December hónap a mindennapi jó cselekedetek ideje. Amellett, hogy hangolódunk az ünnepekre, és igyekszünk megteremteni a csodákkal teli, különleges hangulatot, ilyenkor is gondolnunk kellene másokra.
Minden napra egy PET palack kezdeményezés:
A szülőket bevonva december hónapban elkezdtünk visszaváltható üvegeket, palackokat gyűjteni. Ennek összegéből cica konzerveket vásároltunk. Civil állatvédő partnerünk támogatásával eljutattuk a rászoruló, család nélkül élő, kóbor macska kolóniákba. Ezek a cicák rendszeres orvosi ellátásban részesülnek, viszont számuk miatt szinte lehetetlen gazdásítani őket. A téli hidegben táplálásuk kiemelkedően fontos.
Segíts, hogy segíthessünk:
Olyan hátrányos helyzetű, szegény sorsú családok támogatása meleg ruhadarabokkal, tartós élelmiszerrel, akik saját jóllétüket félretéve, önzetlenül segítenek egész évben az állatoknak. Ideiglenes befogadók, akik sokszor saját magukat is nehezen látják el, mégis gondolnak a hontalan állatokra, kutyákra, macskákra.
A szülők rengeteg adománnyal segítették a kezdeményezést. Férfi és női ruhák, kabátok, pulóverek, takarók is voltak a csomagokban. Liszt, olaj, cukor, tea, édesség gyűlt a családoknak. Ezúton is hálásak vagyunk az összefogásért. Szebbé varázsolták a törődésükkel mások karácsonyát.
A gyerekekkel együtt pakoltuk be a kocsiba az adományokat, ami által ők is átérezhették a segítségnyújtás pozitív hatását.
Rajzolj az állatokért:
Egy téli állatos rajzzal, alkotással kívánjunk nekik csodás ünnepeket. A hontalan állatoknak kívánjuk, hogy mielőtt gazdásodjanak, felelősségteljes családba. A vadon élőknek pedig békés ünnepet varázsoltunk a művekkel.
Kinek okoznál örömet?:
A szokásos, adventi naptárból húzás idén rendhagyóan zajlott. A gyerekek egymást választhatták, hogy aznap kinek szeretnének mosolyt csalni az arcára. Ki kapja aznap az apró meglepetést. Volt, aki indokolni is tudott. Ennek kifejezetten örültünk.
Meglepi a szülőknek:
Folytatva a hagyományunkat, idén is megleptük a szülőket. Szerettük volna most is kifejezni hálánkat és köszönetünket az éves támogatásukért, az együttműködésért, a közös célokért való összefogásért.
Sokat beszélgettünk a Karácsony lényegéről, fontosságáról. A családi és baráti kötelékek hangsúlyozásáról, ami ezen év időszakában hatványozottan előtérbe kerül. Mint mindig ilyenkor is jó együtt lenni, mosolyogni, szeretetet adni és kapni.

A karácsonyi alma

Decemberben egy igazi boldogságos délutánt tölthettünk el a gyerekekkel. Egy interaktív mesedélutánra hívtuk meg a gyerekek szüleit. Döbrentey Ildikó: „Az árva királylány karácsonya” mese került bemutatásra.
(forrás: https://www.facebook.com/groups/1265726050594017)
Ez a történet nem csak a karácsony hangulatát idézi meg, hanem a szeretet, a jóság és az együttérzés üzenetét is közvetíti.
A tevékenységet megelőzte egy adventi ujjszámoló mondóka (Várfalvy Emőke: „Adventi vers gyerekkézre”). Ezzel a kis verssel hangolódtunk a karácsonyi ünnepváró délutánunkra. Ezt követte a mese bemutatása, amibe interaktív módon bekapcsolódtak a gyerekek is, majd alkotás következett. Aláfestő, halk zene közben a gyerekek, a rendelkezésükre bocsájtott eszközöket felhasználva, díszítették a karácsonyi almát. Lezárásként negyedekbe vágott almával kínálunk meg mindenkit és sor került az ajándékozásra.
A tevekénységet Farkasházi Réka és a Tintanyúl: „Angyalok” című dalával zártuk.

„Ha hosszú útra mész, és eltévedsz,
gondolj arra, akivel almát ettél karácsonykor.”

Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota

A mai Boldogságóránkon családias, kis létszámú csoport tudott részt venni, nagyon sok a beteg kisgyermek sajnos.
Az órát Boldog Dórával indítottam, segítséget kért a gyerekektől, – el kellett érnie az anyukája számára az almát, ami meggyógyítja, – ők azonnal a segítségére siettek. Így megtapasztalhatták, hogy milyen érzés jót tenni, jót cselekedni, anélkül, hogy bármilyen jutalmat várnának, vagy kapnának. Sikerült megfogalmaznunk együtt, hogy a jócselekedetekért nem várunk cserébe semmit, a szívünkben érzett boldogság maga a jutalom érte.
A foglalkozást kezdő relaxációt a meséhez igazítottam, alma és szőlő szüret, illetve a lemegy a nap gyakorlatokat választottam, melyeket nagyon szeretnek, élveznek a gyermekek.
Miután jól kimozogtuk magunkat együtt elutaztunk Meseországba egy hópihe hátán, melyet a szél repített egy verssel – fúj a szél, fúj a szél,…Kiscsoportunkban szokássá alakítottuk a Meseországba való utazást, Meseország kapujának dallal való nyitását, a meselámpásban a mesemécses gyújtását, mely bevilágítja az egész országot, előhívja a mese szereplőit, tündéreket, manókat, királyokat, stb.
A foglalkozáshoz egy rövid, a kiscsoportosok számára is jól érthető, követhető mesét választottam, mely megmutatja a jócselekedet értelmét, jelentését. Jelen esetben egy kis erőfeszítéssel, egy apró cselekedettel a kerti manó az alma életét mentette meg. Nem várt semmi ellenszolgáltatást érte, pusztán azért tette, hogy jót tegyen, ne történjen baj, bár a mesében nincs kimondva, de érzékelték a gyerekek, hogy itt bizony a pusztulás lehet a hideg tél következménye.
A beszélgető körben nagyon jól megfogalmazták ezt, volt olyan kisgyermek, aki elmondta, hogy tönkre ment volna az alma, sőt a meghal kifejezés is elhangzott. Megértették, hogy a jócselekedetnek mi a lényege, sőt említették a foglalkozás elején történteket is. A beszélgetés során kissé elterelődött a szó a közelgő ünnep felé, ahol kihasználva az adódó lehetőséget a gyerekek életéhez közelítettem a havi témát. Megbeszéltük, hogy ki mit szokott odahaza segíteni. Mivel a szülők általában ebben az időszakban sokkal elfoglaltabbak, mint máskor, arra buzdítottam a gyerekeket, hogy a mondott példák alapján minden napra jusson egy-egy jócselekedet, amit a következő napon el tudnak mondani, meg tudunk beszélni. Olyan dolgokat választottunk együtt, amit a mindennapokban el tudnak végezni, például a terítés során a szalvéta, evőeszköz felrakása, vagy teregetés során a ruhák adogatása a szülőknek. Nagyon lelkesen mesélték ezeket a feladatokat, szinte az egész csoport valamilyen formában szokott segíteni, jót cselekedni otthon. Szó esett az idősekről való gondoskodásról is, annak ellenére, hogy a csoportban a nagyszülők még aktív korúak.
A szót a csoport életére terelve a gyerekek sok eseményt, konfliktust említettek, melynek során rossz érzésük volt, megbántottak valakit, amit általában bocsánat kéréssel, vagy fizikai érintéssel, öleléssel oldottak.
Nagyon tetszett a varázsecset megkötése, és a varázsfőzet elkészítése a gyerekeknek, amit a mese után a szabad játék során is láttam alkalmazni. Arra kértem őket, hogy annak az arcát is simítsák meg a főzettel a mellettük ülőn kívül, akit szeretnének kiengesztelni a korábbi konfliktus miatt. 2 kisgyermek élt a lehetőséggel, a többiek nem érezték úgy, hogy maradt még feloldatlan konfliktus.

A mély, komoly gondolatok után a mozgásos játékban nagyon jól érezték magukat a gyerekek. A figyelemkoncentrációt, a gyors reagálást fejlesztő játék mindig sikeres a gyermekek körében, miután megbeszéltük a szabályokat, megmutattuk a gyümölcsökhöz kapcsolódó mozgásokat felszabadultan hajtották végre az utasításokat.
A foglalkozást egy közös projekttel zártuk le, krepp papírból annyi darabot vágtunk, ahány gyermek jár a csoportba, amit felrögzítettünk, fenyő alakra formáztunk, majd erre előre kivágott almákból füzért fűztünk, s felragasztottuk. A tevékenységben minden kisgyermek lelkesen vett részt, a hiányzókat is felsoroltuk, az Ő fenyő részletükre is készítettünk füzért, s ami a legmeghatóbb volt számomra, az egyik gyermek megjegyezte, hogy ez a füzér összeköti az egész csoportot. Megfogalmazta az együvé tartozás lényegét, a legfontosabb érzést így karácsony táján, a család, az óvodai csoport, a szűkebb s tágabb közösségek összetartozását.

Óvodánk nagycsoportja e hónapban ellátogatott a közeli Páfrány utcai Idősek Klubjába. A klubbal az ősszel kerültünk kapcsolatba, érték- és hagyományteremtő céllal, melyből a gyermekek és az idősek is profitálnak az évek során. Megérkezésünkkor kissé hosszabb ideig kellett várakozni, de a gyerekek türelmesen, nyugodtan hallgatták a dalokat, verseket, melyeket meghívott vendégek, a klub vezetői adtak elő. A csoport gyermekei egy kedves műsorral készültek az idősek számára, verssel, dalokkal, dalosjátékkal és egy betlehemes jelenettel kedveskedtek a bácsiknak, néniknek. Gyermekeink csodálatos, hangos, még külső szemlélő számára is nagyon élvezetes előadást nyújtottak. Boldogság volt látni a meghatott arcokat, a könnyektől áztatott szemeket, a boldog mosolyokat az idősek arcán. A gyerekek maguk is és mi is nagyon büszkék voltunk azért a jócselekedetért, amit ezzel az előadással sikerült véghez vinni – óriási örömet okoztak a klub tagjainak. Felemelő érzés volt látni, hogy az idősek és a gyerekek között milyen kapocs van, milyen láthatatlan csoda fűzi össze őket. Az előadás végén a gyerekek egy-egy maguk által készített karácsonyi asztalra szánt gyönyörűen díszített üveg mécsessel, illetve az ehhez fűzött dísszel ajándékozták meg a klub tagjait, dolgozóit, így kívánva áldott, békés ünnepeket. Az idősek is saját kézzel készített kis meglepetéssel készültek a gyermekek számára.
Zárásként az idősek mellé álltak a gyerekek is, majd megfogtuk egymás kezét, és a lassú zene lágy ütemére ringatóztunk. Nem csak mi felnőttek, de a gyerekek is érezték a pillanat fontosságát, melyet minden felnőtt és a gyerekek közül többen is megkönnyeztek, ez az élmény összefűzte, megerősítette a generációk közötti kapcsolatot.
Óriási élménnyel, a szívünkben rengeteg kavargó érzéssel – boldogság, büszkeség, hála, felelősség, tisztelet, gyengédség, szeretet – tértünk vissza a mindennapokba, óvodánkba. A mai nap sok tanulsággal és mély élménnyel gazdagított mindannyiunkat. A gyerekek nemcsak azt tanulták meg, hogy a jócselekedet magában hordozza a boldogságot, hanem átéltek egy mély összetartozást, és megtapasztalták a generációk közti kötelék erejét. A mai nap élményei hosszútávú hatással lehetnek a gyerekek személyiségének fejlődésére, megerősítik, megalapozzák értékrendjüket, szociális érzékenységüket.