December – A jó cselekedetek gyakorlása
December, az adventi időszak a jó cselekedetek tárházát vonultatja fel az óvodában. Az adventi kézműves délutánunkon a családok együtt barkácsolnak, készülnek az ünnepekre. Karácsonyfadíszek készítéséhez– agyagból, textilből, cserépből, mézeskalácsból-, karácsonyi ajándékokhoz adunk ötleteket a szülőknek. A Süni csoportban a gyerekek a szeretteiknek üveg talpas pohárból hóember gyertyatartót az ünnepi asztalra, majd a nyáron nevelgetett levendulabokorról leszedett virágból illatzsákot készítettek a szeretteiknek. És nem maradhatott el a hagyományos mézeskalács-sütés sem. De az igazi jó cselekedet, amely már hagyomány óvodánkban, a „Szeretet-kosár” programunk. Évekkel ezelőtt egyik csoportunkba járt az ukrán nagykövet kislánya, aki megerősítette azt a hírt, hogy Ukrajnában milyen szegénység van. Akkor elhatároztuk, hogy adományt gyűjtünk a kint élő gyermekek számára, használt, de jó állapotban lévő ruhákat, játékokat, könyveket kértünk a Kerekerdő Óvoda gyermekeitől, szüleitől. Az idén is, mint eddig minden évben, arra kértük a szülőket, hogy engedjék, hogy a gyerekek válogassák ki a felajánlani kívánt ajándékokat, és tehessék be az óvodai karácsonyfa alá.
Ebben az évben a jelszavunk volt: „Kapni jó, de adni még jobb!”, ami reményeink szerint tartalmat kapott a szegényebb sorsban élő gyermekek megsegítése által, és örömet tudtunk szerezni nekik, hacsak egy kicsit is, karácsonyra.

A Csiga csoportos gyermekek olyan adventi naptárat készítettek, melyen 24 kinyitható szivecske ablak látható, a szivecskékbe pedig mindegyikük egy-egy jó cselekedetet rajzolt. Általában a társaikra gondoltak: együtt játszani, labdázni, rajzolni, építeni, ám a beszélgetőkör során megjelent szavakban a szülők felé való szeretet, kedvesség, szófogadás is.

A tél és hideg idő eljöttével a betegségek sem kerülték el sajnos csoportunkat. A hónapban nagyon sokan hiányoztak hosszú ideig vagy többször is egymás után. Pont ehhez illett az egyik havi feladat. Megbeszéltük a foglalkozás kezdeményezés elején, hogy kik hiányoznak a csoportból. A gyerekek elég ügyesen felsorolták a beteg csoporttársaikat, szinte nem is kellett nekik segíteni, ami azt mutatja, hogy már kezdenek kialakulni a társas kapcsolatok, megszokták egymás társaságát és hiányolják is a másikat. Mindenkinek rajzoltunk egy szívecskét, amit ők kiszíneztek, és azt is ráírtuk, hogy ki csinálta a szívet és kinek küldi, kit szeretne vele „meggyógyítani”. Mivel nagyon sok volt a hiányzó, mindenkinek jutott legalább egy gyógyító szív.