A gyerekekkel közösen megbeszéltük milyen társas kapcsolatokról lehet szó. Erről közösen készítettünk egy plakátot, majd megbeszéltük, hogy melyik kapcsolatban mi a fontos, mire kell figyelni. A beszélgetés során kiderült, hogy számukra nagyon fontos a baráti kapcsolat, ezért a plakát aljára készítettünk egy barátság-láncot.
Boldogságóra Alapprogram
Az órán megbeszéltük az optimizmus és a pesszimizmus szó jelentését. Majd felvázoltam egy-egy szituációt és el kellett mesélniük, hogyan gondolkodik egy optimista ember és egy pesszimista ember az adott szituációban. Megbeszéltük, hogy melyik a jobb. Ezután mindenki elmesélt egy optimista gondolatot, ami az életéhez kapcsolódik (karácsonyi ajándék, foglalkozás, 20 év múlva az élete), amit a végén le kellett rajzolniuk.
Az órán közösen feldolgoztuk a témakörhöz tartozó tanmesét, majd körbeülve megbeszéltük, hogy mit jelent a hála, mikor érezhetünk hálát, milyen érzések kapcsolódnak hozzá. Majd mindenki egyesével elmondta, hogy ő miért hálás a legjobban. Ezután elkészítettünk egy hálafát. A fa leveleibe beleírtuk, hogy mikor érezhetünk hálát, a fa köré pedig azokat az érzéseket írtuk, amit akkor érzünk, mikor hálásak vagyunk.
Az ölelés önmagától még nem lesz hasznos, kellemes, nem fejti ki jótékony hatásait. Abban, hogy ez megtörténjen, a résztvevők játsszák az igazán fontos szerepet: a köztük lévő őszinteség, valamint az érintéssel kapcsolatos pozitív emlékek a fő mozgatói az átkarolás minőségének.
Ha a segítő elfogadó attitűddel állunk a másik emberhez, ezzel elősegíthető a másik ember önmegvalósítása.Már évek óta figyelünk egymásra.
A tàrsas kapcsolatok àpolàsa hónapjàban a baràt-sàl témàt domorítottuk ki a gyerekekkel.
A gyermekek többsége gondolkodás nélkül tudott a mellette àlló tàrsàról valamilyen kedves, pozitív gondolatot mondani.
November hónapban a társas kapcsolatok ápolása témakör feldolgozása során a gyerekek által leginkább kedvelt gyakorlat a barát-szalag, sziámi-szobrok elnevezésű feladatok voltak. A barát-szalagot többször is eljátszottuk, ügyelve rá, hogy mindig más gyerekek kerüljenek egymás mellé.
November hónapban készítettünk barátságfüzért, és beszélgettünk arról, hogy milyen magányosak lennénk a barátaink és a családunk nélkül?
Az erősség program keretein belül pedig érezlemeket gyűjtöttünk újságokból. Megbeszéltük melyik arckifejezéshez milyen érzelem társulhat? A szívárvány ernyő alá pedig bebújtak azok a gyerekekre, akikre jellemző volt egy adott dolog. Rájüttönk, hogy sok mindenben lehetünk egyformák, de bizony különbözőek is, és pont ez a szép az emberekben.
Erősítettük a csapatmunkát is, ahol a takarós feladqat nem bizonyult könnyűnek, de közös erővel kis lépésekben sikerült egy irányba haladnunk. Majd a csoportunk Hápi kacsáját adtuk kézről kézre.
Elkészítettük az optimista szemüveget, melyet minden gyerek a saját kedve szerint színezett ki. Az optimista sétát az ovoda falain belül tettük meg a papírszemüvegekben, majd a kinntartózkodás alatt oda képzeltük a szemüveget. A hónap folyamán igyekeztünk a jó dolgokra koncentrálni, ha valami létszólag rossz dolog történt velünk, próbáltuk megkeresni az adott helyzetben mégis mi lehet a jó? A gyerekek a szemüveget haza vitték és előszeretettel adták rá családtagjaikra is.
A Boldogságóra Program 3. témaköre a társas kapcsolatok. Ezt a témát jártuk körbe a Tanak 1-2. osztályával, különös tekintettel a barátságra.
Az óra eleji relaxáló gyakorlat után megismerkedtünk Bagdi Bella: Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek című dalával, ami nagyon tetszett a gyerekeknek.
Majd Bezzeg Andrea: Tavaszi ébresztő című versét olvastam fel és a vers feldolgozást szolgáló kérdésekere úgy kellet válaszolni a gyerekeknek, hogy be volt csukva a szemük. Ez nagyon nehéz feladatnak bizonyult, de is bátorítást követően mindenkinek sikerült.
Ezután a barátságról beszéltünk és a munkafüzetben kiszíneztük a jóbarátokra jellemző képeket, majd mindenki kiszínezett egy barátságról készült rajzot is és végül barátság-ujjlenyomatokat is készítettünk.
Az órát énekléssel zártuk.