Boldogító jó cselekedetek
Decemberben egyre többet gondolunk, beszélünk a szeretetről, gondoskodásról, ajándékozásról a családról. Az adventi időszakban minden nap az eljövetel, a várakozás, a szebb élet reményében való bizalom időszakát éltük meg csoportunkkal. Apróbb jó cselekedeteinkkel szebbé, jobbá tettük környezetünk, és saját életünket is. Minden nap kis színezőnk és beszélgetőkörünk segítségével foglalkoztunk a témával. Hol egy cselekedet, hol egy gesztus, hol egy-egy mosoly jelentette a gyerekek számára a mindennapi jó cselekedetet. Örömmel töltött el, hogy a hónap feladata a csoport számára belsővé vált és hozzásegített a karácsony, család, szeretet megélésében, megünneplésében is.. Meghívtuk az óvodánkba Adventi barkácsdélelőttre az idősek klubjának tagjait is. Sütöttünk együtt mézeskalácsot, készítettünk díszeket az otthoni karácsonyfákra, örömet szerezni a szülőknek, gyerekeknek, nagymamáknak egyaránt. Játszottunk többször is „szeretetjátékot” (egymásnak vitték a gyerekek a szeretet lángját, egy gyertyát és elmondták miért szeretik azt, akinek a lángot vitték).
És végül de nem utolsósorban a itt telelő \”barátainknak\” készítettünk madáretetőket, hisz róluk, csak mi gondoskodhatunk…
Szívem kertje című mesében Amália fakanálbáb kelt életre. A mese élménye után beszélgettünk a jó cselekedetekről. Nap mint nap jószívű szívecskékkel jutalmaztuk a segítőkész kisgyerekeket.
A foglalkozásunk egyik alkalmával a könyvben lévő szituációs játékokat valósítottuk meg.
1. Anya fáradtan érkezik haza. Miben tudtok segíteni? – hangzott a kérdés.
Erre a válaszok ezek voltak:
„Leültetem, hogy pihenjen, és közben elmesélem neki, mi történt az oviban.”
„Segítek neki főzni, mert nagyon szeretek segíteni. Anya mindig engedi hogy segítsek.”
„Megmondom neki, hogy feküdjön le, és mi pedig csendben leszünk a tesómmal.”
„Megmondom apának, főzzön egy kávét anyának.”
2. Otthon maradt az egyik ovis barát alvókája, hogyan tudunk segíteni?
„Kérünk egyet óvó nénitől.”
„Nekem kettő van, egyet neked adok, kölcsönbe.”
„Nem baj, úgy is itt van óvó néni, vigyáz ránk, nem kell félni.”
3. Fáj ma a fejem. Miben tudtok segíteni?
„Nagyon csendben játszunk, hogy ne fájjon a fejed.”
„Hozunk vizes zsebkendőt és a fejedre tesszük.”
„Szólunk Valika néninek, keressen gyógyszert neked.”
Zárásként megbeszéltük, hogy hogyan érezték magukat a gyerekek a foglalkozáson:
Volt aki azt felelte, hogy nagyon szeret engem, és mindent megtenne, hogy ne fájjon a fejem.
Volt aki azt mondta, hogy jó így együtt lenni és szeretni egymást.
Volt aki azt felelte, hogy nagyon szeret óvodába járni, mert itt mindenki olyan kedves és az óvó nénik pedig aranyosak.
