Minden apró jó cselekedet fontos, nem is gondoljuk mennyire. Ebben az időszakban arra figyeltünk, hogy meglássuk az apró kis örömteli dolgokat körülöttünk, hiszen az év utolsó hónapja igazán a szeretetről és odafigyelésről szól!
Boldogságóra Alapprogram
Beszélgettünk arról, ki milyen jó cseledetet vitt már véghez, megtanultunk egy verset a szeretetről, amelyet értelmeztünk, rájöttünk arra, hogy a szeretet életünk mozgatórugója, és nem kell szégyellni egy ölelést, vagy a mások segítését. Köszönjük!
A jó cselekedetek mindennapi életünk értékes részei, amelyek erősítik az együttérzést, az önzetlenséget. A gyerekek számára különösen fontos, hogy már kicsi korban megtapasztalják az adás örömét. Amikor segítenek egy társuknak, megosztják játékaikat vagy kedves szavakkal bátorítanak valakit, nemcsak másokat tesznek boldoggá, hanem ők maguk is örömet éreznek.
Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a jó cselekedetek nem feltétlenül nagy dolgok, lehet az egy kedves mosoly, egy őszinte dicséret vagy egy ölelés, amely jobbá teheti a világot. Ha a gyerekek ezt megtanulják, felnőttként is olyan emberekké válnak, akik képesek a szeretetet adni es befogadni.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája, Székhely Óvoda
Mindennapi jócselekedetek – Adventi naptár
Segítünk a kicsiknek öltözködni
Gondoskodunk a madarainkról
A decemberi Boldogságórák a boldogító jó cselekedetek témakörét kínálták fel nekünk. A dal és a csillagocskáról szóló történet megismerése után felcímkéztük az év utolsó hónapjának napjait. A kiválasztott tevékenységeinket a jó cselekedeteket „teszek és veszek” elv irányította.
„Ha adsz, adj jó szívvel, ha kérsz, vedd jó kedvvel!” mottót választottuk az elkészített adventi naptárunkhoz. És valóban, jó tettekből jutott bőven a kalendárium utolsó hónapjában. Jó kedvvel készítettük és fogyasztottuk el még november végén a gyümölcsökből alkotott karácsonyi szobrokat. A kézimunka kiállítás megtekintésével és az ott fellelt alkotások megvásárlásával a Vigadóban a szépkorúakat támogattuk. A nagynyárádi rajzpályázatra beküldött alkotásainkkal a település turisztikai attrakcióját növeltük. A Mikulásvárás a gyerekek számára hozott örömet. A városi adventi gyertyagyújtáson műsorunkkal gazdagítottuk a karácsonyi várakozás örömét. Az iskolai „Szívek karácsonya” kezdeményezéshez 23 fővel csatlakoztunk. Tartós élelmiszer adományainkkal a Bólyi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatot támogattuk, akik rászoruló családok számára juttatták el felajánlásainkat. A „Mézeskalács csodák” kiállítással az iskolánkba járó tanulók számára nyújtottunk pazar látványosságot az elkészített alkotásokkal. A csúnya karácsonyi pulcsik napján is „elkaptuk a fonalat”, bocsi a fonalból készült pulcsikat 😉 És végezetül megtisztelő hallgatósága voltunk a templomban a Platánliget Otthon lakóinak (fogyatékkal élő fiatalok, felnőttek) műsorán. Ezeknek az eseményeknek a fotóiból készült el a mi kis Adventi naptárunk, ami a JÓ CSELEKEDETEK fontosságát hangsúlyozza, akár adjuk, akár kapjuk!
A Boldogságóra foglalkozáson A jó cselekedetek témakörét fejezzük be. Elmesélem a témakörhöz tartozó mesét, és beszélgetünk még egy kicsit a jó cselekedetekről. Ezek után meghallgatjuk Bagdi Bella Szép nap című dalát. Végezetül elkészítjük a jó cselekedetek jelét, amit felrakunk a negyedik lépcsőfokra.
Gabriella Mónika Kőszeginé Szűcs
A szülőknek karácsonyi műsorral kedveskedtünk és képeslapot készítettünk nekik.
Kellemes ünnepeket kívánunk MINDENKINEK.
Szeged, Tisza-parti Általános Iskola 2.b osztálya
A gyerekeket az egyik asztal köré gyűjtöttem, egy letakart kis kosárral, amiben dekorgumi arcokat helyeztem. Ügyeltem rá, hogy minden érzelemből elég sok különböző színű legyen. Lelepleztük a kosarat, megnéztük, hogy mit találunk benne. A gyerekekkel megbeszéltük az arcokat, megneveztük, hogy melyiken milyen érzelem látható. Az érzelmeket mi is megmutattuk, mi magunk is felöltöttük, a különböző érzelmeket, megnéztük egymás arcán az adott érzelemhez társuló arckifejezést. Nagyjából egyformán fejezték ki a gyerekek az adott érzelmet, kis eltérések előfordultak. A nagy grimaszolások, széles skáláját láttam, az érzelmeket erőteljes, túlzó arckifejezéssel mutatták be.
Érdekes volt számomra, hogy a gyerekek a mosolygós archoz, a pozitív érzelemhez az általuk kedvelt színeket társították, míg a mérges, haragos, negatív érzelemhez az általuk kevésbé kedvelt színt kapcsolták. Oly sokszor láttuk a mosolygós arcot citromsárgának, hogy azt gondoltam ez számukra egyértelmű, azt fogják választani. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a színek és érzelmek közötti kapcsolat már kisgyermekkorban kialakul. Az érzelmek megfigyelése és bemutatása közben a gyerekek egymás arckifejezéseire is figyeltek, ami segítette az empátia fejlődését.
Nagyon ügyesen elmondták, hogy ki az akivel megosztják az érzéseiket, kivel beszélik meg, ha boldogok, valami jó történt velük. Kinek mondják el, ha valami rossz történt, ki segít ennek megoldásában. Néhány példát a csoport életéből is említettem, próbáltam más példákat mondani, aztán már a gyerekek is tudtak olyan eseteket hozni, amelyek során egymás segítségére voltak a pozitív, negatív esetekben is.
A foglalkozást kezdő relaxációt a heti tematikához igazítottam, a totyog a liba, nagy a galiba és az összehangoló gyakorlatokat végeztük. Ezeket a relaxációs gyakorlatokat nagyon szeretik a gyerekek, mint általában a mozgásos tevékenységeket. Ekkor spontán, a gyermekek kérésére a száz liba egy sorban c. dalosjátékot is eljátszottunk.
Ezután Boldog Dóra is elmesélt egy történetet a gyerekeknek Mókus születésnapjáról, melyben a libák siettek Dóra segítségére, ők mentették meg a születésnapot, az ajándékot. A gyerekek ügyesen fogalmazták meg egymás után a barátság fontos ismertető jegyeit, bár számukra még mindenki, akivel aznap játszottak, vagy beszélgettek máris a barátjuk.
Az egymás mellett ülő gyerekek már el tudják mondani egymás nevét, sőt jelét is, ami kiscsoport lévén nagy teljesítmény. Kedvesen fordultak egymás felé, azonban a jó tulajdonságokat még nem sikerült megnevezni, helyette egy-egy jó cselekedetet mondtak, mellyel egymást segítették, ezáltal erősítve az önbizalmat, mélyítve a társas kapcsolatokat. A mese és a példák kapcsán a gyerekek megtanulták, felismerték, hogy milyen fontos szerepet játszik a mindennapi életünkben a barátság és a segítőkészség.
A mese után daloltunk egyet, megmozgattuk a barátainkkal együtt a karokat, lábakat.
A foglalkozást az egymásnak készített karkötők ajándékozásával zártuk, ezzel az egyszerű, ám mégis kreatív tevékenység mindenki számára sikerélményt nyújtott, annak aki készítette az alkotás és az ajándékozás, aki kapta az ajándék, a barátság örömét.
A hónap elején – október 1-én – az Idősek Napját ünnepeljük minden évben. Ebben a nevelési évben új óvodában, új csoporttal kezdtem a foglalkozásokat. Sikerült kialakítani a pécsi Páfrány Utcai Idősek Klubjával egy hagyomány és értékteremtő kapcsolatot. A klub tagjai nagyon szeretik a kisgyermekeket, szívesen fogadják az ovisokat. A vezetővel megállapodtunk abban, hogy évi 4 alkalommal fogjuk felkeresni az időseket, minden alkalommal egy kis meglepetéssel örvendeztetjük meg Őket. Első alkalommal voltunk a klubban, nagyon nagy szeretettel és örömmel fogadtak minket az idősek. Csodálatos volt látni, ahogyan boldog, mosolygós arccal figyelik a gyermekek játékát. Minden kisgyermek készített egy kis apróságot meglepetésül a néniknek, bácsiknak. A gyermekeket, az időseket és minket is átjárt a szeretet, szinte érezhető, tapintható volt a meghitt és különleges légkör. Az idősek arca felragyogott, amikor a gyerekek előadták nekik az általuk készített apró ajándékokat, és egy kedves kis dalt is énekeltek. A gyerekek nagy lelkesedéssel és nyitottsággal fogadták az időseket és érdeklődéssel fordultak feléjük, ami igazán szívmelengető volt.
Az ilyen találkozások nemcsak a gyerekek számára adnak értékes élményeket, hanem a társadalmi érzékenyítés szempontjából is fontosak. A kicsik megtanulják, hogy az idősek tisztelete, a generációk közötti kapcsolatok ápolása értékes dolog. Az idősek is újra átélhették a gyermekkor ártatlanságát és boldogságát, ahogy a gyerekekkel töltött idő egy pillanatra visszahozta számukra a fiatalság örömeit. A látogatás során látható volt, hogy a gyerekek egy-egy mosollyal, kézfogással, öleléssel mennyit tudnak adni, és hogy az idősek számára ezek a gesztusok milyen nagy jelentőséggel bírnak.
A hónap folyamán a gyerekekkel beszélgetünk majd az idősek tiszteletéről, a velük való kapcsolat fontosságáról, és arról, hogy milyen érzés volt megörvendeztetni őket. A gyerekek kérdezgettek az idősekről, és sokuknak természetesen felvetődött, hogy legközelebb milyen meglepetéssel készüljenek. Fontosnak tartom ezt a programot, mert hozzájárul a szociális érzékenységük és együttérzésük fejlődéséhez, valamint ahhoz, hogy megtanuljanak figyelmet, tiszteletet és szeretetet – ÉRTÉKET – adni.
Csoportomban az optimizmust a korcsoporthoz igazítva a színekhez, illetve a témához, ismeretanyaghoz kapcsoltam. A foglalkozás elején a csoportban levő kis színes labdákat használtam, megneveztük a színeiket, majd érzelmeket társítottunk hozzájuk. Mindenkinek más-más szín jelentette a jókedvet a fiúk nagy részének a kék, sárga, míg a lányok a pink, sárgát választották, a kedvenc színeiket társították a vidámsághoz. Meg is fogalmazták, hogy azért ez a szín jelenti a vidámságot, mert ez a kedvencszínük. A gyerekek nagyon szeretik a mozgásos feladatokat, ezért a relaxációs feladatok elvégzéséhez külön motivációra nincs is szükség, mint elkezdeni az adott mozgást a hozzá kapcsolódó mondókával. Miután jól kiengedtük a feszültséget, sokkal nyugodtabbak a gyerekek, jobban tudnak fókuszálni a mesére. Kitaláltam egy mesét egy kis katicáról, aki nagyon elszomorodott, hogy nem tud repkedni, kergetőzni a réten, mert esik az eső. Kis barátai segítettek neki, hogy megtalálja a pozitívumot a rosszban is, együtt megoldást találtak, és végül a rossz (esett az eső) jóra fordult, kisütött a nap, gumicsizmában ugrálhattak a pocsolyában és még a csodálatos szivárványban is gyönyörködhettek. A foglalkozás során sok- sok ismeretanyagot is érintettünk, színeket (labdák, szivárvány színei) időjárást, évszakokat, öltözködést, csapadék formákat. Végül példákat mondtam arra, hogy milyen az, amikor valami rossz történik, és mégis a végén megtaláljuk benne, felfedezzük, hogy abban is van olyan, ami jó véget ér, számukra pozitív. Ezeket a példákat a gyerekek eljátszották, amin jókat derültünk, nagyon élveztük a foglalkozást.
Miután meghallgattuk a közös dalt, arról beszélgettünk, hogy ki milyen jó cselekedetet vitt véghez mostanában. Ezután „Csalj mosolyt az osztálytársad arcára” játékot játszottunk csoportokban, és megbeszéltük, hogy ilyen apróság is sokszor hatalmas jó cselekedetnek számíthat. A tanulók meghallgatták a Hófödte hegy című mesét, majd néhány kérdés segítségével feldolgoztuk a szöveg tanulságát, mondanivalóját. Utolsó feladatként pedig össze kellett gyűjteni a gondolataikat, hogy hogyan segítenének másokon, ha lenne 10 millió forintjuk.