December hónapban járunk. A boldogságórák negyedik hónapjának a témája a Boldogító jócselekedetek. Ez a hónap az ünnepi előkészületekről szólt. Az adventi gyertyagyújtásról, a Mikulásvárásról, a család fontosságáról, a szeretetről, a jó cselekedetekről, a karácsony előtti előkészületekről.
A gyerekekkel megbeszéltük az advent jelképeit, a négy gyertya fontosságát (hit, remény, szeretet, békesség). Karácsonyhoz közeledve minden héten meggyújtottunk az adventi koszorún egy újabb gyertyát. Az első héten már nagyon vártuk a Mikulást. Elkészítettük a levelet a Mikulás számára, amelybe a gyerekek belerajzolták mit szeretnének ajándékba a nagy szakállútól. A szülők feladata volt, hogy feladják a levelet a postán, (jelképesen). Természetesen a gyerekeknek jól kellett viselkedniük, és otthon és az óvodában is. A Mikulás csak azoknak a gyerekeknek hoz ajándékot, akik jó cselekedeteket hajtanak végre. Minden jó cselekedetért, szívecskét kaptak jutalomként. Készítettünk mikuláscsizmát, sablon forma kivágásával, majd feldíszitették. Mikulást is készítettünk, vágással, összeillesztéssel ragasztással, rajzolással. A várva várt Mikulás megérkezett. A gyerekek örömmel fogadták a megérdemelt jutalmat, (a mikuláscsomagot) a jó cselekedetekért cserébe. Egész hónapban a család fontosságáról, a szeretetről, az ajándékozásról, a megbocsájtásról, a jutalomról beszélgettünk.Családrajzot készítettünk. Felidéztük az eddig tanultakat Jézus születéséről, születési körülményeiről, szüleiről, látogatóiról, a hírnőkről a helyszínről. A gyerekekkel megnéztük a betlehemi játékot, amelyet a másik csoport adott elő. Karácsony előtt készítettünk karácsonyfát. Fenyőforma sablon kivágásával, festéssel, díszítéssel. Üdvözlőkártyát is készítettünk, jó kívánságokkal tele az ünnepekre. Az angyalka a jóságot jelképezte, mi is legyünk olyan jók, mint az angyalok. A csoportszobánkban karácsonyfát is öltöztettünk, amely alá meglepetésként a „Jézuska” hozta az ajándékot. Kandalót készítettünk, és színes karácsonyi fényekkel, hangulatosabbá tettük az ünnep várást.

December érzelmekkel és jó cselekedetekkel teli hónap volt. Fontos volt számomra, hogy a gyerekeket ráhangoljam az ünnepekre. Különösen ügyeltem arra, hogy ne vesszen el ennek az időszaknak a varázsa. Megbeszéltük, hogy nem a drága ajándékok teszik szebbé a karácsonyt, hanem a szeretet, a hála, a béke és az egészség.

Megbeszéltük azt is, hogy mi énekekkel, versekkel és szorgos kezeinkkel tudunk jót cselekedni, szeretetet adni a Mikulásnak, a Jézuskának és a Családunknak. Feldíszítettük csoportszobánkat, téli tájat festettünk csoportunk ablakaira, a faliújságra is csodaszép alkotások kerültek, óvodánk udvarát is ünnepi díszbe öltöztettük. Hagyományos karácsonyi műsorral készültünk a szülőknek, nagyszülőknek, mely nagyon meghatóra sikeredett. Büszke voltam ovisaimra. Éreztem, hogy átélik az ünnep lényegét! A műsor végén minden gyermek kezében tartott egy papírból kivágott szívecskét, melyre különböző érzelmeket írtunk. Ezeket az érzéseket előtte megbeszéltük és egy zenei aláfestés kíséretében csoportunk karácsonyfájára akasztottuk. A hatás nem maradt el, szinte mindenki a szemeit törölgette a meghatottságtól. Boldog voltam, hogy megélhettem ezt a pillanatot.

Természetesen a Boldogságórára kitűzött feladatainkat is megvalósítottuk. Gyakran szóltak Bagdi Bella dalai, elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét is.

December hónap bővelkedett jó cselekedetekben, jó élményekben. Szeretnék erre néhány példát felsorolni:

- rengeteg szülői segítséget kaptunk a projektjeink megvalósulásához, melyet tiszta szívből megköszöntem a karácsonyi ünnepélyen
- egy csodás séta keretében kolléganőimmel megtekintettük a Komarnoban található fényudvart, így zártuk az évet
- óvodásaimmal képeslapokat készítettünk a magányosan élő idős embereknek
- egyik délután adventi készülődésre vártuk a családokat
– Vöröskereszt bázisóvodaként intézményünkbe vártuk a helyi Nyugdíjas Klub tagjait egy kreatív délelőttre
- részt vettünk a város által szervezett „Élő adventi naptár” elnevezésű rendezvényén, ahol az esti órákban vendégül láttuk az arra látogató ablakvadászokat
- kolléganőimmel közösen feldíszítettük csoportunk fáját és egy kis ajándék kíséretében megköszöntük egymás munkáját, odafigyelését, türelmét
- a hétköznapokon szívesen adományoztam és szívesen tettem olyan dolgokat, aminek mások örülnek (lépcsőházunk feldíszítése)

A fent leírt élmények feltöltöttek, energiát adtak, boldoggá tettek!
Köszönöm!

December hónap igazán mozgalmasan telt a Katica csoportban és az óvodánkban. Sorra érték egymást a programok az adventi időszakban, a gyerekek nagy örömére.
Hirtelen olyan gyorsan teltek a napok, hogy észre sem vettük és eljött a karácsony, vele együtt pedig egy megható esemény is: a dajka nénink, Kati néni 40 dolgos éve után nyugdíjba vonult. Éppen úgy alakult, hogy az utolsó munkanapja az óvodai fenyőünnep napjára esett. Már napokkal korábban izgatottan készültek a gyerekek, a munkatársak és a szülők, hogy szép emlékekkel, sok szeretettel búcsúzhasson kedves munkahelyétől a dadusunk. Katika az évek során nagyon megkedvelte a boldogságóra foglalkozásokat, és ezeken a napokon különösen jó kedvvel csatlakozott a kezdeményezett játékokhoz. Fájó szívvel, de boldogan ölelve engedtük útjára a hónap jelmondatával: „Jobb veled a világ!”
A hónap ajánlott meséjét részben már ismerték a gyerekek, mivel pont a ‘Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán?’ című mesével ismerkedtünk az adventi utolsó napokban. Könnyen megértették így a lényeget és a mesébe szövött játékok, válaszok is kifejezték a gyerekek együttérzését mind a kiscsillag, mind Ábel és családja felé. Megbeszéltük, hogy készíthetnénk mi is kis csillagokat, amiket elajándékozhatnánk. Nagyon tetszett az ötlet a gyerekeknek, és már siettek is az asztalokhoz, hogy minél egyedibb, kedvesebb, aranyosabb csillagok készülhessenek. Néhányan a nagycsoportosok közül, már nevet is írtak a csillagra, a legtöbben pedig mosolygó arcot varázsoltak rá. Miután elkészültek a csillagok, átlopakodtunk a szomszédos Gomba csoportba, hogy meglepetésként a gyerekek átadhassák a csillagjukat valamely kisbarátjuknak, egy öleléssel a ‘Jobb veled a világ!’ jelmondattal. Természetesen a felnőtteknek is jutott bőven ölelés, de még kiscsillag is. Mindenki vihetett haza is családtagjainak. Bella dalát- „Jó emberré csak a szívemmel válhatok’- a hónapban többször is hallgattuk, egyfajta elcsendesülésre is használtuk, mikor például az adventi gyertyákat gyújtottuk vagy a délutáni pihenőre készültünk. A gyerekek elérzékenyülve, megnyugodva hallgatták és énekelték.
Az önbizalom program témájáként a pozitív énkép került sorra, aminek kapcsán mi a „Milyen karácsonyfadísz lennél?” kezdeményezést valósítottuk meg. A barkácsos asztalnál mindenféle kimaradt anyagból, papírból, dekorgumiból, csomagolópapírból bátran alkothattak a gyerekek különböző karácsonyfa díszeket. Gabi óvó néni megmutatta hogyan kell csíkokból egymásba fűződő karikákat készíteni, ami ékesítheti a karácsonyfát. Talán nem is gondolnánk, hogy ez a mai gyerekeknek tetszene, hiszen már kevésbé divat, de nagyon jó elfoglaltságnak találták, sőt azon versengtek ki tud hosszabb láncot készíteni. Elég hosszú időre lekötötte ez a feladat a gyerekek figyelmét, amit persze a bemutatás követett. Mindenkitől megkérdeztük: -„Elégedett vagy a munkáddal?” – mosollyal és tapssal jutalmaztuk mindannyiukat.
Az erősségprogram ajánlott témája a szeretet volt. Ezek közül a Fuss!Ölelj! játékot, még a mesefeldolgozás közé beiktattuk, nagyon jól sikerült. Igazi szeretet áradat keringett körülöttünk. Ugyan ezt tapasztalhattuk a „Szeretetfolyosó” játék során is, ahol olyan érett gondolatokat fogalmaztak meg egymásnak a gyerekek, amit nagyon jó volt hallani: – „Olyan jó, hogy mindig játszol velem!” -„Szeretem amikor segítesz nekem felöltözni!” – „Szeretem benned, hogy mindig mosolyogsz!” , nekem pedig azt mondta az egyik nagycsoportos kisfiú: -„Köszönöm, hogy ilyen szép és okos dolgokra tanítasz minket.” Az új dajka nénit, Aranka nénit is hívtuk, jöjjön és próbálja ki a szeretet alagutat, ami nagyon tetszett neki. A gyerekek nagy szeretettel és sok öleléssel fogadták. Utolsó játékként a „Tükör a dobozban” című játékot játszottuk el, ami számomra az egyik legklasszabb feladat volt és biztosan fogom még alkalmazni, valamint arra biztatok mindenkit, hogy próbálja ki akár otthon is a gyermekével. Egy cipősdobozba egy tükröt rejtettünk a kolleganőmmel, majd a doboz tetejét visszatettük. A körben ülő, kíváncsi gyerekeknek ezt mondtam: „Itt látható a világ legszeretetreméltóbb gyerekének a fényképe. Mindenki megnézheti.” Körbeadták a dobozt, amibe egyesével belekukucskáltak. Én mindenkinél újra elmondtam ezt a varázslatos, pozitív mondatot és megkértem őket, ha megtalálták őrizzék a titkot. Többen felismerték a helyzetet, hogy saját maguk, tehát „Én vagyok a legszeretetreméltóbb gyerek”, amit nagy mosoly követett. Voltak azonban olyan gyerkőcök is, akik a tükör mögé néztek és valóban egy fényképet kerestek. Őket egy kis iránymutatással vezettük el a megoldásig. Végül egy közös hatalmas öleléssel és csillagszórózással zártuk a boldogságóra hetet.
Az utolsó napon a ‘Hálás vagyok neked’ és a ‘Jobb veled a világ!’ képeslapokkal foglalkoztunk szabadidőben szívesen színezték, díszítették a gyerekek. Kitaláltam, hogy meglephetnénk a szomszédainkat, egy-egy ilyen levéllel hiszen év eleje óta felújítás miatt, a helyi vendégházban kaptunk helyet, s bizony előfordul, hogy nem vagyunk épp a leghalkabb szomszédok. 🙂 Az egyik szomszédunk nem volt otthon, nekik az ablakhoz rejtettük az üzenetet, a másik szomszédunk egy idősebb házaspár viszont igen. Talán hallhatta Feri bácsi az érkező gyerekeket, mert már nyitott kapu fogadott bennünket. Elmeséltük mi járatban vagyunk és átadtuk a képeslapjainkat. A hónap jelmondatát hangosan együtt mondtuk, s Feri bácsi erre könnyekig hatódott. Nagyon köszönte és elmesélte, hogy mennyire örül annak, hogy mi itt vagyunk, és hogy a kertben a gyermeki kacaj mennyire feltölti. Öt perc se telt el, az oviba visszaérve már szaladt is vissza Feri bácsi, s hálájuk jeleként frissen sült sajtos stanglit hozott nekünk, amit a felesége küldött. Szívesen beinvitáltuk, nézzen csak szét minálunk, s újra könnyek szöktek a szemébe, amíg a gyerekekben gyönyörködött. Megígérte, hogy tavasszal átfogja hozni a nyuszit, hogy megsimogathassuk. Igazi adventi csodaérzés volt ez a néhány perc. Az utcában lakik Éva, aki ismét kidíszített háza elé várt minket Mikulás alkalmából, így hozzá is eljuttattunk egy „Hálás vagyok” levelet, amit meghatódva talált meg a postaládájában, facebook posztjában utal erre. Köszönjük, hogy mosolyt varázsolsz az emberek arcára. Ezekkel az élményekkel, emlékekkel és szeretettel indult mindenki haza a tél szünetre.

Boldogságóra vázlat
Korcsoport: Kiscsoport
A foglalkozás témája: Boldogító jó cselekedetek
A foglalkozás ideje: December hónap
Tevékenység kidolgozása
1.Szervezési feladatok: Eszközök bekészítése, szellőztettetés, megfelelő hely biztosítása.
2. Motiváció: (Játék)
Boldog mondóka: Miközben mondogatjuk a mondókát szívecskét mutatunk és párt keresünk magunknak, akit a barátunknak szeretnénk.
3.A foglalkozás kezdő relaxáció: Dagasztás
Miközben mondogatjuk, hogy „Dagasztjuk a lisztet, sütünk, sütünk kalácsot, majd a végén lerázzuk” leutánozzuk a mondottakat. A végén pedig kilazítjuk a kezünket.
4. A foglalkozás kezdő ének: Bagdy Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok
Az ének alatt táncolunk, majd szívecskéket mutatunk kicsiket, nagyokat és párt keresve táncolunk tovább.
5. A téma bevezetése: Miért jó, ha segíthetünk másoknak?
a) Beszélgetés képek alapján arról, hogy hogyan tudunk segíteni másoknak akár a barátainknak, anyukánknak vagy akár az állatokról, hogyan tudunk gondoskodni.
b) Most nemsokára Karácsony lesz: Miért jó ez? —mert ajándékot kapunk.
Adjunk mi is egymásnak ajándékot: nevezzük meg, hogy kinek adnánk.
6. A téma feldolgozása: Boldog Dóra báb megjelenése és a” Kerekerdő kalandra hív…” mondókával a mese előkészítése
 Mentovics Éva Mióta van csillag a karácsonyfák csúcsán
 Beszélgetés a meséről kérdés- felelet formájában. Mi történt a csillaggal, hogyan érezte magát a földön, miért akart visszamenni, és végül mi lett vele?
 Karácsonyi mondóka mondogatása: Karácsonyi csengő vagyok….
8. A foglalkozás lezárása: a boldogító jó cselekedetek jelének kiszínezése, majd felragasztása a Boldogság várának negyedik lépcsőfokára.
9. A foglalkozás záró ének: Bagdy Bella Boldog vagyok
Táncolunk, ugrálunk és nagyon jól érezzük magunkat, a végén megtapsoljuk magunkat.

„A szeretet a legnagyobb csoda!” – ez volt a decemberi Boldogságóránk mottója, melyben kiemelt szerepet kapott a jó cselekedetek gyakorlása.
Meghallgattuk Bagdi Bella – Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát, melynek hatására kellő inspirációt kaptak a gyerekek, hogy beszélgessünk az érzelmekről.
A Szívmanó kártyajátékkal való ismerkedés kiváló lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek gyakorolják és megtanulják, hogyan fejezzék ki és kezeljék saját érzelmeiket és tartsák tiszteletben mások érzéseit is.
A Télapóvárás izgatott pillanataiban sem feledkeztek meg arról, hogy ők is kedveskedjenek
a Télapónak és segítő Manójának rajzzal, egy-egy szaloncukorral, csekély ajándékkal.
A „Karácsonyi csillagokról, az öreg fenyőkről és a hógömbökről” szóló mesét interaktívan mutattam be a gyerekeknek. Beszélgettünk a segítségnyújtásról, a jó cselekedetekről és arról, hogy nemcsak kapni, de adni is nagy öröm. A mese értelmezése segítette kis közösségünket
a szülőknek szóló, „Nagykarácsonyi műsorunk” átélését és érzelmekkel telített bemutatását. Az előadást megelőzően egy nagy szeretetöleléssel oldottuk izgalmunkat.
„A szeretet a legnagyobb csoda!” ami Karácsony ünnepén még jobban kiteljesedik. Nem azt jelenti, hogy egy évben van néhány nap, amikor szeretjük egymást, hanem azt, hogy van néhány kivételes nap, amikor semmi más dolgunk nincs, csak szeretni egymást. Amikor csak egymásra figyelünk, amikor egy kicsit elhisszük, hogy a csodák valóban léteznek. A gyerekek „Karácsonyi angyalonként” ajándékul ezt a csodát varázsolták szüleik elé, fűszerezve sok-sok szeretettel, hálával.