Megoldási stratégiák

Február hónapban a megoldási stratégiákkal kezdtünk el foglalkozni. Az osztályomban elég gyakoriak a kisebb-nagyobb konfliktushelyzetek, ami életkorukból adódóan természetesnek mondható, hiszen igencsak a kiskamasz korszakukat élik. Most alakul ki a fiúk és a lányok összetartó, de a másik nemtől elhatárolódó zárt világa, ugyanakkor elkezdődnek a klikkesedések, a lányok közti „cicaharcok”, a fiúk közti „erőfitogtatások”. Mivel szeretem a való életből, valós helyzetekben kamatoztatni azt a tudást, amit ezeken az órákon megismerünk, ezért a megoldási stratégiákat ezekre a konfliktushelyzetekre szűkítettük.
Első körben arra jutottunk, hogy jó, ha beszélhetünk ezekről, ha megfigyelhetjük, sőt meg is kérdezhetünk olyan tekintélyszemélyeket, akikben bízunk, hogy ők hogyan kezelik a konfliktusaikat. Ezért bátorítottam őket, kérdezzenek. Természetesen én voltam az első, akinek összeírtak sok-sok kérdést. 😊
Majd azok, akik szerettek volna, kisvideót is készíthettek. Párat kielemeztünk, köztük azt is, amit itt megosztok. Számomra ez a kisvideó nagyon meghatározó volt, mert az a szülői nyíltság, ami megmutatkozott benne, nagyon őszinte, emberi volt, ugyanakkor nagyon tanulságos és érthető is a gyerekeimnek. Természetesen ehhez kellett az, hogy közösen megnéztük a készített videót, meg-megállítottuk, megbeszéltük, mi mindent tanulhatunk tapasztaltabbaktól.

Mindenki közben leírta saját magának, mi a leghasznosabb, mi segíthet neki egy esetleges konfliktushelyzetben. Nagyon jó összegzések születtek, mindenkinek más, igen hasznos észrevételek, pl.:
-nincs konfliktusmentes élet
– nem kell egyedül mindig mindent megoldani, merjünk segítséget kérni
– legfontosabb a megfelelő kommunikáció, hogy egyáltalán merjük elmondani, mi bánt, de én-közlésekkel, ne a másikat hibáztatva
– lehet időt kérni, hogy megelőzzük a veszekedést
– amit lehet humorral kezeljünk, nem kell mindent véresen komolyan venni
-van az a helyzet, mikor ki kell állnunk magunkért
-sokszor az segít, ha empatikusak vagyunk: Vajon miért viselkedik így? Mi baja lehet? Tudok benne segíteni?
– önismeret kell ahhoz, hogy megtaláljuk a nekünk leginkább hatékony megoldási stratégiát
Majd szóba jött a düh kérdése is, és újra felelevenítettük, mit tehetünk, ha dühösek leszünk, milyen „villámstratégiákat” alkalmazhatunk, akár konfliktusmegelőzésre is.
Ez a témakör szerintem az egyik leghasznosabb és a legszükségesebb része a boldogságóráknak.
Csak remélni tudom, hogy minden gyermeknek van lehetősége erről hallani, beszélgetni, mert ez az egyik alapköve a kooperációnak, rugalmasságnak, ami a mai világban a boldogulásunkhoz elengedhetetlen.

Téma bevezetése: reménytelen, kilátástalan helyzetek. Színezés, feszültségek kezelése. Játék: páros együttműködés.

„A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.” (Lev Tolsztoj)

A hónap témája a megküzdés, ami a mindennapjainkat elkíséri. Mindig akad olyan probléma, feladat, mely kihívás elé állít bennünket felnőtteket és a gyerekeket. A gyerekek problémái sokszor a miénk is, csak kicsiben. Ugyanolyan fontos neki, mint nekünk a magunké. A gyerekek nagyon őszinték és nyíltak voltak a témával kapcsolatban. Negyedikesekként már meg tudták fogalmazni, hogy kihez fordulnak segítségért, vagy hogyan tudnak megoldani egy-egy nehéz helyzetet. Azt is elmondták, hogy hozzájuk ki fordulna egy jó kis beszélgetésért, és látva a pillantásukat, a bólogatásukat, tudtam, hogy így is van.
Megfogalmazták, hogy együtt könnyebb megoldani az adott problémát. Ekkor játszottunk egy hatalmas szivárványos lepedővel. Körbeálltuk, és a labdát megpróbáltuk középen megállítani. Figyeltek egymásra, és igyekeztek segíteni a másiknak. Együtt, megcsináltuk. Aztán csak gurult a labda ide-oda, de vigyáztunk, hogy le ne essen.
Beszélgettünk arról, hogy ha feszültek, hol érzik a feszültséget. Néhányan egy -két feszültségoldó megoldást is mondtak. Élmény volt hallgatni őket, és kíváncsian hallgatták én feszültségoldó stratégiáimat.
„Vak kígyó” játék során kipróbálták, milyen bízni a másikban, és milyen érzés nem látni. A héten volt egy érzékenyítő programunk, ahol látássérült emberekkel találkozhattak. Bepillanthattak abba, hogy élnek a látássérültek, és megtanulták, hogyan tudnak ők, mint gyerekek segíteni nekik. Így már egy picit más szemmel is játszották ezt a játékot.
Végül elkészítették a saját szivárványukat. Leírták kedvenc motiváló mondataikat, feszültséglevezetési megoldásaikat, képeket kerestek a feszültség levezetési stratégiájukról, amit felragasztottunk a szivárványra.

” A boldogság ott van, ahol megtaláljuk, nem pedig ahol keressük.”

Boldogságóránkon a megküzdésről beszélgettünk. A szamuráj szerencséje című mesét felolvastam, majd a kérdések segítségével feldolgoztuk a történetet. Ezután mindenki megtervezte és elkészítette saját szamuráj páncélját. Ezután ennek képzeletbeli felvételével különleges képesség birtokába kerülhetnek, ami a mindennapok nehézségein majd átsegítik őket. A januárban megtervezett célok felé vezető úton ugyanis találkoznak majd nehézségekkel, bizonyára meg kell küzdeni közben akadályokkal. Ez a páncél erősíti és védelmezi őket majd ezentúl.
Az önbecsülés és önbizalom erősítésére elolvastuk még a ,,Mese a törött vízhordó edényről” című tanulságos történetet.
Végül meghallgattuk a pozitív élmények zenés relaxációt. Ismét nagyon jól éreztük magunkat.

A megküzdési stratégiák témakörön belül az Aranykulcs című mesét dolgoztuk fel. Ráhangoló feladatként megvalósítottuk a kedvenc plüss sünink kiszabadítását. A bátorságpróba során célfeladatokat oldottunk meg, amit állomásokra bontottunk le. A kijelölt feladatokat sikeresen végrehajtva megtaláltuk Pók néni rejtekhelyét és kiszabadítottuk Sünit. A gyerekek nagy izgalommal és igyekezettel jutottak el a célig, teljesítve a bátorságpróba játékos feladatait.