Az új céljainkra, álmainkra fókuszálva egy képzeletbeli utazásra hívtam meg a gyerekeket, a saját varázskertjükbe, ahol bármi lehetséges, mindig nyugalom és békesség van. Ebben a varázskertben mindenki talált egy üres varázsvásznat, hozzá varázsecsettel. Miután behunyt szemmel elképzeltük, hogy mit festenénk erre a vászonra, mindenkinek lehetősége volt kipróbálni a varázsecset is, amellyel vágyaikat ábrázolhatták, közben meg is oszthatták egymással. Az élménymegosztásból kiderült, hogy a gyerekek nagyon vágyakoznak játszótérre, játszóházba, de volt olyan is akinek nagy álma, hogy egy vadászlesről figyelje meg az erdei állatokat.

Első lépés a jövö tervezése felé a célok kitűzése. Egy motiváló személy példakép s általa szülrtő jövőkép. Feladatunk segíteni a gyermekeket célokat kitűzni az azon vezető úton kisérni. Növelni önbizalmukat, pozitív érzelmeket erősíteni és a beléjük vetett hitünket.

Csoportunkban az új év beköszöntével a hónapok, a napok és az évszakok kerültek előtérbe. Úgy építettem fel a boldogság tevékenységet, hogy a projekttémánkhoz illeszkedjen. Az öltözködés, a téli öltözködés is központi szerepet kapott a relexációban. A gyerekekkel közösen „öltözködtünk fel”, imitáltuk a ruhák felvételét. A vidám hangulatot sikerült megteremteni ezzel a relaxiós gyakorlattal, ami a későbbi jókedvet is megalapozta.
Boldog Dóra megérkezett hozzánk, csupa mosollyal és jó kedvvel. Elmesélte nekünk, hogy van neki egy nagyon kedves barátja, Vidám Vilii. Az ő barátságuk azért tart olyan rég óta, mert mind a ketten pozitívak, mind a ketten vidámak. Vili kezet fogott a gyerekekkel, bemutatkozott nekik. A gyerekek is elmondták saját neveiket. (a témakörünk egyik fontos anyagrésze)
Egyszer csak Vili elszomorodott, amit nem értettünk, hogy vajon mi történhetet. Elmesélte nekünk, hogy azért bánatos, mert megszeretné Dórát lepni egy ajándékkal, amit ő készített, de sajnos nem tudja, hogy hogyan kell használni az ollót. (a gyermekekkel most tanuljuk a helyes ollóhasználatot) Az egyik kislány felajánlotta a segítségét Vili, hogy majd ő megtanítja és segít az ajándék barkácsolásában is. Ennek hallattán a többi gyermek is fellelkesült, és ők is felajánlották segítségüket. Vilinek újra jó kedve lett, ezért a gyermekkel meghallgattuk közösen a hónap dalát, a „Van nekem egy álmom” című dalt.
A célokról beszélgettünk, hogy mi az, amit nagyon szeretnénk. Az én célommal kezdeményeztem a beszélgetést. Elmondtam a gyerekeknek, hogy azt szeretném, ha mindenki megtanulná a hónapokat, napokat. Azért, hogy a célom teljesüljön nekem is tennem kell, méghozzá azt, hogy sokat játszok velük, sokat tanulunk. A célokat csak úgy tudjuk elérni, ha teszünk érte. A gyermekeket is meghallgattam, hogy ki mit tűz ki célként maga elé. Volt, aki szeretett volna két keréken megtanulni biciklizni, volt, aki szerette volna, ha lovagolni megtanul. Egy kislány mondata azonban mégis megragadta a gondolataimat. Azt mondta, hogy ő azt szeretné, ha Anyukája nagyon boldog lenne. Megragadva a pedagógiai szabadságom, úgy döntöttem, hogy a betervezettek ellenére ezt a célt fogjuk teljesíteni. Egy közös célunk van, mégis mindenkinek más. Mindenki a saját Anyukáját és/vagy Apukáját teszi boldoggá. Adott volt, hogy valamit barkácsolni fogunk, hiszen az ollóhasználatot is meg kellett tanítanunk Vilinek. Végül egy szivecskét vágtunk ki, majd ragasztottuk. Ha kihajtogattuk egy kisvirágot ábrázolt, melynek közepén a „szeretek” szó volt olvasható. A gyerekek délután büszkén adtak át szüleiknek az ajándékot. A következő napon, a beszélgető körben mindenkit megkérdeztem, hogy mit szóltak a meglepetéshez, hiszen a gyermekeknek feladatuk volt, hogy megkérdezzék szüleiket, hogy boldoggá tették –e őket. Kivétel nélkül minden gyermek elmesélte az élményit, és azt, hogy mennyire örültek az ajándéknak a szülők. A tevékenység végén megkérdeztem a gyermekeket, hogy szerintük sikerült -e elérnünk a célunkat?! Hangos kiáltással reflektáltak kérdésemre.
– Igen!!!”
A cél elérése lehetővé tette számunkra, hogy a célok eléréséhez tartozó szimbólumot feltegyük a Boldogság vár következő lépcsőfokára.

Többször hallgattuk a héten Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát. Január 17-én a hóemberek világnapjára tartottam meg a boldogságórát. Az udvarunkra kevés hó hullott, így nem tudtunk igazi hóembert készíteni, ezért a csoportszobában valósítottuk meg.
A padlóra felragasztottam egy óriási hóember formát. A gyerekek egyenként fehér papírlappal felöltöztették. Kialakítottuk az arcát, kalapját, tettünk rá gombokat és seprűt. Beszélgettünk a formákról, színekről, az igazi hó tulajdonságairól. Utána szépen összepakoltunk, és utána engedtem őket játszani. A gyerekek önállóan ugróiskolának használták a felragasztott hóember formát. Egyénileg variálták, hogyan ugrálják végig. Egyik ötlet jött a másik után. Sőt több szülő elmondta, hogy otthon pont ugyanilyen formát kellett csinálniuk és nagyon szeretik a gyerekek.