A jócselekedetek ebben a hónapban hatványozottabban előtérbe kerül.
Kijelöltünk egy-egy személyt, akivel egész hónapban jót teszünk. Valaki a nagymamáját, papáját, anyukáját, tesóját találta meg. Volt aki óvónénit, dadusnénit, szomszédot, egy-egy barátot, barátnőt jelölt meg. Többen a másról való gondolkodásként a cicáját, kutyáját, papagáját, hörcsögét jelölte meg. Célul tűztük ki, hogy terjesszük a kevességet, szeretetet.
Orvosos játéknál a mosolyt, simogatást, jó szót, puszit és ölelést írt fel az orvos.
A gyógyszertárban is ezeket árulták.
A boltban szintén 1kg kedvességet, 2 kg szeretetet, 4kg ölelést, 1kg mosolyt, fél mázsa ölelést kértek a gyerekek. Heteken át mindennap játszották, így meg is szokták ezeket a szavakat, boldogító jócselekedeteket. A csoportba ha sírva jött egy gyerek, megvígasztalták. Ha beteg volt, készítettek neki gyógysütit,teát.
Minden nap relaxálunk és légzéskönnyítő, baktériumölő párologtató van a csoportban.
Ha valaki szomorú, megvígasztalják, felvidítják, simogatják. Örömet szerezni a legnagyobb dolog -> jósággal lehet ezeket kihangsúlyozni -> átsegítettünk egy nénit az óvoda előtti zebrán. A szülőknek szivecskét küldtünk haza.
Meghirdettük a jólelkű óvodás címet -> és szívecskével megjutalmaztuk, aki kiérdemelte.
A földünket is jótettekkel védelmezzük pl: szelektíven gyűjtjük a hulladékot, szemetet szedünk, hogy minél kisebb legyen az öko lábnyomunk.
Összefogás, szeretet szülőkkel, együtt játszás, karácsonyozás koronázta meg a napunkat. Köszönet érte! Hálásak vagyunk.

Máté és a mi szeretetünk

Máté himlős lett és sokáig otthon volt. Nem rég jött vissza újra a csoportunkba.
Hétfő reggel nagyon sírt, alig akart bejönni hozzánk. Óvó néni kedvesen az ölébe vette, mi pedig odamentünk Mátéhoz. Megsimogattuk, oda adtuk neki a kedvenc játékát, de Máté csak sírt és sírt.
Gondoltuk elmondjuk neki a kedvenc meséjét, a három kismalacot. Réka az ölébe vette és közbe simogatta. Ez tetszett neki, de tízórai közben újra elkezdett sírdogálni.
– Nem kérek semmit! Anyukámat akarom!
– De tudod, hogy ma ebéd után jön érted! – vigasztalta meg Pistike.
– Tudom, de akkor sem kérek semmit!
– Keresünk neked szőlőcukrot a szekrényből, tudjuk, hogy az a kedvenced.
Adtunk neki belőle és hívtuk játszani. Máténak jobb kedve lett és ebédig együtt játszottunk vele. Ebéd után haza ment az anyukájával.
Másnap reggel Máté boldogan érkezett az óvodába és azt mondta, hogy nagyon szeret bennünket, amiért tegnap olyan sokat kedveskedtünk neki. Ezért ő is kedveskedik nekünk egy kis meglepetéssel. Mindenkinek hozott egy lufit, felfújtuk és addig játszottunk vele, amíg ki nem pukkant.

A boldogító jócselekedetek téma az adventi időszakhoz nagyon jól illeszkedett.

A kis óvodások számára a karácsony elsősorban arról szól, hogy sok-sok ajándékot fognak kapni, bár az adventi gyertyagyújtások meghitt pillanataiban a nagyobb gyerekek közül néhányan megfogalmazták, hogy a karácsonyban az a nagyon jó, hogy együtt van mindenki, és nem kell sietni sehova.

Szerettem volna, ha átérzik azt is, hogy az ajándékozáson kívül a karácsony valójában a szeretet ünnepe. A mindennapos barkácsolások közé így egy közösen festett fenyőfát is beterveztem, amit aztán olyan díszekkel díszítettünk, amire felkerültek azok a jócselekedetek, amit a gyerekek önmaguktól tettek egy másik társukért, amivel neki segítettek, örömet szereztek.
Karácsony közeledtével megszerveztük óvodánkban ebben az évben először, a másik három csoport bevonásával a „madarak karácsonyát”. A kismadarakról való gondoskodás egész évben nagy szerepet játszik óvodánk gyerekeinek életében: a közeli kiserdőben élő madarak rendszeres vendégeink, a hideg beálltával folyamatosan gondoskodunk róluk. A szülők is partnereink a madáretetésben, önzetlenül segítenek bennünket, hiszen ők is tudják, a gyerekek személyiségében beépülnek ezek az élmények.
A cinkegombócokkal, diófűzérrel feldíszített fenyőfára, etetőre hamarosan megérkeztek vendégeink: széncinkék, kékcinkék, zöldikék, tengelicek, gerlék, és a gyerekek boldogan nézték az ablakból, hogyan csipegeteik az éhes madarak a finomságokat.
Azt gondolom, megérezhették a mi kisgyerekeink ezzel az alkalommal a mondás lényegét: ” Jobb adni, mint kapni.”