Az év utolsó hónapja meghitt, nyugodt hangulatban telt. A második családunkkal töltött idő melengette a pici és nagy szíveket decemberben. A téma közel állt hozzánk, érzékenyek voltak rá és rengeteg történet, mondanivaló volt a tarsolyukban ezzel kapcsolatban. Tudták, hogy kapni jó, és várakozással teli szemecskék, arcocskák csillogtak, de éppúgy tudták azt is, hogy adni jó, s ugyanezt az örömöt láttam rajtuk, mikor szorgos kezek készítették az ajándékokat az Idősek Otthonában való látogatásra. A kis-betlehemes színezett, spatulakeretes képek mellett műsorral is készültek, hogy örömet szerezzenek azoknak, akik bent , sokszor magányosan töltik ezt az időszakot, amit mi szerencsés emberek a családunkkal tölthetünk. A fogadtatás nem maradt el, nagyon hálásak voltak az idősek, megkönnyezték, megtapsolták a kis MESE CSOPORTOS gyerekeket, akik boldogan nyújtották át az általuk készített kis ajándékot emlékképpen. Jövőre is visszavárják őket. Hihetetlenül meghatott, ahogy ezek a gyermekek a mozgássérült, járásképtelen idős emberekhez ily fiatalon, ilyen empatikusan közeledtek. A Mindenki Karácsonya faluünnepségen szintén részt vettek kis ovisaink, hogy megörvendeztessék a falu lakóit, színt vigyenek az ünnepek így is színes kavalkádjába és reményt adjanak mindenkinek, aki képes egy ártatlan gyermeki mosolytól is jobb kedvre derülni, új erőre kapni, nosztalgiázni, örülni annak, amije van, és még sorolhatnám. Hát elmondhatom, hogy nagyon büszke vagyok az ovisaimra és az óvó nénijeimre, hogy ilyen boldogságárasztó közösségben lehetek, ami nagyon sokszor ad erőt a mindennapokban, s ami megkoronázta az ünnepi meghitt hangulatot is. Örültünk,hogy örömet szerezhettünk, és adhattunk, de ugyanakkor kaptunk is: rengeteg jó szót és hálát. S azt hiszem ezt nagy becsben kell tartanunk, és vigyáznunk rá, hogy megmaradjunk ilyennek, ebben a mai rohanó világban! Kívánok mindenkinek ilyen csapatot, mint a Gézengúz Óvoda és Bölcsőde apraja-nagyja! A