Jócselekedeteinket vettük számba, és megbeszéltük, hogy miben tudjuk ezeket kifejezni mások számára is. Akár csoporton belül egymás felé történő megnyilvánulásaink:
– Odaadtam a barátomnak az egyik játékomat;
– Töltöttem a mellettem ülő kiscsoportosnak vizet uzsonna alatt, mert mondta, hogy szomjas;
vagy otthoni megnyilváulások:
. Segítettem anyának megteríteni az asztalt;
– Elpakoltam a szobámban a játékaimat, amiért apa megdícsért.

Közösen készítettünk ajándékot a szülőknek Karácsony alkalmából.

Karácsonykor a feldíszített fa alatt is számba vettük mindezeket, és hálásak voltunk a Jézuskának azért, hogy mindezeket ő is látta, és meglepett minket olyan ajándékkal a fa alatt, amiket hazavihettünk, és olyanokkal is, amelyekkel a csoportban játszhatunk ezután közösen.

Önzetlenül jót cselekedni talán az egyik legnagyobb erény. Az életben szinte mindenki legalább egyszer megtapasztalta, hogy milyen nagy dolog ez. Az ovisaim életében óriási jelentőséggel bír. Hiszen származásuk miatt hátránnyal indulnak az életben. De mégis vannak olyan emberek, pedagógusok akik a lelküket nézik, erre fókuszálnak. A gyermekekben kialakított önzetlenség végig kíséri kis életüket, hogy milyen csodás dolog másoknak segíteni, önzetlenül, feltétel nélkül boldogságot adni. Sokszor készítünk ajándékot másoknak örömöt csempészve a mindennapokba. A csoportnak van egy dalocskája, amit mindig nagy szeretettel veszünk elő. (A ragyogj ragyogj kis csillag dallamára írtam át, amit közben szépen el is lehet mutogatni)

Ragyogj ragyogj kis csillag,
Csodálatos ember vagy.
Mindig mindig ragyogjál,
soha ne bánkódjál,
ragyogj ragyogj kis csillag
csodálatos gyermek vagy.

Ragyogj ragyogj kis csillag,
csodálatos ember vagy.
Szeretni és adni,
önzetlennek lenni,
ragyogj ragyogj kis csillag,
csodálatos ember vagy!

A „boldogító jót cselekedetek” az óvodában olyan tevékenységeket jelentenek, amelyek örömöt, elégedettséget és pozitív érzelmeket keltenek a gyermekekben, miközben segítenek másokon vagy hozzájárulnak a közösség jólétéhez. Ezek a cselekedetek nemcsak az erkölcsi fejlődést segítik elő, hanem a társas kapcsolatok, empátia és együttérzés kialakulását is .

Kedvenc tevékenységünk:karácsony várás, ahol a jócseledetekre rengeteg lehetőség van.

December hónapban arra próbáltuk felhívni a gyermekek figyelmét, hogy másokra gondolva igyekezzenek meglátni azokat a lehetőségeket, ahol segíteni tudnak valakinek, vagy gondoskodni tudnak valakiről.
A hónap első felében olyan lehetőségeket beszéltünk át, amikor valaki segítségére tudnak lenni a csoportban. Gyűjtögetni kezdtük azokat a helyzeteket, amikor valakivel valami jót tudtunk tenni a csoporton belül. Ehhez elkészítettük a csoport karácsonyfáját is. A karácsonyfára úgy kerülhetett fel egy csillag, ha valaki segített valakinek a csoporton belül. A célunk az volt, hogy Karácsonyra a fa minden szegletét tele tegyük csillagokkal.
A simogatás-folyosó segítségével megtapasztaltattuk a gyermekekkel, hogy néha egy-egy ölelés is elég ahhoz, hogy valakit jobb kedvre derítsünk. Valamint megtanultuk azt, hogy a tündér-torna segítségével magunkon is tudunk segíteni, hogy megnyugodjunk.
A szülők számára jócselekedeteket gyűjtöttünk össze, ahonnan szabadon választhattak, hogy minek a megvalósítását érzik közelinek magukhoz.
Intézmény szinten kapcsolódtunk a cipősdoboz akcióhoz. Ennek értelmében arra biztattuk a gyermekeket és családjaikat is, hogy hátrányos helyzetben levő gyermekek számára állítsanak össze ajándékokat. A program meglepő sikerrel zárult, a gyermekek érdeklődéssel figyelték az egyre növekvő kupacot.

A „Kicsi vagyok én”, ölelőperc, Boldogságmondóka kezdőrituálé után a „Malomkörzés”, „Dagasztás” és „Hintaszék” relaxációs gyakorlatokat végeztük el, majd meghallgattuk a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” dalt. Elmeséltem a „Szívem kertje” című történetet és beszélgetőkörben dolgoztuk fel a témát. Több napon keresztül tettem fel a gyerekeknek a kérdést, hogy kivel tettek jót aznap, így ők is egyre jobban érezték az akár apró, de jó cselekedetek fontosságát.
Számomra kézenfekvő volt, hogy a csoportomat/intézményünket igyekeztem bevonni a településen szervezett „Alapi Angyalkák” adománygyűjtő kezdeményezésbe, melyre néhány napon belül több szatyornyi hidegélelem, használt játék gyűlt össze, ezeket örömmel vittük át a gyerekekkel együtt a közeli gyűjtőpontra, hogy néhány nehéz sorsú család karácsonyát tegyék vele szebbé.

Decemberi hónapunk boldogságóráinak témája a jó cselekedetek címet viselte. Karácsony a szív, a szelíd ölelések, a jóság és az egymásra való odafigyelés ünnepe. Gyakoribb a segítő jellegű jó cselekedetek jelenléte, amelyeknek célja a másoknak való örömszerzés, ami megnyilvánulhat egy kedves szóban, egy meleg ölelésben, egy mosolyban. A segítségnyújtás, a másikkal való törődés, adományozás, szeretet, gondoskodás boldogító hatással van az emberre. December az óvodában a Mikulás- és a karácsony várás hónapja, ami számtalan lehetőséget kínált a „jó cselekedetek gyakorlására”. Nemcsak csoportszobánkat öltöztettük ünnepibe, hanem a lelkünket is igyekeztünk abba öltöztetni. Hétről-hétre az óvodában meggyújtottuk a gyermekekkel az adventi koszorún a gyertyákat és egy-egy újabb gyertya meggyújtásakor, énekelve, verselve közösen, nagyon meghitt pillanatokat élhettünk át. Meghitt, szívhez szóló, csodálatos karácsonyi műsorral is készültünk, melyet nemcsak óvodánk falai között, hanem a templomban is előadtak a gyermekek a szentesti istentiszteleten. E meghitt műsor szívünket/lelkünket megérintette és fokozta az ünnepi várakozás örömét.

A „boldogító jó cselekedetek” témája különösen alkalmas arra, hogy a gyermekekben fejlődjön az empátia, az együttérzés, valamint a másokra való figyelés képessége. A program során ösztönözhetjük őket arra, hogy tudatosan keressenek lehetőségeket a jóság gyakorlására: segítsenek egy társuknak, mondjanak valami kedveset valakinek, vigasztaljanak meg egy szomorú gyermeket, vagy éppen készítsenek meglepetést egy óvónéninek, családtagnak.