A decemberi hónapban a jó cselekedetek, kiemelt szerepet kaptak a mindennapjainkban. Egy kolléganő javaslatára ajándékgyűjtést szerveztünk, a rászoruló gyermekek számára. A kicsik a Mikulásünnepségre hozták be az otthon már keveset használt, de még jó állapotban lévő játékaikat. Miután a Mikulás átadta a gyerekeknek a várva- várt Télapó csomagokat, és rövid kocsikázást is tehettek a mikulásfogaton, a kicsik is belerakták a puttonyba az általuk hozott meglepetéseket. Nagyon sok társasjáték, plüss állat, kirakó, labda, mesekönyv, baba, autó és egyéb apróságok töltötték meg a piros zsákocskát, amit a gyerekek jó szívvel ajánlották fel, hisz megbeszéltük, hogy ajándékot, nem csak kapni, de adni is nagyon jó dolog. Az összegyűjtött adományokat másnap postán Budapestre küldtük, a Mikulásgyárba. Reméljük sok családnak tudtunk boldogságot és örömet vinni a karácsonyfa alá, és e cselekedet által óvodásainkban is táplálni az önzetlen segítségnyújtás csíráit. A három fenyőfa meséje is megerősítette a gyerekekben, hogy a jó cselekedetek milyen fontosak, és evvel mennyivel jobbak és értékesebbek lehetünk. Mivel december közepén a hó is megérkezett, ezért a kicsik örömmel segítettek egymás szánkóztatásában, ami hatalmas élmény volt számukra.

Az adventi időszak, a Mikulás- és Karácsonyvárás teljes időszaka alkalmas volt „boldogító jócselekedetekre”. Sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy mikor, illetve mitől leszünk, lehetünk boldogok, hogy ki miben szokott segíteni a szüleinek, családtagjainak. A karácsonyi ajándékkészítés közben megbeszéltük azt is, hogy nemcsak ajándékot kapni jó, hanem még nagyobb öröm az, ha ajándékot adhatunk. De beszélgettünk arról is, hogy nemcsak egy tárgy lehet ajándék, hanem egy jótett, egy segítés másoknak.
„Jótevő Manócskákat” is készítettek, melyeket hazavittek emlékeztetőül, hogy mindennap tegyenek valami jót, amivel boldoggá tehetik szüleiket.

A szeretet ünnepére való várakozás, szeretet, jóság, öröm, jótett: ezek a témák mind jelen voltak ebben a hónapban a beszélgetőkörökben.
A történetek meghallgatása után a gyerekek személyes jócselekedeteikről beszéltek. Érdekes volt számomra, hogy elsősorban a szülői házzal kapcsolatos élményeik voltak: „segítek anyukámnak mosogatni, sütit sütni, elpakolni a játékaimat, stb.”
Az óvodai jócselekedetek érdekes módon nem tudatosulnak még bennük: anélkül tesznek jót, adnak, segítenek, hogy ezen külünösebben morfondírozzanak: kikísérik a piciket a mosdóba, leveszik a poharukat, segítenek az öltözködésben. Ezeket kellett megerősíteni bennük, és hogy érezzék, milyen fontos és jó dolgot cselekszenek. Próbáltam elmélyíteni a gyermekekben a boldogság, az öröm érzését akkor, amikor valami jót cselekszünk.
A történet kapcsán beszélgettünk még az állatok gondozásának fontosságáról, a velük kapcsolatos cselekedetek pozitív hatásáról.
A Jótett-kalendáriumunkat a meglévő Adventi-naptárunkból alakítottuk ki: Mindennapra jutott édesség, karácsonyi mese, színezni való képeslap. Mindennap kiemeltük, hogy ki, milyen jótettet hajtott végre akár otthon, akár az óvodában. Érezhették, hogy adni, jót cselekedni, nagyon jó érzés.
A gyerekekkel közösen beszéltük meg, hogy mivel a szeretet szimbóluma, jelképe a szív, szivecskékre rajzoljuk a jócselekedeteket, így tűzzük a kalendáriumunk napjaihoz.