A boldogságóra negyedik feladata a „Jó cselekedetek”, a másokon való segítés fontosságának a megismerése volt, ami az egész decemberi hónapon végig vezette a gyerekeket. Elsőként Miklós püspök történetével, jó cselekedetével ismerkedtek meg a gyerekek, majd, megbeszéltük, hogy miért fontos másokkal jót tenni. Ezután elkezdtük a kis Jézuska fekhelyét, „jászolját” előkészíteni a fogadására. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a mi jászolunk lesz a legpuhább, mert csupa „Jó cselekedet” – tel fogjuk megtölteni. Minden jó cselekedetet egy – egy szalmaszál jelképez. Minden nap ebéd után, aki szerette volna, elmondhatta, hogy ő aznap milyen jó cselekedetet hajtott végre és betette a „szalmaszálát” a jászolba. Jó volt látni, hogy azok a gyerekek is akartak szalmaszálat rakni a jászolba, akik szinte soha nem jelentkeznek semmilyen feladatra. Az utolsó héten minden gyerek lerajzolta a legkedvesebb „jó cselekedetét”. Ebben a hónapban is gazdagabbak lettünk egy nagyon fontos boldogító erővel, és feljebb léptünk eggyel a boldogság lépcsőn.

A december nagyon különleges a gyermekek számára, hiszen a Mikulás, a Karácsony örömteli várokozással telik. Ilyenkor a kisgyermekek szíve is megtelik mérhetetlen szeretettel. Jó alkalom volt a jó cselekedetek gyakorlására. Beszélgettünk, hogy ki, mit gondol a témával kapcsolatban, szoktak-e másokkal jót tenni? Meglepően sokféle oldalról közelítették meg. Mindenki kapott egy kivágott szív formát és azoknak a társaiknak a jelét rajzoltuk rá, akiknek egy hétig segítettek, jót cselekedtek. A hét leteltével a legtöbb jót cselekedő kisgyermek egy jócselekedet karkötőt kapott, ami nagy büszkeséggel töltötte el. Ezenkívül tartós élelmiszert gyűjtöttünk a rászoruló családoknak, cserébe az Ajándékdoboz Alapítványtól kapott mikulás csomagért.

A gyermekek egy karton papírból kivágott szívet kaptak, melyre a jó cselekedeteiket kellett lerajzolniuk.Volt aki a téli madáretetést ábrázolta, volt aki megmentett egy cicát a fagytól és a tűz melegénél gyógyította a rajzában, volt aki síró barátját vigasztalta stb. A lerajzolt jó tettek galériát, az aktualitás jegyében egy karácsonyfán helyeztük el. A rajzokat készítő gyermekek fényképét a karácsonyfa köré tettük. A kiállítást a csoportba vendégeskedő gyermekek is megnézték, majd Bagdi Bella Boldog vagyok…c. dalát hallgattuk és eltáncoltuk.

Ebben a hónapban az advent, az ünnepi hangulat köré csoportosítottuk a jó cselekedetek gyakorlását. A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy a boldogság teljességéhez nem csak az új játék, szép ruha stb. tartozik, hanem a jó barát, és a jó cselekedet is.Ez után elmeséltem a \”Szívem kertje\” c. mesét, melynek tartalma annyira tetszett a gyermekeknek, hogy több napon keresztül el is dramatizáltuk. A dramatizálás során, mindig más gyermek \”bújt\” Amálka szerepébe.Nagyon élvezték a gyermekek.
A jó cselekedetek az egész hónapot \”átszőtték\” olyannyira, hogy a gyerekek szinte versenyszerűen gyűjtötték a szívecskékre a jeleket.Minden gyermeknek volt egy fejdísze, melyre egy szívet ragasztott A nap folyamán a fejdísszel játszhattak, bármikor felvehették. Így láthatták ki mennyi jót tett társainak, kinek mennyi jel gyűlt össze a szívecskébe.
Sajnos sok gyermek betegség miatt hiányzott a csoportból, ezért úgy gondoltuk, hogy gyógyító angyalkákat készítünk vágással, színezéssel, ragasztással a beteg társak számára.
Örömmel készítették az ajándékokat a gyerekek. Volt aki több angyalkát készített édesanyjára, beteg nagymamájára gondolva.
Úgy érzem, hogy óvodásaimban sikerült tudatosítani annak fontosságát a jó tettek gyakorlása által, hogy akkor is lehet örülni, és boldognak lenni, ha valami jót cselekszünk