfogalmazni az optimista szót, de a harmadikosok már ügyesen mondták, hogy „megpróbáljuk minden nehézségnek a jó oldalát nézni.” A foglalkozást relaxációval kezdtük, majd meseolvasás következett. A gyerekeknek egy önbizalom erősítő mondókával készültem a foglalkozásra, ezt megtanultuk, azóta minden nap elmondjuk. A délután fő programja az volt, hogy mindenki elkészítse a saját optimista szemüvegét. A gyerekek nagyon élvezték, szívesen díszítették, színezték, vágták a szemüvegeket. Megtanultuk hozzá a kellő varázsigét is. A foglalkozás közben hallgattuk, dúdoltuk, énekeltük a hónap dalát. A gyerekek önfeledten, aktívan, dolgoztak a foglalkozás keretében, nagyon jó hangulatban, pozitív szemléletben telt a délután. Nagyon fontosnak tartom, hogy nem csak e délután keretében emlékezzünk meg az optimizmusról, ezért hangoztattam a gyerekeknek, hogy tanítsák meg a mondókát és a varázsigét az osztálytársaiknak is. Bízom benne, hogy a következő alkalmakkor is szívesen visszajárnak a gyerekek a boldogságórára.
Elindultunk, immár harmadik osztályosokként az idei Boldogságóra utunkra, hogy tovább fejlesszük pozitív életszemléletre való képességünket. Reméljük az idei tanév is bővelkedni fog élményekben, szeretetben, vidám, együtt töltött percekben, sok-sok apró örömben.
Utunk első megállója szeptemberben a HÁLA-állomáson telt.
Érdemes volt itt elidőzni, megtapasztalni, hogy milyen jó érzés a hálánkat kifejezni, megtudtuk, mikor érezhetünk hálát. Gyakoroltuk a feladatokon keresztül azt is, milyen módon fejezhetjük ki a hálánkat. Valamint, hogyan fejleszthetjük magunkban a hála erősségét.
Az első Boldogságórán együtt játszottunk, Hála-alagutat alkottunk, jó érzés volt végigmenni rajta, hisz az alagút folyamatosan köszönő szavakat suttogott nekünk. Az Erősségek kertjében jártunk, és a Hála erősségének virágával együtt elmondtuk a Hála-mondókát. Megnéztük a videót, amelynek segítségével megtudtuk, hogyan fedezhetjük fel magunkban a Hála erősségét.
A hónap során megvalósítottuk a HÁLA -szó kirakó feladatot is. A tornateremben is sikerült kirakni a HÁLA szót, a gyerekek voltak a betűelemek. Nézzétek meg a fotónkat, hogyan sikerült! Jó móka volt!
Elővettük a Hála-füzetünket, fellapoztuk a tavalyi hála oldalakat. Szívesen emlékeztünk vissza a tavalyi, szeptember havi élményeinkre is. Színeztünk egy Hála-lapot, azon is kifejezhették érzéseiket, köszöneteiket. Most ezt ragasztottuk be a Boldogság-füzetünkbe.
„Hála-szüreten” voltunk. A mi szőlőfürtjeink a hálánkat fejezték ki. A szőlőszemekbe beleírtuk azoknak a nevét, akiknek hálásak lehetünk valamiért. A Boldogságórás faliújságot ezekkel a szőlőfürtökkel díszítettük.
Egyik nap az egyik kisfiú meglepett, és gesztenyefigurákkal ajándékozott meg bennünket. A Hála-csengőnk (amely két éve folyamatosan működik, és mindig megszólal, ha köszönetet kell csilingelnie), őneki szólt aznap.
A hónap nevezetes napjai közül a Hála világnapjára készültünk. Megkértem a gyerekeket, hogy hozzanak egy számukra kedves tárgyat, játékot, aminek valamiért hálásak lehetnek. Elmesélhették társaiknak, hogy miért kedves számukra az a tárgy, miért szeretik, miben segít nekik, miért boldogabbak tőle. Így emlékeztünk meg erről a napról.
Megemlékeztünk a Népmese napjáról is, ami nem volt nehéz, hiszen magyarórákon éppen Meseországban járunk, a mesefáról érkeznek hozzánk mindennap a mesék. Tanító-párom pedig meglepte a gyerekeket avval, hogy a városi könyvtárban részt vehettek egy, a Népmese napjához kapcsolódó programon.
Hamar elröppent a szeptember, még alig időztünk a Hála-állomáson, már tovább is indultunk, de sok új ismeretet, élményt vihettünk magunkkal.
Bevezetésként a „fúj, fúj” című mozgásalapú relaxációs gyakorlatot végeztük.
Majd megmutattam, bemutattam boldogságóra munkafüzet 3. oldalán lévő lapot (fénymásolatot kapott minden gyerek). Megbeszéltük mit látunk a lapon, elmondhatták, hogy ők miért hálásak leginkább. Először azt színezték ki a lapon, majd kinyírták azt.
Mindenki az általa kivágott képet ráragasztotta a hálafára.
Befejezésül Bagdi Bella dalát hallgattuk meg https://boldogsagora.hu/gyerekdalok-6-10/
Másnap az egyik bejáró gyermek anyja örömmel szólt lánya Boldogságórás élményéről.
A Bólyi Általános Iskola 7. évfolyamával október 15-én útra kelltünk, s meglátogattuk a többi osztályt, ingyen öleléseket osztogatva.
Szem nem maradt szárazon, amikor a tanári szobába, igazgatói irodába is betértünk.
Csupa boldog iskolás, tanár, dolgozó.
Mégis a 7-es gyerekek voltak a legboldogabbak, örömet okozni mindig jó. 🥰
Az Ölelés Világnapján tartottuk meg az októberi Boldogságóránkat.
Indításképpen meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok című dalt, majd megbeszéltük az optimizmus, a pozitív érzés jelentését.
Első feladatként, olyan dologra kellett gondolniuk, ami régen nehezen ment, de ma már profi módon megy! (biciklizés, olvasás, szorzótábla…) Megbeszéltük, hogy a gyakorlás, az önbizalom segít, hogy ügyesebbek legyenek ezekben a dolgokban.
Fejlődés szemléletmódú nyújtást végeztünk az óra közepén, lazításképpen. Ezután be kellett fejezniük egy mondatot: Ez fantasztikus, mert … (pozitív szemléletmód)
Képzeletben mindenkinek adtam egy lufit. Elmondták a gyerekek, ki milyen színűt kapott, majd fel kellett fújni. Azt figyeltem meg, hogy ki milyen nagyra fújta. Észrevehető volt, hogy a lufik nagysága -kezükkel mutatták- egyenesen arányos az önbizalmukkal.
Ezután kapott mindenki egy színes papírlufit, amire ráírták, hogy ki milyen dolognak örül. Majd körbevágás után egy luficsokrot készítettünk a terem ajtajára. Örömmel olvasgatták egymás írásait.