Január hónapban a boldogságóra témájának egy nevezetes napot választottunk: Az olasz konyha napját. Ehhez kapcsolódva pizza készítés, sütés volt a cél. Projektnap keretén belül foglalkoztunk a témával. A Wikipédián (picit kapcsolódva a Wikipédia napjához) rákerestünk és olvastunk a pizza történetéről, pizzafélékről gyűjtöttünk képeket, mindezt a digitális kultúra tantárgy keretén belül. Vizuális kultúra órán papírból készítettünk pizzát színes, nyomtatott hozzávalók (zöldségek, sajt, szalámi )felhasználásával. Ezután került sor a pizzakészítésre. A hozzávalókat és elkészítést módját elolvastuk, mindent kikészítettünk az asztalra. A gyerekek között felosztottuk a feladatokat, volt aki a hozzávalókat mérte ki, volt, aki a tésztát állította össze vagy nyújtotta. Voltak, akik a feltéteket vágták vagy éppen a sajtot reszelték. Ügyesen dolgoztak a gyerekek, minden egyes mozzanatát élvezték a pizza készítésének. Akadt olyan tanuló is, aki a pizza sülését is végignézte. A végeredmény ízletes, gusztusos sonkás pizza lett, amit aztán közösen jóízűen el is fogyasztottunk.
Boldogságóra Alapprogram
Két csapatot alkottunk, mindkét csapatnak célba kellett dobnia- karikába kis babzsákkal. Ez által fejlődött a koncentrációs készség.
Relaxációs gyakorlat: „Almát szedj, ügyeskedj, szőlőt szedj, ügyeskedj”.
Meghallgattuk a ,,Boldog vár” c. mesét, majd ,,Kincskereső” játékot játszottunk, amely során a csapatoknak meg kellett keresniük az elveszett várat puzzle formájában. Végül pedig ki kellett rakni a puzzle várat. Ez által fejlődött a csapaton belüli együttműködés.
Végezetül pedig meghallgattuk Bagdi Bella egyik személyiségfejlesztő dalát.
Ebben a hideg, csúszós év eleji hónapban a célok kitűzése és megvalósításuk került a középpontba. Ellátogatott hozzánk Boldog Dóra, aki elmesélte, hogy elveszítette a Boldogságvárunk lakójának, Hálás Helgának a cicáját Cél Cilit, őt kellett megtalálnunk.
A gyerekeknek egy mesével vezettem be a célok kitűzésének témakörét.
Egy hajóskapitány céltalanul hajózgatott egyik szigettől a másikig, amikor megunta a céltalan utazást kikötött, de ott sem talált feladatot magának. Egyetlen társasága egy kiscica volt, aki a céltalan tengeri utazások alatt mindig hű társa volt. Ám egy viharos napon a cica eltűnt a hajóról, ezért a kapitány megtalálta legfőbb célját: meg kell találnia a cicát. Újra bejárta azokat a szigeteket, ahol a vihar előtt hajózott. Az első szigeten hatalmas pálmafák voltak. Ahhoz, hogy fel tudjon mászni a fára létrát kellett készítenie. Sajnos a cica nyomára nem bukkant, de talált sok kókuszdiót, így azokkal utazott tovább.
A következő szigeten rengeteg partra vetődött halacskát talált, kimosta őket a dagály. Gyorsan a halacskák segítségére indult és visszadobálta őket a tengerbe, de a cicáját még mindig nem találta. Eljutott az utolsó szigetre, ahol nem látott mást csak homokot. Elindult a homokban, egyre beljebb ment a sivatagos szigeten. Nagyon meleg volt, egyre jobban megszomjazott. Ahogy ment, meglátott néhány apró lábnyomot a homokban. Örömmel ismerte fel a kiscica nyomait, így követte őket. Egy oázisban talált rá szeretett barátjára. Miután a kapitány kipihente fárasztó kalandját, megfogta kis barátját és újra elindultak felfedezni a körülöttük lévő szigeteket, de már nem cél nélkül. Újabb barátokat kerestek és segítettek mindenkinek, akinek útjuk közben szüksége volt rá.
A mese után megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi, a Kutyus csoport milyen célokat találhatnánk ki magunknak. Elhangzott, hogy mindenki rakjon rendet, kóstoljuk meg az ebédet és próbáljunk a játékokkal úgy játszani, hogy megosztjuk egymással. Ezután kitűztünk még néhány célt magunknak.
Kezdődhetett Cili cica felkutatása. Hajóba szálltunk és nekivágtunk a mesebeli háborgó tengernek. Egy csendes kis szigeten kötöttünk ki. Itt rengeteg akadályon átvágva kerestük az elveszett cicát. Eljutottunk a mindig éhes óriás kutyáig, akit megetettünk és ráleltünk Cilire. De a szigeten nem csak a kiscicát találtuk meg, hanem az általunk kijelölt célok képecskéit is elbújtatta a sziget. Ezeket is összegyűjtöttük, majd visszahajókáztunk az óvodába. A csoportszobánk békés nyugalmában elkészítettük a tablónkat a céljainkkal, amit az ajtónkba ki is tettünk, hogy a csoportba belépve minden reggel megnézhessük, hogy milyen céljaink is vannak idén.
A témát egy édes finomsággal zártuk le. Az egyik kitűzött célunk az volt, hogy a nem kedvelt ételeket is megkóstoljuk. A csoportunkba járó gyermekek nagy része nem szereti a sütőtököt, ezért arra gondoltunk, hogy jobban megvizsgáljuk ezt a zöldséget. Megsütöttük, leturmixoltuk és süteményt készítettünk belőle. Így már szinte minden gyermek megkóstolta, még a legválogatósabbak is.
„Ahhoz, hogy bármilyen értékes célt elérj, először el kell határoznod: „megteszem, bármibe is kerül”.”
Andrew Matthews
A kapcsolatok nagyon fontosak az emberek életében. Meghatározó szerepe van a személyiség fejlődésében és a társadalomba való beilleszkedésben is. Ennek ellenére a társas kapcsolataink nem mindig felhőtlenek. Vannak időszakok, amikor minden jól megy, de bizony van olyan is, amikor összeveszünk akár a legjobb barátunkkal is. Beszélgettünk arról, hogy mit jelent a barátság, hogyan érezzük magunkat, amikor egyedül, vagy akkor, amikor a barátainkkal vagyunk.
A témánk ideje alatt az egyik két legjobb barátnő is összeveszett. Mind a ketten nagyon szomorúak voltak emiatt. Majd azért voltak szomorúak, mert a másik szomorú. A két barátnővel barátság karkötőt készítettünk, amely szimbolizálja a szoros barátságukat, eszükbe juttatja, hogy akármi történik fontosak egymás számára és segítség egymást, mikor arra szükség van.
A gyermekekkel sokat beszélgettünk a jó és a rossz dolgokról. Meséltünk egymásnak jó történeteket és olyanokat is, amelyeket rossznak éltek meg. Minden rossz történetben megpróbáltuk megkeresni, hogy mi lehetett benne a jó. Ebben segítségünkre volt Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege c. mese is.
A téma zárásakor elmentünk sétálni, mivel már október volt, ezért rengeteg falevél lehullott, ami miatt kicsit szomorúak voltak a gyermekek, de megkerestük benne a pozitívumot, ugyanis, egy nagy szívbe, amit rajzoltunk, mindenki keresett egy levelet, amely számára kedves volt. Ezt felragasztottuk a szívre. A szív, amit a gyermekek által gyűjtött levelek tarkítottak, nagyon sokáig a csoport ajtónkat díszítette.
A hónap fő témája a hála volt. A gyermekekkel együtt jártuk körbe a témát: kinek mit jelent a hála, mit jelent hálásnak lenni valamiért, mikor vagyunk, lehetünk hálásak, stb. Szinte mindenkinek volt ötlete, gondolata, hogy miért hálás. Voltak olyan gyermekek, akik azért voltak hálásak, mert valaki játszott vele, voltak, akik a szüleikért, testvérükért, barátjukéért voltak hálásak. Beszélgettünk a negatív és pozitív érzésekről, mint például az kapzsiság és a megosztás/osztozkodás ellentétpárokról.
Ennek zárásaként az egyik kislány hozott fügét, amit megosztott mindenkivel.
Rövid relaxációs gyakorlat után, a gyerekekkel az érzelmekről és az érzelmek kifejezésének módjairól,szabályozásáról beszélgettünk.
Egy hógömb segítségével szemléltettem számukra hogyan is nézhet ki, amikor mindenféle gondolatok és érzelmek kavarognak bennük ?!
„Mi történik, ha megrázol egy hógömböt? Hópelyhek kavarognak mindenfelé, és nehéz észrevenni, mi történik benne. Néha mi is így érezzük magunkat belül, amikor erős érzelmeket élünk át. Nehéz nyugodtnak maradni, és tisztán gondolkodni, amikor hóvihar tombol bennünk. Amikor abbahagyjuk a hógömb rázását, a hópelyhek elkezdenek leülepedni, így képesek vagyunk tisztábban látni, mi is történik valójában.” Bagdy Bella
A beszélgető kör után minden gyermek elkészíthette saját hógömbjét. A hógömbökbe olyan rajzok kerültek ,amelyekre ha ránéznek a gyerekek mindig jókedvük lesz tőle.
Tehát ha rossz kedvem van ránézek a hógömbömre ,és azt látom hogy:
„apával focizok”,
” a testvéremmel vagyok”,
„eszembe jut hogy szeretem apát ,anyát és a testvéremet”,
„Az óvodában játszok az óvónénivel „stb.
A tevékenységet a Hógömb játékkal kezdtük.
A gyerekeket egy kék kendő segítségével hópelyhekké varázsoltam. A hópelyhek táncoltak a szél szárnyán, s egyszercsak egy tündér összegyűjtötte őket, s egy hógömbbe zárta. Egy gyerek megtalálta a hógömböt és rázni kezdte. Ekkor a gyerekek a teremben ugrabugrálhattak szabaadon. Majd a gyerek letette hógömböt, s a hópelyhek összetömörültek a hógömb aljára.
Egyszercsak a gyerek elejti a hógömböt, az eltörik, és a hópelyhek kiszabaadulnak, majd hóemberek lesznek belőlük. A hóemberek a teremben sétálnak, és találniuk kell egy társat, akivel szembeállnak. Egyik gyerek felválllja a vezető szerepet, mozdulatokat mutat, és a társának utánoznia kell. Később szerepet cserélnek.
Ezután eljátszottuk a Láthatatlan törzsfőnök nevű játékot. A törzsfőnök gyerekeket én jelültem ki, majd egy adott pillanatban én mentem ki a teremből, a gyerekeknek kellett eldönteniük, hogy ki legyen a törzsfőnök. Érdekes és tanulságos 10 perc volt ez a csoport számára, nehezen tudták eldönteni, hogy kit jelöljenek ki. Több gyerek próbálta átvenni az irányító szerepet, nem tudtak megyegyezni. Végül csak megszületett a döntés.
A játék után átbeszéltük a gyerekekkel, hogy hogyan élték meg ezt a feladatot, miért is volt nehéz a döntés, hogyan lehetett volna megoldani veszekedés nélkül?
Az Ásítás-fújás bemelegítés után céljaink kitűzésének fontosságáról beszélgettünk növendékemmel. Felolvastam Aranyosi Ervin: A cél c. versét.
Ezután tanítványom kis papírokra írta céljait 5 témakörben. Ezeket 5 műanyag tojásba tettük, amikkel tanulóm célba dobott. Majd a célba érést segítő emberi tulajdonságokat írtuk papírcsíkokra, amiket tanulóm egy nagyobb gömbbe téve szintén a céldobozba dobott.
Majd a zene céljáról beszélgettünk, és felolvastam Kodály gondolatait erről: a zene lelki táplálék. Meghallgattuk Kodály: Rigók dala c. művét, majd madárhangokat utánoztunk a fuvolán.
Végül meghallgattuk Bagdi Bella: A győzelem tündér c. dalát.
Hajdúszoboszló, Bárdos Lajos Általános Iskola
Megfogyatkozott osztályunk is változatlan örömmel és kitartással halad a kitűzött céljai felé.