Boldogító jó cselekedetek
Elkészítettük december elejeén a fenyőfát, majd mindenki a saját sablonjára ráírta milyen jó cselekedeteket hajtott végre a hónap során.
A mai téma nagyon aktuális volt az osztályban. Ahogy az osztály neve is mutatja, az osztály nagyon sok sokszínű: vannak köztünk mozgássérültek, autisták, hallássérült tanuló, vak diák, ezért a segítségnyújtásra az osztály felének állandóan szüksége van. Ez azonban nem mindenkinél automatikus, tanulni kell, és tudatosítani, hogy észrevegye a lehetőségeket.
A könyvben található tesztet kitöltötték a tanulók (Segítő attitűd mérése), ez visszajelzést adott nekik a hozzáállásukról (60 pont alatti eredmény nem született).
Közösen elolvastuk a könyvben található jó cselekedet listát, majd maguk is elgondolkodtak azon, hogy kivel tehetnének jót az elkövetkezendő időszakban – ennek írásban való rögzítésre több (autista) tanuló számára szokatlan volt.
Végezetül csoportokban írtak egy-egy történetet a szuperhősökről. Lásd csatolt fájlok
Két foglalkozásra osztottuk a „tananyagot”.
Az első napon elolvastuk a kapcsolódó mesét, megbeszéltük a történetet. Ezután a gyerekek személyes vállalásaikat mondták el. A legtöbb tanuló valami segítséget vállalt, egy-két gyermek kis ajándékot készített a családtagjainak.
A második napon az előző napi vállalások teljesítéséről beszélgettünk, majd felidéztük az olvasott mese tartalmát. Azután megkérdeztem a gyerekektől, sikerült-e teljesíteni vállalásukat, valamint hogyan érezték utána magukat. Miután erről beszámoltak, arról is beszélgettünk, hogy mit jelent az a közmondás, hogy: „Jó tett helyébe, jót várj!”
Majd beszélgetőkört kezdeményeztem. Két mondatot kellett folytatni a gyerekeknek a témakörrel kapcsolatban.
1. Azért szeretek jót tenni, mert…
2. Azért szeretem, ha velem jót tesznek, mert…
Az utolsó tevékenységünk során mindenki kapott egy papírból kivágott szívet, s arra rárajzolt egy jó cselekedetet. Azt beszéltük meg a gyerekekkel, hogy minden nap kinyitjuk valakinek a szívét, s aznap azt teljesíti.
December hónapban angyalkázást hirdettünk a lányok között. 2 héten keresztül mindenki egy általa húzott ember „angyalkájává” vált, vagyis minden nap valami kis kedveskedéssel okozott örömet a másiknak. Feladat volt, hogy mindezt titokban tegye, ha lehet, ne derüljön fény a személyére.A lányok izgalmasnak találták a feladatot, felelősségteljesen álltak neki. Mivel a legtöbb szobában így is nagyon figyelnek egymásra és amúgy is kedveskednek egymásnak, ez végül nem volt nehéz számukra. Ugyanakkor kihívást jelentett, hogy mi-mindennel lehet örömet okozni. Persze gyorsan feltalálták magukat, volt aki beágyazott a másik után, rendet rakott az asztalon, vagy csak még többet beszélgetett a másikkal. Sokan persze kitalálták ki az angyaluk. De a visszajelzések alapján nagyon jót tett, mindenkinek adott valamit a jó cselekedetekre való odafigyelés.
Boldogító jócselekedetek témakörben nem csupán a boldogságóra alkalmával mutathatták meg iskolánk tanulói képességeiket. Az órán pozitív értékelésekkel illették egymást, majd beszámolót kellett tartaniuk arról, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott végre az elmúlt időszakban, és ez milyen hatással volt az ő környezetére. Megbeszéltük, hogy kinek, miért tartozunk hálával. Illetve azt is, hogy hogyan fejezhetnénk ki a hálánkat. Erre felbuzdúlva az 5-6-7 osztály tanulói egy közös kis dalban mondták el tanáraiknak, illetve az iskola dolgozóinak az érzéseiket. Ajándékot is készítettek számukra. Emellett feladatuk volt, hogy segítsenek egy-egy alsós társuknak minden nap legalább 2 alkalommal.
A gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mit jelent az, hogy jó cselekedet, mi tartozhat ennek a fogalomnak a körébe. A karácsony kapcsán fő témánk az ajándékozás volt. Azt is megbeszéltük, hogy nem csak kapni, de adni is nagyon jó dolog, sőt azáltal, hogy így másnak örömet okozunk, talán még jobb is. Ezt követően az előre megrajzolt nagy karácsonyfát feldíszítették a gyerekek rajzaikkal, s kiegészítették a képet ajándékokkal, csillagokkal, mindenki, amivel szerette volna, szabadon dolgozhattak.