December az egymásra figyelés, a szeretet hónapja. Az óvodánkban is sokat készülünk a karácsonyra, az adventi várakozásban nagy hangsúlyt fektetünk a jó cselekedetek jutalmazására. Ádventi naptárt készítünk, amelyből minden nap az a kisgyerek kap ajándékot, aki valamilyen különleges jót tett aznap. Fontos hogy ez önkéntes legyen, szívből jövő. Pl. ha leesik valami kérés nélkül a helyére teszik, kiviszik a konyhára az üres edényeket a dadus néni helyett, kinyitják az ajtót a bölcsis néninek amikor viszi az ebédet, udvariasak, jószívűek: elfelezik az otthonról hozott pogácsát, átadják a kicsiknek az áhított játékot ,felkeléskor segítenek a kicsiknek öltözködni mikor nyűgösek stb. Ezek persze apróságnak tűnnek , de amikor ezt egy kisgyerek magától, belülről fakadóan és nem érdekből teszi az nagy örömöt okoz a számunkra és igazi dicséretet érdemel.
A mesetárunkba is igyekeztünk olyan meséket válogatni ami a jószívűséget, a jóságot pozitívan kiemeli pl: A Didergő király, Holle Anyó stb. A mesehallgatást is még bensőségesebbé igyekeztünk tenni, hogy érezzék a gyerekek hogy ez is ajándék.
Sokat hallgattunk kellemes zenét, gyertyát, illómécsest gyújtottunk és békés együttléteket is csempésztünk a sok készülődésbe, hogy emlékeztessen minket az igazán fontos dolgokra. Erre már nagyon tudatosan kell figyelnünk, hiszen felénk is egyre több elvárást támasztanak.
A karácsonyt várva sokat beszélgettünk arról ,hogy milyen örömöt okoz, ha mi is adhatunk másoknak. Ezért sok ajándékot készítettünk családtagjainknak, nagyszüleinknek, amiket az utolsó napon mindenki hazavihetett. Emlékeztettük őket arra, hogy az ovis karácsonyon se feledkezzenek meg azokról akik egész évben gondoskodnak róluk. A dadusnénikről a másik csoportok óvónénieiről, szakácsnénikről, akiktől nem csak finom ételt kapunk, hanem odafigyelést, a korán jövők reggelit, tejet, simogatást hogy jól induljon a napjuk. Meghívtuk őket a csoportunkba, énekeltünk, verseltünk nekik , megkínáltuk őket mézeskaláccsal és megajándékoztuk őket saját készítésű hógömbbel, hogy ha szép havas karácsonyt szeretnének, akkor csak meg kell rázni és teljesülni fog a kívánságuk.
A karácsonyfa alatt érdekes ajándékokkal találkozhattak a gyerekek ami nagyon meglepte őket. Viszontláthatták azokat a játékaikat amik tönkre mentek valamikor és egy-két ügyes felnőtt segítségével felújítva, megszépülve, megjavítva várták a gyerekeket.(pl: fa emeletes garázs, lift) Elmeséltem nekik, hogy ez nagyon szép ajándék és ezután sokkal jobban vigyázzanak rájuk, mert most már még értékesebbek. Szerintem ez okozta nekik a legnagyobb örömöt.
December elején adományokat is gyűjtöttünk, amit a Lövői családsegítő munkatársai juttattak el családokhoz. Ebben a szülők is támogattak minket és szép kinőtt ruhákat, megunt, újszerű játékokat hoztak otthonról a gyerekekkel közösen. Meg is lepődtünk azon, hogy milyen lelkesek voltak és jó példát mutattak gyerekeiknek akik maguk is részesei lehettek ennek az örömteli eseménynek.

A boldogságóra negyedik feladata a „Jó cselekedetek”, a másokon való segítés fontosságának a megismerése volt, ami az egész decemberi hónapon végig vezette a gyerekeket. Elsőként Miklós püspök történetével, jó cselekedetével ismerkedtek meg a gyerekek, majd, megbeszéltük, hogy miért fontos másokkal jót tenni. Ezután elkezdtük a kis Jézuska fekhelyét, „jászolját” előkészíteni a fogadására. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a mi jászolunk lesz a legpuhább, mert csupa „Jó cselekedet” – tel fogjuk megtölteni. Minden jó cselekedetet egy – egy szalmaszál jelképez. Minden nap ebéd után, aki szerette volna, elmondhatta, hogy ő aznap milyen jó cselekedetet hajtott végre és betette a „szalmaszálát” a jászolba. Jó volt látni, hogy azok a gyerekek is akartak szalmaszálat rakni a jászolba, akik szinte soha nem jelentkeznek semmilyen feladatra. Az utolsó héten minden gyerek lerajzolta a legkedvesebb „jó cselekedetét”. Ebben a hónapban is gazdagabbak lettünk egy nagyon fontos boldogító erővel, és feljebb léptünk eggyel a boldogság lépcsőn.