A hónap során elvégzett feladatok:
December a boldogító jó cselekedetek hónapja, ez az az időszak, amikor folyamatosan jók akarunk lenni, mert „jónak lenni jó”. A gyerekekkel megbeszéltük, hogy az ünnepi ajándékozás nem merül ki a tárgyi, anyagi adományokban, hanem az egyéb, lelki szükségleteket kielégítő kedves cselekedetek, gesztusok, figyelmességek, kedvességek, az egymásra való odafigyelés is helytálló lehet. Ennek jegyében már november 28-tól kezdődően elkezdtük téli dekorációval feldíszíteni a folyosót és a tantermeket. Mindannyiunk örömére elkészült a karácsonyfánk és az adventi koszorú is. Az őszi madárijesztőnket, aki a folyosón álldogált eddig, most átöltöztettük piros kabátba, sapkába és ő lett Mikulás Mimi, a Télapó lánya, aki most is a karácsonyfa mellett pózol. December 6-án meglátogatott minket az igazi Mikulás bácsi, aki kedves csomagokat osztott szét a gyerekek között, cserébe énekekkel, versekkel, mesével, egyéni rajzokkal, alkotásokkal köszöntöttük őt. December 7-én, szombaton megtartottuk hagyományos adventi vásárunkat, ahol ajándékként ünnepi műsort adtunk elő, ezzel szerezve mindenki számára meglepetést és örömöt. A bevétel a szülői munkaközösség számlájára került, amivel majd iskolai programjainkat, gyermekeink szükségleteit támogatják.
A nagyokkal megbeszéltük, példákkal érzékeltettük a szeretet-nyelv öt lehetséges kifejezési módját (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, érintések), amit le is jegyzeteltünk: 5 ujjas kesztyű sablon ujjaiba írtuk fel őket, amiket mindenki kedve szerint díszített, színezett azután. Ezután körbe álltunk és „szeretet-köröket” indítottunk: ölelés, pacsi, kézfogás, kacsintás, mosolygás, papírszív körbeadása. Az adventi kalendáriumunk is jelképes volt, hiszen csoki, cukor helyett vidám, csapatépítő feladatokat, játékokat húzhattak ki a tanulók a „karton Mikulás” ködmöne alól, amiket szívesen és boldogan valósítottunk meg együtt.
Felolvastam a segédanyagokból a csillagokról, fenyőfákról és hógömbökről szóló karácsonyi meséket, ehhez kapcsolódóan készültek az ablakainkra fehér papírból kivágott dekorációk (fenyveserdő ragyogó csillagokkal). Festmények is készültek a faliújságra, amik a naplementében álló fenyőfákat ábrázolták, amiket hópihékkel tettünk vidámmá. Illetve mindenki kapott egy előrajzolt karácsonyi „üveggömb-dísz” sablont, amibe olyan dolgokat rajzolhatott/írhatott, amik a legjobb, legkedvesebb önmagukat, legféltettebb vágyaikat fejezik ki, hiszen a gömb amúgy is a teljesség, az egység szimbóluma. A kicsi gömbök aztán felkerültek a táblára egy óriási üveggömb belsejébe, ez jelképezte az összetartozásunkat, az egymásra való odafigyelést és az egymás iránti apró kedvességeket, figyelmességeket.
Papírból mézeskalácsházikókat is készítettünk 3D-ben, amiket fenyőágak közé helyeztünk és karácsonyi fényfüzérrel világítottunk ki. Még templom makettek is készültek, ezek így együttesen alkották a mi kis karácsonyi falunkat, amik a tantermi ablakpárkányon és a folyosói kisasztalon épültek fel, mindenki csodálatára és örömére.
Nagy örömöt szereztem a gyerekeknek a „Tükör a dobozban” című gyakorlattal. Azt mondtam, hogy a dobozban a világ legszeretetreméltóbb gyermekének képe van, helyette azonban a tükörképüket láthatták a gyerekek a dobozba helyezett tükörben. Mindenki egyenként nézhetett bele, csendben kellett maradnia, nem árulhatta el, hogy önmagát látta. A legvégén feltettem a kérdést, hogy ki a világ legszeretetreméltóbb gyermeke, háromig számoltam, és egyöntetűen csengett fel a válasz: „ÉN”! Ez a gyakorlat az önbizalom, a magabiztosság fejlődését segítette elő és jóleső érzéseket keltett a gyerekekben. Tetszett nekik a varázslat, hiszen mindenki valaki konkrét gyermeknek a fényképét várta, aztán önmagával került szembe.
A „Szeretet-folyosó” című gyakorlat is hasonlóan kellemes hatást váltott ki. Kellett hozzá egyfajta társak iránt érzett bizalom is, hiszen bekötött szemmel kellett előre haladni közöttük, akik közben jó kívánságokat, pozitív jelzőket mondtak az áthaladónak, érintésekkel irányították őket az úton. A végén pedig tőlem kaptak ölelést/kézfogást, ami már a biztonságos célba érést jelentette. Mindenki kipróbálhatta a játékot, aki szerette volna.
A december a „Mindenki karácsonya” című programmal zárult 21-én, ahol ismét előadtuk a Karácsonyi fények című műsorunkat, ezzel kívánva kis községünk lakóinak áldott, békés, szeretetteljes ünnepeket.

„Boruljon a földre téli álom,
ölelj át minden gyermeket.
És mindenütt a nagyvilágon,
örüljenek az emberek.
Harangok tiszta zengő hangja,
kísérjen minden éneket.
Csituljon el szívek haragja,
s várjuk a legszebb ünnepet.”
Decemberben a boldogító jócselekedetek gyakorlásával foglalkoztunk.A gyerekek igazi angyalként szorgoskodtak a hónap folyamán. Adventi naptárunk ablakocskái ebben az évben a finomságok helyett végrehajtandó jócselekedeteket rejtettek. Minden nap igyekeztünk véghez vinni a naptárban rejlő jó cselekedetet, amit aztán mindenki bejegyzett a Jócselekedet naplójába. Ünnepi műsorral kedveskedtünk falunk lakosainak. A 3.-4. osztályosok meglepték az 1.-2. osztályosokat jó hangulatú „Santa partyval”, együtt kézműveskedtünk az ovisokkal, készítettünk szappant, karácsonyi képeslapokat, amit aztán az”angyalkáink” nagy örömmel, lelkesen tették a postaládákba. A szülőknek köszönhetően részt vettünk a karácsonyi vásáron is. Sokat hallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát.
A december mozgalmas volt mindannyiunk számára, de a szívünk csordultig telt szeretettel, örömmel. Nem csak adtunk, de kaptunk mi is: Mikulástól csomagot, karácsonyfánk alá sok ajándékot, az osztály részt vett egy közös pizzázáson és utolsó nap vendégséget rendeztünk az osztályban. Mindannyian egyettértettünk abban, hogy a jócselekedetek igazán boldoggá teszik az embereket. Boldogságvárunk 4. lépcsőfokára léphettünk.

„Az Ég és a Föld készíti az utat ” című pásztorjátékkal kedveskedtünk idén a szülőknek karácsonyra a kézzel készített ajándékok mellet.. Ezzel nagy örömet szereztünk nekik. Már a felkészülés időszakában is sokat beszéltünk arról, hogy mi a szeretet? Mit jelent számunkra a szeretet ünnepe? Szó esett a „Jobb adni, mint kapni” jelentéséről. Beszéltünk az ehhez kapcsolódó érzelmekről, mit is jelent az, hogy Te adsz és mégis jól érzed magad.

,,Mindenütt a földön vágynak valami jó után,
minden ember keresi hol a boldogság.
Sok mindent elérhetsz mégis üres maradhat a szív,
ha nincs benne igazi érték, mely mindenen átsegít.
Az élet néha bonyolult nem is mindig értem én,
de kell, hogy a szívben ott legyen a hit, szeretet, remény.,,
Decemberben a boldogító jócselekedetek gyakorlásával foglalkoztunk. Mindennap igyekeztünk valami apró jócselekedet véghez vinni. Decemberben részt vettünk a városunk főterén felállított éneklő karácsonyfáján tartott ünnepi műsoron, városunk lakosait leptük meg ünnepi műsorunkkal. Gyűjtöttünk játékot városunk óvódáinak, cipősdobozba az időseknek készítettünk meglepetést. Karácsonyi manókat készítettünk családtagjainknak és a karácsonyi vásárba is rengeteg aprósággal, meglepetéssel készültünk. A december mozgalmas volt mindannyiunk számára, de a szívünk csordultig telt szeretettel, örömmel. Nem csak adtunk, de kaptunk mi is: Mikulástól csomagot, az osztály részt vett egy közös fánkozáson és forrócsokizáson, utolsó nap vendégséget rendeztünk az osztályban. Mindannyian egyettértettünk abban, hogy a jócselekedetek igazán boldoggá teszik az embereket.

Erre a témàra nem készítettünk terméket.
Kàdàr Annamària- Karàcsonymeséjét dolgoztuk fel. Sajàt hagyomànyokról beszélgettünk.
Visszaidéztük az egész féléves jócselekedeteket, ugyanis az osztályra nagyon jellemző, szerencsére. Pl. Néhàny diàk könyvjelzőt készített a többieknek.
Sokszor segítik egymàst: leveszik a székeket, befogadjàk a jàtékukba akàr a màsik osztàlybeli gyereket, ha meglátjàk hogy ő egyedül van. Többször is felszedték az udvaron a szemetet. Ezeket mindig a magatartástàblànkban is értékeltük, feljebb lépéssel.
Nagyon büszke vagyok rájuk!

Egész hónapban igyekeztünk a gyerekekkel minél több jó cselekedetet megvalósítani, hogy érezzék, hiába kicsik, ők is tudnak már segíteni valakinek, képesek hasznossá tenni magukat, képesek már ilyen fiatalon is örömet okozni embertársaiknak:
Iskolánk csatlakozott A Válts egy csokit mosolyra akcióhoz, csokit gyűjtöttünk rászoruló gyerrekeknek.
A hónap elején a nagycsoportos óvodások látogattak el hozzánk, akikkel közösen énekeltünk, zenéltünk, barkácsoltunk, így vártuk a Mikulást. A gyerekek lelkesen tanulták a verseket, zeneszámokat, segítettek az ovisoknak a kismikulások elkészítésében. Itt már átérezhették azt, hogy milyen jó segíteni valakinek, együtt barkácsolni, közösen alkotni valami szépet.
A következő héten az időseket látogattuk meg, akikkel mézeskalácsot sütöttünk, nekik is kedveskedtünk egy kis műsorral.
Jó volt látni, hogy milyen ügyesen, szépen dolgozott együtt a különböző korosztály, a gyerekek mennyire figyeltek a nénikre, mit hogyan kell csinálni. A kész mézeskalácsokat közösen egy kis tea melllett fogyasztottuk el. Itt átélhették, hogy szükség van rájuk, jó érzés volt az idős nénik mosolyát , csillogó szemét is látni, az idősek hálásak voltak a közös élményért.
Majd a testvérosztályunkkal barkácsoltunk együtt, akik szintén részt vesznek a Boldogságóra Programban, nagyon ügyesen segítettek egymásnak és munka közben vidáman beszélgettek a gyerekek , így jó hangulatban telt ez az óra.
Az utolsó héten ajándékokat készítettek szüleiknek, hogy megtanulják nem csak kapni jó, de adni is mennyire jó érzés.

A Jó cselekedetek témakörében december 18-án tartottam meg a Boldogórás foglalkozást az alsós osztályomnak.
A foglalkozást egy kis beszélgetéssel kezdtem. A gyerekekkel különféle jó cselekedeteket soroltattam fel, melyeket már ők is megtettek, vagy meg szoktak tenni a környezetük támogatása, segítése érdekében. Örömmel észleletem a gyerekek lelkes hozzászólásra nyújtott kezeik bőségének a számát, szinte mindenkinek volt legalább egy olyan jó cselekedete, amiről szeretett volna megnyílni az osztálynak is.
A bevezető beszélgetést követően a gyerekeket két csapatban (fiúk és lányok) egy kis jó cselekedetek pörgentyűs játékra invitáltam. A feladat az volt, hogy egy ceruzát kellett a jó cselekedetek kerék közepén megforgatni (2. számú melléklet) és amelyik körszeletnél megállt, az azon levő ábra szerinti jó cselekedetet kellett a pörgetőnek felolvasnia és egyúttal házi feladatként másnapig végrehajtania. A gyerekek ügyesen, figyelmesen és lelkesen vettek részt ebben a szívet jó cselekedetekre nyitó játékban a lányok csapata különösen szépen, rendesen végezte el a pörgetéseket a maguk számára.
A foglalkozás második felében a Boldogórás segédanyagból hallhattak a gyerekek egy mesét (1.1. Melléklet) a karácsonyi csillagokról és az öreg fenyőről. A feladat egyfelől az volt, hogy a mesében megfigyeljék milyen jó tett, jó cselekedetre hallanak példát, majd pedig a mese meghallgatása után le kellett rajzolniuk az öreg fenyőt a csillaggal a tetején. A gyerekek szépen, gondosan készítették a rajzaikat, ki-ki a maga módján ment bele a fenyő és a csillag ábrázolásán kívül további részletekbe. Voltak, akik csak a kért, két elemet ábrázolták, voltak akik annál kicsit több részletbe is belementek. A rajzolás közben a „Jó emberré csak szívemmel válhatok” című Bagdi Bella dal is lejátszásra került, s véleményem szerint nagyon szépen tudta ezzel fokozni a gyerekek rajzoláshoz felvett hangulatát pozitív, szeretetre nyitó szavaival.
Összeségében úgy gondolom, hogy ebben az ünnepi időszakban egy relatíve nyugodt, együttműködő hangulatban lefolyó foglalkozást sikerült tartani, amiért hálás vagyok. Továbbá, jó volt látni a számomra a gyerekek téma iránti nyitottságát és a foglalkozás részeiben való lelkes közreműködésüket, szorgalmas hozzáállásukkal.