A gyerekek decemberben már csak a téli szünetről, a karácsonyról, a kívánságaikról beszélgettek. Nagyon hasznos volt arról is szót ejteni, hogy az is boldogsággal tölti el az embert, ha adni tud. Ez nemcsak a tárgyakat, apró ajándékokat jelenti, melyeket folyamatosan készítettünk, hanem azokat a gesztusokat, jó cselekedeteket is, melyek – egy kis figyelmességgel – a mindennapjainkat átszövik. Igyekeztek odafigyelni egymásra, segíteni társukat, családtagjaikat. Közös karácsonyfánkra a jó cselekedetek töredéke került csak fel, de így is rengeteg „boldogsággömb” díszíti. Remélem, karácsony elmúltával sem csökken majd a gyerekek lelkesedése!

2016. december
írta: Kedvesek2a
Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI
Soltvadkert, Bocskai u. 2.

A gyerekek élvezték a karácsonyfa elkészítését. Az ünnepek idején igazán könnyű volt számukra jócselekedeteket kitalálni, melyekkel majd örömet tudnak okozni másoknak.

Talán eddigi legkedvesebb téma volt a gyerekek számára. Sok-sok apró kis jó cselekedetet tettünk, amelyekből néhánnyal „Jóságfánkat” díszítettük. Volt aki osztálytárásának, szüleinek, testvérének, volt aki a tanító néninek tett egy kis jótettet.

Beszélgettünk a gyerekekkel, hogy számukra ki az igazán fontos ember. Legtöbben természetesen a szülőt, nagyszülőt, testvért jelölték meg, néhányan a tanítójukat. Miért fontosak ők, miben nyilvánul ez meg és hogyan tudnák ők szorosabbra fűzni a viszonyukat, vagy viszonozni azokat a dolgokat, amiket kapnak ezektől az emberektől. Igen jó érzékkel mondták el, hogy mit köszönhetnek nekik, kevésbé tudták, hogy viszonozhatnák a kapottakat, de rávezetéssel ezt is megértették. Itt beszélgettünk a háláról, a valakihez tartozás fontosságáról az árva gyerekek nehézségeiről. Így jutottunk el a segítés fontosságához, a jó cselekedethez, a viszonzás nélküli tevékenységekhez, mely nem öncélú, de visszahat a tevékenység végzőjére a boldogság szintjét az adónak is fokozza. Saját maguk hasznosságát megélhették, az elképzelt szituációkban és ráérezhettek az élet értékessé tételére is.
A mesehősök segítőjének mindenki szívesen képzelte magát, jó érzékkel fogalmazták meg miért is kellett akkor és ott segíteni egy- egy hősnek, és hogyan vitte előre ez a hőst a mese folyamán. Az emberi kapcsolatok építő jellegére is jól rámutatott ez a feladat.
Ezek után elkészítettük a karácsonyfánkat, melyre mindenki felrajzolhatta a saját jó cselekedetét melyet már eddig is gyakorolt.
A fa alá elképzeltük a csomagokat, hogy ők, mint az iskola legkisebb diákjai mit is tehetnének az iskolában másokért.
A munka jó hangulatban és pozitív kicsengéssel zárult.