Kis újságíróim végigvezették a tanév fonalát, s minden élményt, jó hírt rögzítettek.
Boldogító jó cselekedetek
Az év utolsó hónapja arról szólt az óvodánkban, hogy megpróbáltuk egymást apró dolgokkal is boldoggá tenni. Az apró jócselekedetekkel ismerkedtünk, hisz a „csodavárás – karácsonyvárás” hangulata lengte be a csoportszobákat. Az apró ajándékok, melyek meglepetésként készültek, mosolyt és könnycseppet csaltak mindenki arcára. A gyerekek így megtapasztalták, hogy adni és kapni milyen jó, hisz a sok taps, ölelés mindenkinek jól esett. Büszkék vagyunk ovisainkra, mert nagyon szép karácsonyi jelenettel készültek és az óvó nénikre, akik ilyen meghitt, boldog pillanatokat teremtettek.
A Boldogító jó cselekedet témakör nagyon közel állt a gyerekek szívéhez. Szívesen meséltek arról, hogy kinek és miben nyújtottak segítséget, milyen érzést okozott számukra az, amikor segítséget nyújtottak. Mind a négy csoportban beszéltünk arról , hogy nemcsak a szüleinknek, testvéreinknek, családtagjainknak tudunk segíteni, hanem itt az óvodában a nagyobbak a kicsiknek akár öltözésben, akár rendrakásban is.
A kis piros szívecskékbe megjelenítették azokat az eseményeket, amikor ők valakinek segítséget nyújtottak pl: főzésben, mosogatásban, úttesten történő átsegítésben, stb.
óvodánkban különös jelentőséggel bír a segítségnyújtás, a jó cselekedet bármilyen formája. Minden jó cselekedetet kiemelten kezelünk, az óvoda egész közössége előtt nyílvános dícséret illeti a gyerekeket.
Készítettünk közösen egy képet arról,hogy mire van szükség a jó cselekedethez.
A Boldogító jó cselekedet témakör nagyon közel állt a csoporthoz. Szívesen meséltek arról, hogy kinek és miben nyújtottak segítséget, milyen érzést okozott számukra az, amikor segítséget nyújtottak. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy nemcsak a szüleinknek, testvéreinknek, családtagjainknak tudunk segíteni, hanem itt az óvodában a nagyobbak a kicsiknek akár öltözésben, akár rendrakásban is tudnak segíteni.
A kis piros szívecskékbe megjelenítették azokat az eseményeket, amikor ők valakinek segítséget nyújtottak pl: főzésben, mosogatásban, úttesten történő átsegítésben, stb.
óvodánkban különös jelentőséggel bír a segítségnyújtás, a jó cselekedet bármilyen formája. Apró megmozdulásokért nagy-nagy dicséret, kiemelés jár, ennek hatására azt tapasztaljuk, hogy gyermekeink ezek eléréséért aktívabbak, segítőkészebbek, lelkesebbek.
Jó cselekedetek megbeszélése az 1. osztályban
A foglalkozást azzal kezdtük, hogy tisztáztuk, mit is jelent a jó cselekedet kifejezés. Az elsősök a következő választ adták:
• Amikor jó cselekedetet viszünk véghez, akkor örömet szerezünk a másiknak.
• Amikor megfogadjuk amit a másik ember kér tőlünk.
• Amikor támogatjuk a másikat.
• Amikor vicces „szókat” mondunk neki, hogy jobb legyen a kedve.
• Amikor barátkozunk olyannal, akivel senki sem barátkozik.
Kérdésemre, hogy állatokkal milyen jót cselekedhetünk, ilyen válaszok születtek:
• Megsimogatjuk a cicát.
• Enni adunk a kutyának.
• Amikor a madarakat télen rendszeresen etetjük.
Megbeszéltük, hogy miért fontos a rendszeresség a téli madáretetésben, majd arra tértünk át, hogy az osztálytársainkkal milyen jó cselekedetet hajthatunk végre. A következő válaszok születtek:
• Ha nincs az osztálytársamnak ennivalója, akkor adok neki.
• Játszom vele.
• Ha elesik, felsegítem.
• Ha látom, hogy valakivel verekszik az osztálytársam, akkor leállítom. Az egyiket lefogom, hogy ne verekedjen tovább.
• Rámosolygok.
A családban a jó cselekedetekre a következő példákat mondták az elsősök:
• Amikor anyukám azt mondta, hogy vigyek be egy fát, én nem egyet vittem be, hanem egy vödörrel.
• Minden családtagnak segítünk, hogy boldog legyen.
• Amikor anyukám főz vagy takarít, segítek neki. Ilyenkor nagyon örül.
• Ha szomorú az anyukám, akkor egy kis szeretettel megvígasztalom.
• Én az apukámnak szoktam segíteni traktort javítani.
• Ha beteg az anyukám, azt adom a kezébe, amire szüksége van.
• Ha megharagszanak ránk a szüleink, akkor megígérjük, hogy többé nem leszünk rosszak.
• Bocsánatot kérünk, ha rosszalkodtunk.
• Megköszönjük anyukáméknak, hogy mindent megtesznek értünk.
Ezek után ”A kőleves” c. népmesét olvastam fel a gyerekeknek, közben ők kézműveskedtek. Megbeszéltük a mese tanulságait, majd a rajz segítségével összeszedtük, hogy mire is van szükség a jó cselekedetek véghez viteléhez: okos fejre, figyelő szemre, kérést meghallgató fülre, széles mosolyra, segítő kézre és ügyes lábakra. Végezetül az ismert mesékből összegyűjtöttük, hogy melyik szereplő kinek segített. A Bagdi Bella dal meghallgatásával fejeztük be a foglalkozást.