A jócselekedetek manócskái

Első alkalommal az adventről a várakozásről beszélgettünk! Milyen sokat kell még aludni? Milyen izgatottan várják az ajándékokat? Többen elmesélték, hogy otthon is kaptak karácsonyvárót. És hát nekünk is volt az osztályban egy. Minden reggel húztunk egy nevet, aki egy kis matricával és egy kicsi csokival lett gazdagabb azon a napon. A várakozás izgalma: Vajon kinek a nevét húzzuk ki ma? minden nap közelebb hozta a karácsonyt. Arról is beszélgettünk a gyerekekkel: -Kiknek is hoz ajándékot a Jézuska? A jó gyerekekenek!” – hanzgott a válasz. Mik lehetnekezek a jó cselekedetek? Szinte már természetes, hogy ilyenkor valami nagy dologra gondolnak első sorban. Azután lassan lépésről lépésre jutottunk el oda, hogy felismerték: ők is naponta hajtanak végre jó cselekedeteket. Akkor is, ha nem is tudnak róla. „Segítettem a barátnőm leesett radírját megkeresni! Segítetem megkötni a cipőjét! Segítettem összepakolni a rajzdobozát! Segítettem az anyukámnak sütit sütni!” Jöttek a boldog beszámolók! Megegyeztünk abban, hogy mindenki igyekszik naponta egy-egy jó cselekedetet végrahajtani, és feljegyezni az asztalon lévő kis lapokra!
A második alkalommal készítettük el a karácsonyvárónkat! Gömböket vágtunk ki, és azokra karácsonyi, téli képeket, vagy a jó cselekedetüket rajzolták le. Ezt állítottuk össze karácsonyfává. Majd a gömbök alá felragasztottuk az addigösszegyűjtött lapokat! Az utolsó tanítási napig gyűjtögettünk és ragasztottunk. A közös karácsonyi műsor után jó volt felolvasni ezeket a kis emlékeztetőket. Büszkék voltak magukra, hogy mennyit segítettek, mennyi örömet okoztak egymásnak.

Adventi időszak jócselekedetei

írta:Kedvesek4a
Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI
Soltvadkert, Bocskai u. 2.