Boldogító jó cselekedetek
Az év utolsó hónapja arról szólt az óvodánkban, hogy megpróbáltuk egymást apró dolgokkal is boldoggá tenni. Az apró jócselekedetekkel ismerkedtünk, hisz a „csodavárás – karácsonyvárás” hangulata lengte be a csoportszobákat. Az apró ajándékok, melyek meglepetésként készültek, mosolyt és könnycseppet csaltak mindenki arcára. A gyerekek így megtapasztalták, hogy adni és kapni milyen jó, hisz a sok taps, ölelés mindenkinek jól esett. Büszkék vagyunk ovisainkra, mert nagyon szép karácsonyi jelenettel készültek és az óvó nénikre, akik ilyen meghitt, boldog pillanatokat teremtettek.
A Boldogító jó cselekedet témakör nagyon közel állt a gyerekek szívéhez. Szívesen meséltek arról, hogy kinek és miben nyújtottak segítséget, milyen érzést okozott számukra az, amikor segítséget nyújtottak. Mind a négy csoportban beszéltünk arról , hogy nemcsak a szüleinknek, testvéreinknek, családtagjainknak tudunk segíteni, hanem itt az óvodában a nagyobbak a kicsiknek akár öltözésben, akár rendrakásban is.
A kis piros szívecskékbe megjelenítették azokat az eseményeket, amikor ők valakinek segítséget nyújtottak pl: főzésben, mosogatásban, úttesten történő átsegítésben, stb.
óvodánkban különös jelentőséggel bír a segítségnyújtás, a jó cselekedet bármilyen formája. Minden jó cselekedetet kiemelten kezelünk, az óvoda egész közössége előtt nyílvános dícséret illeti a gyerekeket.
Készítettünk közösen egy képet arról,hogy mire van szükség a jó cselekedethez.
A Boldogító jó cselekedet témakör nagyon közel állt a csoporthoz. Szívesen meséltek arról, hogy kinek és miben nyújtottak segítséget, milyen érzést okozott számukra az, amikor segítséget nyújtottak. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy nemcsak a szüleinknek, testvéreinknek, családtagjainknak tudunk segíteni, hanem itt az óvodában a nagyobbak a kicsiknek akár öltözésben, akár rendrakásban is tudnak segíteni.
A kis piros szívecskékbe megjelenítették azokat az eseményeket, amikor ők valakinek segítséget nyújtottak pl: főzésben, mosogatásban, úttesten történő átsegítésben, stb.
óvodánkban különös jelentőséggel bír a segítségnyújtás, a jó cselekedet bármilyen formája. Apró megmozdulásokért nagy-nagy dicséret, kiemelés jár, ennek hatására azt tapasztaljuk, hogy gyermekeink ezek eléréséért aktívabbak, segítőkészebbek, lelkesebbek.
Jó cselekedetek megbeszélése az 1. osztályban
A foglalkozást azzal kezdtük, hogy tisztáztuk, mit is jelent a jó cselekedet kifejezés. Az elsősök a következő választ adták:
• Amikor jó cselekedetet viszünk véghez, akkor örömet szerezünk a másiknak.
• Amikor megfogadjuk amit a másik ember kér tőlünk.
• Amikor támogatjuk a másikat.
• Amikor vicces „szókat” mondunk neki, hogy jobb legyen a kedve.
• Amikor barátkozunk olyannal, akivel senki sem barátkozik.
Kérdésemre, hogy állatokkal milyen jót cselekedhetünk, ilyen válaszok születtek:
• Megsimogatjuk a cicát.
• Enni adunk a kutyának.
• Amikor a madarakat télen rendszeresen etetjük.
Megbeszéltük, hogy miért fontos a rendszeresség a téli madáretetésben, majd arra tértünk át, hogy az osztálytársainkkal milyen jó cselekedetet hajthatunk végre. A következő válaszok születtek:
• Ha nincs az osztálytársamnak ennivalója, akkor adok neki.
• Játszom vele.
• Ha elesik, felsegítem.
• Ha látom, hogy valakivel verekszik az osztálytársam, akkor leállítom. Az egyiket lefogom, hogy ne verekedjen tovább.
• Rámosolygok.
A családban a jó cselekedetekre a következő példákat mondták az elsősök:
• Amikor anyukám azt mondta, hogy vigyek be egy fát, én nem egyet vittem be, hanem egy vödörrel.
• Minden családtagnak segítünk, hogy boldog legyen.
• Amikor anyukám főz vagy takarít, segítek neki. Ilyenkor nagyon örül.
• Ha szomorú az anyukám, akkor egy kis szeretettel megvígasztalom.
• Én az apukámnak szoktam segíteni traktort javítani.
• Ha beteg az anyukám, azt adom a kezébe, amire szüksége van.
• Ha megharagszanak ránk a szüleink, akkor megígérjük, hogy többé nem leszünk rosszak.
• Bocsánatot kérünk, ha rosszalkodtunk.
• Megköszönjük anyukáméknak, hogy mindent megtesznek értünk.
Ezek után ”A kőleves” c. népmesét olvastam fel a gyerekeknek, közben ők kézműveskedtek. Megbeszéltük a mese tanulságait, majd a rajz segítségével összeszedtük, hogy mire is van szükség a jó cselekedetek véghez viteléhez: okos fejre, figyelő szemre, kérést meghallgató fülre, széles mosolyra, segítő kézre és ügyes lábakra. Végezetül az ismert mesékből összegyűjtöttük, hogy melyik szereplő kinek segített. A Bagdi Bella dal meghallgatásával fejeztük be a foglalkozást.
Jócselekedetek
1. Átadom az időseknek a helyeket a buszon.
2. Hétvégén én megyek vásárolni anyu helyett.
3. Testvéremnek segítek a tanulásban.
4. Hetente egyszer én készítek vacsorát anya helyett.
5. Tanáraimnak segítek a cipekedésben.
6. Előre engedem az időseket a boltban.
7. Segítek otthon a takarításban.
8. Segítek apának autót mosni.
9. Ha megbántok valakit, megpróbálom kiengesztelni.
10. Segítek a nagyszüleimnek a kerti munkákban.
Boldogító jó cselekedet témában eddigi éveinkben többnyire arra fókuszáltunk, hogy a sulin kívül kinek, miben tudunk segíteni.
Idén arra figyeltünk, hogy egymásnak, osztályon belül mit segíthetünk!
Van egy enyhén autista kisfiú az osztályban, őt rendszeresen segítik azzal, hogy mutatják neki mikor melyik tankönyvben, hol és milyen feladatot kell megoldanunk.
Egymásnak pedig a közös tanulásban is tudnak segíteni. Ezért szeretem nagyon a csoport munkákat!
Megtanítja őket egymásra figyelni, együtt dolgozni. Jó látni mikor segítik a lemaradókat a tanulásban!