Decemberünk a mindennapi jócselekedetről és az egymásra való odafigyelésről szólt. A mese meghallgatása után beszélgettem a tulipán csoportos gyermekekkel a jó cselekedetekről és a rossz cselekedetekről is. Elmondhatta mindenki, ki mikor élt át ilyet és hogy érezte magát. A gyerekek szívesen számoltak be az élményeikről. A gyermekek kihúzták egymás jelét. Akinek a húzták a jelét annak a gyereknek irányítottan kellett kedveskedniük egy kedves szóval, rajzzal vagy segítségadással. A hét vége feléig titokban kellett tartaniuk, hogy kinek cselekednek jót majd a pénteki napon megbeszéltük, hogy ki, hogy kedveskedett a másiknak és a másik mit vett észre ezekből a jó cselekedetekből.
Behoztam nekik egy szívecskés színezőt amit akkor színeztek és vágtak ki, ha látták, hogy valaki szomorú a csoportban és oda adták neki, hogy örömet okozzanak számára.
A külön egymásra figyelés által erősödött a gyermekek közösségi érzése. Igyekeztünk jót cselekedni az itthon telelő madarainkkal is. Madáretetőket feltöltöttük és újabb madár etetőt helyeztünk ki. Segítettünk az udvarosunknak is a falevelek összegereblyézésében és a levelek elhordásában. Nyílt napon a gyermekek a szüleiknek adták a megszerzett jutalmukat és elmondták nekik, hogy mit szeretnek bennük. Decemberben az egymásra figyelést erősítette még, hogy meglátogattak minket a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesülete, akiket mozgáskorlátozott és hallás sérült tagok is elkísértek. A gyermekek szemléletét formálta ez a program. Megtanulták, hogy hogyan segíthetnek a mozgáskorlátozott vagy látássérült embereknek a közlekedésben. Ezt követően egymásra vigyázva tolhatták a másikat a kerekesszékben. A programot a vakvezető kutya szeretgetése zárta.
Boldogságóra Alapprogram
– Cél szó értelmezése
– Kinek van szüksége célra? Van-e egyáltalán szükség arra, hogy legyenek céljaink?
– Mit jelent a céltalanság?
– Az új esztendőben jellemző az emberekre, hogy fogadalmakat tesznek. Összefügg-e ez a célokkal? Ha igen miért? Ha nem, miért nem?
– Rövid és hosszú távú célok
– Céljaink 2025 januárjára
– Céljaink a 2025-ös évre
Előző héten a kiscsoportos gyermekek elkezdték önállóan hordani a poharat vissza a helyére , valamint egyedül öltöztek, amit ezen a héten is önállóan végeztek el.
A héten az egymással való közös játékot tűztem ki célul. A gyermekek jól tudtak együtt játszani , konfliktus helyzet esetén , szóltak Nekem, így közösen megoldottuk a problémát . Ügyesen alkalmazkodtak egymáshoz.Meghallgattàk a másik gyermek véleményèt, meglàtását .
A sikeres közös játék végén kiszíneztük a következő lépcsőfok jelképét ,így màr egyre közelebb vagyunk a boldogságvár kapujához!
Januári boldogságóra: Célok kitűzése és elérése
A januári boldogságóra középpontjában a „Célok kitűzése és elérése” témája állt. Az év kezdete kiváló alkalom arra, hogy a gyerekekkel közösen beszélgessünk álmaikról, terveikről, és arról, hogyan lehet azokat lépésről lépésre megvalósítani.
A foglalkozás során egy különleges alkotást készítettünk, amelyben a célokat szimbolizáló vitorláshajók indultak el a kikötőházból. Minden gyermek saját vitorlását ellátta a kitűzött céljaival. A kikötőház a biztonságot és az indulási pontot jelképezte, ahonnan minden nagy utazás megkezdődik.
A foglalkozás során megbeszéltük, hogy a célok elérése türelmet és kitartást igényel, akárcsak egy vitorlás irányítása a nyílt tengeren. Közösen megvitattuk, hogy milyen „eszközökre” van szükség a hajók „útjához” – ilyenek lehetnek az önfegyelem, a rendszeresség és a támogató közösség.
A kész alkotást egy nagy plakát formájában állítottuk össze, amely a csoport közös hajóflottáját ábrázolta. A gyerekek nagy büszkeséggel helyezték el hajóikat a kikötőből indulva, és a plakátot egy olyan helyre tettük, ahol minden nap láthatják, hogy emlékeztetőül szolgáljon számukra a céljaikra és az azokat támogató erőfeszítéseikre.
A foglalkozás végén mindenki megoszthatta a céljaival kapcsolatos érzéseit, és közösen gondolkodtunk azon, hogyan tudjuk segíteni egymást az „út” során. Az „útravaló” pedig az lett, hogy mindenki képes a saját céljai elérésére, ha hisz magában, és kitartóan halad előre – akár egy vitorlás a széllel szemben is.
Digitális kultúra órán a szövegszerkesztésbe csempésztem bele a célokat, ahol ugyanis a felsorolást és jelölőnégyzeteket tanultuk, így a céljaikat fel tudták sorolni egymás alá, amennyiben valamelyiket teljesítették, ki is pipálhatják.
Bp. I. Kerületi Kosztolányi Dezső Gimnázium
November második felétől a téli szünetig ismét „angyalkáztunk” az osztályommal. Nagy öröm évről-évre – most különösen, hogy már ilyen nagyok – hogy ragaszkodnak ehhez a hagyományunkhoz. Hétről-hétre mindig új neveket húzunk, hogy az Adventben jobban odafigyeljünk egymásra. Minden héten megpróbálják kitalálni, hogy kinek, ki volt arra a hétre az angyalkája, kitől kapott apróságokat, vagy ki törődött vele többet. Nagyon ügyesen titokban működnek az angyalkák, így sokszor nem is jönnek rá a jótevő kilétére. A téli szünet előtti utolsó napon, az osztálykarácsonyon beszéljük meg az utolsó heti angyalkákat.
A társas kapcsolatok témában barátságfüzért készítettünk 1. osztályban. A témához kapcsolódó dal nagyon tetszett a gyerekeknek. Táncoltak, énekeltek, doboltak, zörögtek, tapsoltak, kiabáltak.
A jó cselekedetek témában a karácsonyi csillagokról és az öreg fenyőről szóló mesét dolgoztuk fel. Ehhez kapcsolódóan színeztek a gyerekek.
A 7.b-vel a boldogító jó cselekedetekről beszélgettünk. A képen látható idézetből kiindulva a mások felé irányuló jótettek mellett a magunknak okozhatókról is szó esett, jó példákat hoztunk fel. A végén elolvastam a tankönyvben szereplő, A paralimpia c. olvasmányt.
A 7. b osztályban egyben az optimizmusról és a társas kapcsolatok ápolásáról beszélgettünk. Igyekeztem olyan foglalkozást szervezni, ami mind a kettő témához kapcsolódik. Mindenkiről optimista, pozitív gondolatokat, tulajdonságokat írtunk, amit a karácsonyi ajándékozáskor fogunk megkapni, elolvasni. A másik feladatban egy táblázatot töltöttünk ki, állításokhoz kellett keresni olyat, akire illik. Ezt majd összesítem és egy közös kvízt töltünk ki együtt.