Az évek során igyekeztünk a gyerekeket arra nevelni, hogy segítsék egymást, tudjanak szépen együtt játszani, érezzék és éljék át a közös tevékenységek örömét. Ennek nagycsoportra beérett a gyümölcse, hisz a kicsik, nagyon kötődnek egymáshoz, és gyakran jönnek reggelente otthon készített apró ajándékokkal / rajz, gyöngyből vagy gumiból készített karkötő, mézeskalács…/ amit társaiknak, vagy nekünk pedagógusoknak hoznak. Születésnapok megünneplésekor is gyakran hoznak kis apróságokat az ünnepeltnek. Mindig érezhető ilyenkor, hogy milyen szeretettel, örömmel, és izgalommal készítették ezeket a tárgyakat, és fontos számukra, hogy aki kapja, hogyan reagál az ajándékra. Természetesen ezeknek az apró kis gesztusoknak, mindig mosoly, ölelés és hálás szavak a visszajelzései. Most decemberben az örömszerzés, a jó cselekedetek még jobban előtérbe kerültek. Egy rövid kis műsorral az Idősek klubjában is felléptünk, ahol versekkel, dalokkal , táncokkal kedveskedtünk a szépkorúak számára, hogy mosolyt és örömet csaljunk a szívükbe, az adventi időszakban. Az adventi kézműves délutánon, anyukájukkal vagy apukájukkal közösen barkácsolhattak manókat és díszíthettek mézeskalácsot, a család többi tagja számára. Ez a közös tevékenység is nagyon jó hangulatban telt, és mindenki alig várta, hogy az otthon maradt családtagoknak is megmutathassák az alkotásokat. Karácsonyra is nagy izgalommal készítettek a családnak ajándékot, mellyel a szüleik iránti szeretetüket, hálájukat igyekeztek kifejezni. Persze ők is nagyon örültek, amikor az oviban tartott karácsonyi ünnepség után átvehették a vezetőség által szponzorált, több doboz legó építőjátékot, amivel nagyon szeretnek játszani. Amikor az utolsó napon megbeszéltük, hogy most hosszabb szünet következik, így nem jövünk oviba, többen átölelték egymást és elbúcsúztak. Úgy érzem örömmel és hálával a szívükben mentek el a téli szünetre a gyerekeink.

Az adventi időszak különösen alkalmas a hónap témájának – a jócselekedetek gyakorlása – megértésére.
A kedvesség, a figyelmesség, az egymásra való odafigyelés, nem csak annak okoz örömet és boldogságot, aki kapja, hanem annak is, aki adja. A tevékenység tervezése ennek az ajándékozásnak a szellemében fogant. Ugyanis azt gondoltam, hogy a karácsonyi vásárra a szülők által készített bőséges fenyődíszekből megajándékozzuk a szomszéd csoport gyerekeit és pedagógusait is.
Foglalkozásunkat egy boldogságórára hangoló mozgásgyakorlattal indítottuk, Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok…kezdetű dalával. Beszélgetést kezdeményeztem egy közmondásról: A „Jótett helyében jót várj!” közmondás jelentéséről, a gyerekek pedig megosztották eddigi ismereteiket a témáról.
Kiosztottam a saját Hála kövüket, (amelyet még októberben kiválasztott mindenki magának.) Feltettem nekik azt a kérdést: – Milyen jócselekedetet tettek veled, amit szívesen megköszönnél, meghálálnál? Ki tett jót veled? –
Többnyire azért hálálkodtak, mert valamelyik hozzátartozójuktól kaptak valamilyen játékot. Ilyen válaszok születtek. Anyának vagyok hálás, mert vett nekem távirányítós mozdonyt. Papának és Mamának, mert legót vesz. Azért, mert Görögországban kaptam felfújható krokodilt. Jézuskának köszönöm, mert kaptam tőle programozható robotot. A Mikulásnak köszönöm, hogy kaptam totyogós pingvint.
Egy kislány már a szeretetet fogalmazta meg, hogy Anyának vagyok hálás, mert puszit ad. Öröm volt hallani a gyermekek szájából, hogy megértették a hála fogalmát és tiszta szívből köszönték a kapott ajándékot.
Ezt követően, Boldog Blanka érkezett hozzánk. A mesére hívó mondóka után a „Megtölteni a termet”, magyar népmeséből megismerhették, hogy a legkisebb királyfi hogyan oldotta meg király apja kérését.
Ezt követően kiszínezték a jócselekedetek jelét, a szívet.
Aztán sorba álltunk és átkopogtattunk a szomszéd csoportba, hogy meglepjük a gyermekeket. Félkörben állva közösen elmondtuk a „Szép karácsony ünnepén…” kezdetű magyar népköltést, elénekeltük a karácsonyi dalainkat. Kiosztottam annyi gyereknek az ajándékot, ahányan a másik csoportban jelen voltak és a gyerekek átadták egymásnak és az óvodapedagógusoknak a fenyődíszeket. Az 5 – 6 éves gyermekek nagy örömmel fogadták az adományainkat. Az ajándékozás során kedveskedtek egymásnak egy gesztussal, egy kedves szóval. Úgy gondolom, hogy ezzel a cselekedettel megtelt a szívük szeretettel, nemcsak azoknak, akik kapták, hanem azoknak is, akik adták ezt a csillogó fenyődíszt.
Visszatérve a csoportunkba hallgattuk kedvenc Bella dalainkat.
A tavalyi évben meghirdettem, hogy a szülők ajánlhatnak fel plüssfigurákat a Gyermekklinika Hematológiai Osztályán levő gyermekeknek. Ebben az évben a higiéniai előírások miatt nem lehet plüssöket bevinni a kórházba. Megkérdeztem a Gyermekklinika vezető ápolóját, hogy saját késszel készített fenyődíszeknek örülnének-e a Gyermekklinika kisbetegei és a kórházi dolgozók. Azt a választ kaptam, hogy igen. Ezért megkértem az óvoda óvodapedagógusait, hogy a karácsonyi vásárra készített megmaradt fenyődíszekből ajánljanak fel a kórház javára. Egy kartondoboznyi és egy karácsonyi tasak telt meg az adományokkal, amit 2024. dec. 19 – én ünnepélyesen átadtam Vattai Györgyné Eszternek, klinikai vezető ápolónak, a DE KK Gyermekgyógyászati Klinikán, az Áchim András Utcai Óvoda nevében.