Decemberben a boldogító jó cselekedetek témáját dolgoztuk fel.
Több akciónk volt.
-Gyűjtöttünk az ingyen konyha részére tartós élelmiszereket.
-A karácsonyi vásár bevételét az állatmenhelynek adományoztuk.
-De ami a legnagyobb hatással volt mindannyiunkra, amit karácsony előtti nap tettünk. Minden tanuló hozott tartós élelmiszercsomagot és egy ismerős néni/bácsi címét, aki egyedülálló és szegénysorsú. Bejelentkezés nélkül elmentünk hozzájuk. Ezek a nénik/ bácsik még kaput nyitnak, ha csöngetnek. Valami csoda történt ekkor. A gyerekek lattán az idős emberek fénytelen szemében újra fény csillogott. Énekeltünk nekik és átadtuk a szerény kis ajándékunkt. És egy nagy ölelés után távoztunk. Minden csomagba tettünk egy sajátkézzel készített karácsonyfadíszt, amire ráírtuk, hogy: Jobb Veled a Világ! Felejthetetlen pillanatok voltak. Hiszem azt, h a gyerekek is megjegyzik ezt a jó érzést egy életre, hogy milyen jó úgy segíteni, hogy nem várunk viszonzást.
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!
Boldogító jó cselekedetek
December hónapban a „jócselekedetek – programok”, a szeretet, a közösség és az önzetlen segítőkészség jegyében történtek. Az ilyen típusú kezdeményezések nemcsak a gyerekeket, hanem az iskola pedagógusait és a szülőket is örömmel töltik el, és egy meleg, szeretetteljes légkör megteremtéséhez járulnak hozzá. A jó cselekedetek gyakorlása fontos része a személyes fejlődésének, ezért sokáig boncolgattuk ezt a témát a foglalkozásokon. A gyerekek véleménye egybehangzó volt: a jó cselekedetek gyakorlása nemcsak másokat, hanem téged is gazdagít.
A beszélgetések után átnéztük a hónap jeles napjait, ünnepeit, hogy melyek azok, amiket mi is megrendezünk majd.
Mikulás, Szent Miklós: három napig tartott a mulatság
– 1. nap: AJÁNDÉKOSZTÁS – a településünkön működő Máltai Jelenlétpont dolgozói Mikulásházat építettek a gyerekeknek, melyet mi is meglátogattunk, ott ajándékoztuk meg tanítványainkat és énekeltünk a Mikulásnak.
– 2. nap: MIKULÁS TEMATIKÁJÚ JÁTÉKOK – Mikulás-vetélkedő: kiváló lehetőség volt arra, hogy a gyerekek együtt ünnepeljenek és megosszák egymással a Mikulásvárás örömét. A vidám hangulat és a közös programok segítettek abban, hogy mindenki átélje a Mikulás varázslatos és szeretetteljes jelenlétét.
A Mikulás programok lehetőséget adtak arra is, hogy gyerekek tanuljanak a jóságról, az önzetlen adakozásról és az ünnepi szellem fontosságáról. Az együtt töltött idő, a közösen megélt pillanatok megerősítik a közösségi kötelékeket, és emlékezetes élményeket biztosítanak minden résztvevőnek.
– 3. nap: MIKULÁS-NAPI FOTÓZÁS: A Mikulásnapi fotózás lehetőséget ad arra, hogy a karácsony szelleme és a családok közötti kapcsolat még erősebbé váljon. Ezek a képek évről évre különlegesebbé válnak, mivel minden évben újabb pillanatok, új arcok és élmények jelennek meg, hiszen a gyerekek nőnek, változnak, egyre inkább a családok örömére válik, mennyit fejlődtek egy-egy év alatt. A Mikulásnapi fotózás tehát nemcsak egy szórakoztató program, hanem egy emlékezetes meglepetés, ajándék a gyerekek és családjaik számára.
Mézeskalács-ház napja: a házikót előregyártott elemekből készítettük, melyet ajándékba kaptak a gyerekek a „Mikulástól”. Két ház készült, a közös munka során valódi kreativitásukat mutathatták meg a gyerekek. Az elkészült házikók igazán különleges meglepetést okoztak nekem is. Munka közben a gyerekek nagyon jól érezték magukat – ez az élmény folyamatosan emlékezetes marad, hiszen nemcsak szép ajándékot kaptak, hanem élményt is.
Csúnya, karácsonyi pulcsik világnapja : egy nagyszerű ötlet volt, amely jókedvet és sok mosolyt hozott az iskolába. Ez az esemény remek alkalmat adott arra, hogy egy kis humort és vidámságot csempésszünk a mindennapokba. Különleges hangulat uralta az iskolát, a karácsonyi pulóverek viselése nemcsak közkedvelt, hanem segít az iskolai közösség összekovácsolásában is. A gyerekek és tanárok is részt vettek az eseményen, így erősödött az iskola családias hangulata.
A jócselekedetek véghez viteléhez hozzátartozott a mézeskalács sütése is. Tanítványaim az általuk elkészített mézeseket tanáraiknak és az alsós társaiknak ajándékozták. Sürögtek-forogtak, csomagoltak, majd személyes üzeneteket rejtettek el a celofánban. Alig várták, hogy átadhassák az ajándékaikat.
Tanítványaimat azzal a gondolattal engedtem a téli szünetre, hogy otthon, a családban is folytassák a jócselekedeteket, segítsék szüleiket, rokonaikat és teremtsenek közös élményeket!
Adventi időszak lévén december 1-től minden napra írtunk egy jó cselekedetet, amit reggelente felolvastunk, és nap végére valakinek kedveskedni kellett. Ez lehetett egy apró üzenet, egy kis segítség, egy vállmasszás, egy pacsi, dicséret, egy kis beszélgetés vagy kinyitni valakinek egy ajtót… Viszont az ünnepek közeledtével szerettünk volna valami nagyobb, emlékezetesebb jó cselekedetet is végrehajtani. Ezért készítettünk „Jobb veled a világ” kártyákat. A hátoldalára kedves üzeneteket írtunk az ünnepekkel, a boldogsággal, a mosollyal, családi szeretettel kapcsolatosan. A nyugdíjas klub idős tagjai kaptak tőlünk 1-1 kártyát, hogy karácsony közeledtével így kedveskedjünk nekik. Utolsó tanítási napon pedig az iskolában dolgozók húzhattak maguknak egy kedves üzenetet.
Számomra e feladat lényege, hogy a gyerekek érezzék, hogy adni mennyire jó érzés. Váltson ki bennük örömet, ha látják a megajándékozottak arcán a mosolyt és a hálát.
A gyerekekkel beszélgettünk a jó cselekedetekről. Elmondták mit tettek eddig, és az ünnepi készülődésben segíteni fognak a szüleiknek. Felolvastam a Paralimpia történetet. Nagyon átérezték. Megbeszéltük hogyan kapcsolódnak egymáshoz a jó cselekedetek a hála az optimizmus és a társas kapcsolatok ápolása. Készítettünk osztály képeslapot, és barátság füzért jó kívánságokkal.
Karácsony közeledtével a tenyér üzenettel kívántunk kedveskedni egymásnak. A névvel jegyzett tenyér lenyomatokat a gyerekek körbeadták és jó tulajdonságokat, pozitív visszajelzéseket írtak az osztálytársaiknak. A tulajdonságok árnyaltabb kifejezését még gyakorolni kell, mert sokszor köszöntek vissza ugyanazon szavak. Sajnos egy-két negatív megjegyzés is lapra került, ezeket igyekeztünk korrigálni, ellensúlyozni.
A decemberi hónap folyamán a karácsonyi ünnepekre készültünk, és ennek keretén belül, minden héten hétfőn, meggyújtottunk egy gyertyát az adventi koszorún. A hangsúlyt a jó cselekedetekre helyeztük, és a reggeli beszélgetőkörök során, mindenki elmondta, hogy milyen jó cselekedetet tett előző nap. Ezeket felírtuk egy csillagra, aztán gömbre, amit a gyerekek színeztek ki, ezt követően felragasztottuk a jó cselekedek fájára.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Az órát saját és egymás belső értékeinek megbeszélésével kezdtük. Célom az volt, hogy a gyerekek felismerjék saját és egymás erősségeit, pozitív tulajdonságait.
A pozitív megerősítés játék során figyelmesek és támogatóak voltak, segítve ezzel a csoport közötti bizalom erősödését.
Az óra további részében a gyerekek önbizalom megerősítő kártyákat készítettek egymásnak, amelyeket karácsonyi ajándékként adtak át. A kártyák személyre szabott üzeneteket tartalmaztak, amelyek a másik erősségeire, pozitív tulajdonságaira és belső értékeire építettek. A gyerekek nagy lelkesedéssel dolgoztak, miközben figyeltek arra, hogy támogató és bátorító szavakat válasszanak egymásnak. Ez a tevékenység segített abban, hogy erősödjön a csoporton belüli bizalom és együttérzés. A pozitív énkép megerősítése fontos lépés volt az önbizalom építésében, mivel az egyének megtapasztalhatták, hogy mások is értékelik és elismerik őket. A kártyák átadása nemcsak örömet okozott, hanem hozzájárult a gyerekek mentális jóllétéhez is, hiszen a pozitív megerősítés segíti az önelfogadást és a hibák reális kezelését. Az óra sikeresen támogatta a gyerekek önbizalmának növelését és boldogságuk elősegítését.
„Elfogadni, szeretni, egymásra odafigyelni…a legszebb érzések, melyek csodássá teszik a lelkünket.”
A december hónap témája a jó cselekedetek gyakorlása, ami nem okozott gondot a gyerekeknek.
Beszélgettünk a gyerekekkel arról, ki milyen jó cselekedetet hajtott végre a nap folyamán, illetve a hét folyamán. Volt aki azt mondta, hogy megölelte a társát, mert látta, hogy szomorú; volt aki megnevettette a barátját. Mindenkinek volt egy-két jó cselekedete, amit örömmel osztottak meg egymással.
Majd következett a meseolvasás, ami a hógömbről szólt. Tetszett nekik, hogy a történetet olvasása közben, ők is elmondhatták a gondolataikat.
A hógömb máskor is jelen volt az életükben. A szülők számára karácsonyi műsort adtunk elő, ahol a Hókirálynő kezében jelent meg. Az iskolai karácsonyi műsorban pedig az angyalok nézegették benne a gyerekeket, hogyan várják az ünnepeket.
A jó cselekedetek gyakorlása az időseknél adott karácsonyi műsorral folytatódott. Örömmel készülődtek, hogy örömet okozzanak az idős embereknek. Egy kis ajándékkal is készültek, amit szeretettel adtak át.
Játszottunk a jó cselekedet pörgettyűvel is, amit végre is hajtottak a nap folyamán.
Elkészítettük a mi karácsonyfánk díszeit is, amire a gyerekek ráírták a személyes jótetteiket, jó cselekedeteiket. Ezeket a díszeket felragasztottuk az ajtón lévő fánkra. Nagyon jó érzés volt, hogy az arra járó volt tanítványaink (most nyolcadikosok) is bekapcsolódtak, és ők is készítettek fenyőfadíszt. (A negyedikesek meg élvezték, hogy a „nagyok” is részt vettek a játékban.)
Karácsonyi dalokat hallgattunk, tanultunk. Ajándékot készítettünk a szülőknek, és voltak kreatív diákok, akik meglepték társaikat. Sőt az egyik szülő, személyre szóló mézeskalácsot készített a gyerekeknek.
Hasznos és élvezetes időszakot tudunk a hátunk mögött.
„A jó cselekedet nem vész el a világban, és egyszer visszatér hozzád.” (Felicity c. film)
Jó cselekedetek gyakorlása témára a hála zenéjével hangolódtunk. A Szívem kertje című mese meghallgatása után beszélgettünk arról, hogy kivel mit tettek jót az óvodában és otthon is. Mit éreztek olyankor? Tudatosodott bennük, hogy jót tenni jó érzés, boldogító. Minden gyermek kapott egy előre kivágott szívecske nyakláncot. Ebbe gyűjtheti azoknak a csoporttársaknak a jelét, akikkel sikerült valami jót tenni. Akinek sikerül legalább három jelet gyűjteni, az kiérdemli a „Jószívű” címet. A gyerekek egész héten nagy örömmel kedveskedtek egymásnak, igyekeztek jót cselekedni. Ösztönöztem őket, hogy otthon is folytassák a jó cselekedeteket a családtagjaikkal, ismerőseikkel.
A decemberi iskolai napok kellemesen izgalmasan teltek. Valóban már november végétől érdeklődve kísértük az egyik osztálytársunkat, mivel a családba ikertestvéreket vártak, egy másik meglévő ikerpáros mellé. Örültünk, amikor szerencsésen megszülettek a babák, és mindenki jó egészségi állapotnak örvendett.
A gyerekekkel elbeszéltük, hogy milyen nehéz lehet a családnak öt gyerekkel, főleg hogy az apuka sincs itthon, kénytelen külföldön dolgoznia a megélhetésért.
Egy alkalommal, amikor a fiúcska nem volt iskolában, említettem a gyerekeknek, hogy szeretetcsomagot kellene készítsünk. A döntés egyértelmű volt, hogy Dávidnak meg az óvodás ikertestvéreinek fognak készíteni. Azzal indokolták, hogy az anyukájuknak, mivel a kicsiket gondozza, nincs ideje a nagyobb gyerekekre, és milyen karácsonyuk lesz, mivel az édesapjuk az ünnepekre sem tud hazajönni. Ennél jobb ötlet nem is foganhatott meg. Megbeszéltük, hogy ki amit tud, amitől szívesen megválik, elhozza. Öröm volt tapasztalni azt a lelkesedést, ahogy hozták az ajándékokat, meg a titoktartást, nehogy Dávid neszét vegye ennek az akciónak.
Párhuzamban a karácsonyi szerepünkre is készültünk. ,, A boldogság kék madará’’- t tanultuk be, talán épp a zajlott események ihlettek meg a választásomban. A próbák ideje alatt megbeszéltük a színjáték részleteit. Levontuk a következtetést: boldogok csak a jelenben lehetünk, és a boldogságot egyszerű, közeli dolgokban keressük.
Utolsó iskolai napon Dávidot meg testvéreit később hívtuk a kolléganőkkel, mi pedig 8 órától a szeretetcsomag összeállításán dolgoztunk. Még nagyobb volt az öröm, amint láttuk, hogy a gyerekek őszinte szeretetből, önzetlenül osztogatták a dolgokat három csomagba. Amikor felmerült a kérdés, hogy nem elég a csomagolópapír, azonnal kitalálták, hogy ők kidíszítik a dobozokat.
Semmit sem sejtve, 10 órára megérkezett Dávid a testvéreivel. A gyerekeknek kiosztottam a feladatlapokat, amin berajzolták, hogy mire van szükségük egy jó cselekedethez. Megoldották a keresztrejtvényt, és az önzetlenség cím alatt átadtuk a dobozokat.
Meg vagyok győződve, hogy mindenki egy életre szóló tapasztalatot szerzett, és érzelmileg gazdagabbnak mondhatja magát.