December hónapban a gyerekekkel kidolgoztunk az egész iskolára egy adventi jócselekedetek-kihíváskalendáriumot.
Boldogító jó cselekedetek
Decemberben az adventi ünnepi készülődés a várakozás számos lehetőséget kínált a „Boldogító jó cselekedetek” téma feldolgozásához. Az egymásra való odafigyelés segítségnyújtás jelen van a gyermekközösségünkben, a mindennapokban. Nevelésünk során ez egy fontos szempont számunkra, a jelenlegi gyermekközösséget harmadik éve formáljuk ebben a szellemben, így csak a tudatosítás, felismertetés volt leginkább szükséges. Átszőtte napjaikat az egymás felé irányuló segítségnyújtás, jószívűség, a figyelmesség a felnőttek iránt, az előzékenység, udvariasság a kisebbekkel, az idősebekkel szemben, felelősség a madáretetés és kisebb közösségi feladatvállalások kapcsán, és a rászorulók segítése a „Cipős doboz akció” alkalmával.
A gyermekek által készített szívecskén gyűjtötték a jóságukért, a segítőkészségükért a jutalmakat, ez igen motiválta őket és nemcsak az óvodában. Jöttek a visszajelzések pl.:„Meglepett a gyermekem ..rendet csinált!” „..Összehajtogatta a ruháját!” „..Reggelit készített!” „…Elpakolt játék után!” „.. Segített a testvérének!”- mi csak tovább dicsértünk, helyeseltünk és terelgettük az úton őket, majd a szülőket is bevonva haza adtuk a szívecske gyűjtőket és folytathatták.
A szívünk kertje mese feldolgozása során megérezhették, mennyivel jobb helyesen viselkedni, mint undokoskodni, a mesét illusztráló rajzaikban a megélt, megértett, érzelmeik jól tükröződnek.
Megérezhették milyen jó kapni és adni, nemcsak egy anyagi tárgynak lehet örülni, hanem egy megélt, átélt ünnepi műsor, közösségi program is élményadó, mindezt megtapasztalhatták nézői oldalról az óvó nénik mikulás ünnepi bábelőadása kapcsán, az iskolás gyermekek karácsonyi előadása során, a hagyományaink felelevenítésekor adventi készülődés, a Lucázás alkalmával. Megélték a gyermekek előadói oldalról, hogy milyen jó adni, meglepetést szerezni másoknak a tágabb óvodai közösségünknek, amikor bemutattuk a már több napon át gyakorolt misztikus keresztény karácsonyi történetet. Szívesen és örömmel készültek, gyakoroltak a felkészülésüket szituációs, és drámajátékokkal segítettem. Feszülten izgatottan várták az előadás napját, figyelmesen játszották el mutatták be a történetet. A végén boldogok voltak, mert látták minden szem rájuk figyelt és érezték, hogy tetszett ajándékuk az öröm tükröződött kicsi arcukról.
Egymásra figyelés, összhang, szeretet…december boldogságórái az osztályban, tele csupaszív diákkal, akik minél több örömet kívánnak okozni társaiknak, pedagógusaiknak. Angyalkákat ajándékoztunk, megerősítő mondatokkal, szeretteink részére pedig jócselekedet listát állítottunk össze.
Idősek otthonában jártunk
A decemberi Boldogságórák keretén belül egy jó cselekedetet kellett tennünk valakivel. Az osztályfőnöki órán sokáig tanakodtunk, mit is csináljunk, hova menjünk. A döntésünk az idősek otthonára esett. Itt olyan emberek élnek, akikről családjuk nem tud már gondoskodni. Úgy gondoltuk egy kis boldogságot viszünk a mindennapjaikba. Már hetekkel azelőtt beszéltünk a vezetőséggel, hogy miben segíthetnénk, mivel csalhatunk mosolyt az arcukra. Elérkezett a nap, mindenki nagyon várta a látogatást. Mikor megérkeztünk üdvözöltük őket, majd elkezdtük a szórakoztatást. Először karácsonyi, tanulságos, szeretetteljes történeteket olvastunk. A szépkorúak izgatottan, érdeklődve hallgatták a gyönyörű meséket. Némelyiknek könny csordult ki a szeméből. Három tanuló felolvasott, majd egy osztálytársunk, Sára énekelt egy karácsonyi dalt, amin nagyon sokat töprengtünk, hogy mi legyen. Olyan dalt választottunk, ami a szeretetről, a családról és a karácsonyról szólt. Mélyen megérintette Őket, nagyon megható volt nézni, hogy milyen kis cselekedettel könnyű örömöt szerezni másoknak, tapssal díjazták. Ezután leültünk velük beszélgetni, megkérdeztük őket a gyerekkorukról, a családjukról, az örömeikről és a bánatukról. Elmesélték, hogyan kerültek oda és hogyan telnek a mindennapjaik. Nagyon hiányzik számukra a család, főként az unokák. Azt mondták, a mai napon jóleső érzés volt, hogy gyerekek vették őket körül. Közkívánatra játszottunk egy társasjátékot, aminek a neve Bingó. Mindenki választott egy párt az idősek közül, és elkezdődött a játék. Mindannyian nagyon élveztük a játékot, főleg a szépkorúak. A nyertesek még ajándékot is kaptak. Sajnos második kört nem tudtunk játszani, mert már lejárt az időnk. Búcsúzás előtt megvendégeltek minket egy kis süteménnyel, mézeskaláccsal, üdítővel, ami nagyon jól esett. Elfogyasztásuk után elköszöntünk tőlük, majd visszamentünk az iskolába. Megígértük, hogy jövőre újra eljövünk.
Decemberben a jóságra törekedtünk, kezdődött azzal, hogy Mikulás- várásban voltunk, apró meglepetéskkel halmoztuk el társainkat. Az intézményünk részt vett a \\\”Váltsd valóra a meséket!\\\” jótékonysági kampányban, nemcsak könyveket gyűjtöttünk, hanem könyvjelzőt készítettünk a könyvekhez. Magában ez is jócselekedetnek számít. A negyedik osztály vállalta, hogy napi jócselekedet tesz valakivel, már az is apró jónak számít, ha egy gyerek cérnabefűzéshez kölcsönadja a szemüvegét. A jócselekedet-lista után gyakoroltuk az órán a jóságot. Megöleltük szívből egymást, csenddel ajándékoztuk meg a másikat, próbáltunk hallkan beszélni. Igéretet téve, hogy decemberben figyelünk egymásra a másiknak csak jót teszünk.
A Készségfejlesztő iskolások szeretetvendégséggel fogadtak, finom mézeskalácsot sütöttek, szüleiknek és tanáraiknak és társaiknak. A hideg téli idő ellenére is felemegítettük egymás szívét, azzal, hogy odafigyeltünk egymásra és jót tettünk magunknak azzal, hogy másnak adtunk valamit magunkból, az időnket , egy jó szavunkat.
Ajándékot készítettek szeretteiknek.Mert jó kapni de nagyon jó érzés adni. Ajándékkészítésnél segítettek társaiknak az ügyesebbek a varrásban sütemény nyújtásba és szaggatásban.
December hónapban sokat mélyedtünk magunkba, saját értékeinkre koncentráltunk, majd közösséget építettünk, sok érintős játékkal, egymás megajándékozásával szavakkal, angyalkákkal. Osztálytársainkat és az iskola más diákjait, ott dolgozó felnőtteket is angyalkákkal leptünk meg.