Adni öröm! Ez volt a decemberi Boldogságóránk mottója. Az órán meglátogatott minket az igazgató néni. A gyerekek nagy örömmel fogadták. Az óra elején belemelegítettük az izmainkat a lufifelfújó játékkal. Párba álltunk és aki feszültebbnek érezte magát, ő volt a lufi. A párja jól felfújta, majd kipukkasztotta. Ezután Bagdi Bella – Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát énekeltük el, melyhez készítettünk egy kis koreográfiát. Beszélgettünk a dalról, az érzelmekről, majd megbeszéltük az öt szeretetnyelvet. Mesével folytattuk az órát. Felolvastam a karácsonyi csillagról szóló mesét interaktívan, melyhez készítettem nekik egy adventi koszorú illusztrációt. Beszélgettünk a segítségnyújtásról, a jó cselekedetekről és arról, hogy adni öröm. A szülők bevonásával rengeteg szeretetcsokit gyűjtöttünk. Megbeszéltük kik kapják és milyen jókívánságokat küldhetnénk a beteg gyerekeknek a csokikkal. Kedves üzeneteket, rajzokat készítettünk, melyeket felragasztottunk a csokikra. Városunkba nagyon sokan készítenek szeretetkavicsot, melyet az utcákon „elhagynak” és megtalálójának ezzel nagy örömet szereznek. Mi is csatlakoztunk ehhez a kezdeményezéshez. A gyerekek nagyon élvezték. Izgatottan rejtették ez a hazafelé vezető úton, majd nagy örömmel olvasgattam nekik, mikor a facebook oldalon valaki megtalálta és köszönetet írt a gyerekeknek. Csatlakoztunk az Angyalbatyu kezdeményezéshez is, ajándékdobozainkat a helyi templomba vittük. A Boldogságóra facebook oldalán találkoztam az Adventi Kihívással, mely nagyon tetszett a gyerekeknek. Minden nap teljesítettük a kihívásokat! Az utolsó tanítási napon kinyitottunk a Háladobozt és felolvastuk. Néhány írás bevallom, könnyet csalt a szemembe. Izgatottan várom, milyen célokat tűznek ki maguknak januárban.

A legkisebb cselekedetbe is tedd bele a szíved- lelked…
A várakozás időszakában a „legyen időd…” gondolattal játszottunk el.
Kívánságunkra többször is sikerült az osztálynak meghallani a csend titkait.
Észrevettük a csodát, a decemberi várakozás apró csodáit.
Tartottunk mosolynapot.
Igyekeztünk a szépet, a jó cselekedetet viszonozni egymásnak.
Az adventi osztályprogramokban felejthetetlen élményeket (karácsonyi meséket olvastunk, karácsonyi koncerten szólaltattuk meg furulyánkat a templomban, betlehemi játékban szerepeltünk, csillagszóró készítettünk, mézeskalácsot díszítettünk) adtunk a mi kis közösségünknek.
Az idei évben egy új, nagyon kedves dolgot terveztünk minden osztályban: a fordított adventi naptárat. Nyitottunk egy üres dobozt az osztályteremben, amibe minden nap más kisgyermek hozhatott valami apróságot, megízlelve ezzel az ajándékozás örömét. Nem kellett nagy dologra gondolni, lényeg, hogy mindenkire sor került. Amikor megtelt a doboz, az osztály közösen becsomagolta, kidíszítette.

A segítőkészség már 1. osztály óta az egyik legnagyobb erényünk, ezért a Boldogságóra „kihívásait” örömmel, és szívesen teljesítettük. A hónap elején mindenki megkapta a Jótett-naplóját, ahová egész hónapban írogathatta, mikor, milyen jó dolgot cselekedett. Emellett minden nap pörgettünk a Jócselekedet- pörgettyű-n egy apró nagylelkű feladatot, amit kiegészítettünk a következőkkel: játszani egy olyan társsal, akivel nem, vagy ritkán szoktam; beszélgetni olyan gyerekkel, akivel ritkán társalgok; bátorítok valakit stb.) Sőt, az adventi kalendáriumunk is olyan volt, hogy minden nap volt egy kiválasztott, akinek a kívánságát teljesítettük. Pl.: étkezéseknél a barátja készíti ki neki az ennivalót, az adott nap kiválaszthatja a padtársát, az egész osztály focizzon stb. Az utóbbi kettő nagyon népszerű kívánság volt. De olyan is volt, aki azt kérte, hogy az osztálytársak minden iskolai dolgozónak készítsenek egy rajzot, vagy apró meglepetést, ami egy nagyon megindító gondolat, főleg, hogy ez a kislány csak tavaly óta jár ebbe az intézménybe. Foglalkoztunk egy kicsit a Pozitív énképünkkel is: Kitöltöttük az Öngondoskodás bingót, majd a lerajzolt tevékenységek alapján megpróbáltuk kitalálni, kié lehet. Voltak meglepetések, új dolgokat is megtudtunk egymásról. Közben egy új iskolai kezdeményezésbe is beszálltunk, melynek egyik feladataként az osztályok képeslapot készítettek, és írtak egymásnak karácsony alkalmából. Beszélgettünk a csodáról is, sőt, a Szeretet-kör végigjárásával, kicsit mi is becsempészhettük valaki életébe a „csodát”, amikor kis apró ajándékkal leptük meg a falu járókelőit, vagy a faluban dolgozókat. Volt, aki cserébe az éppen akkor vásárolt szaloncukor csomagját adta nekünk, ami egy nemes gesztus.
Reméljük, hogy ez alatt a néhány nap alatt mi is egy kicsit csodává válhattunk egymás és a körülöttünk élők számára.
Kívánunk az egész Boldogságóra csapatnak-hálás szívvel a sok remek ötletért, újdonságokért- nagyon boldog új évet!