Bevezetésképpen beszélgettünk arról, hogy mik voltak azok az első emlékeik, amikre tanították őket szüleik még iskolás koruk előtt ( “ Jó legyél! ) Elmondhatták erről a véleményüket, hogy vajon mit jelent ez egy óvodáskorú gyerek esetén? És hogy lehet valaki jó iskolás korában? Nagyon sok példát hoztak a kis életükből, én pedig még kibővítettem a felnőttek életéből vehető helyzetekkel ( pl. hajléktalanok, idősek, sérült emberek, állatok iránti segítőkészség ). Kiszínezték örömmel a mf. 54. oldalán lévő szívecskés színezőt, majd az előzetes beszélgetés lezárásának szánt keresztrejtvény megoldása — Önzetlen — sem okozott nekik nehézséget. Óra végére pedig készítettem nekik egy karácsonyi sablont ( fenyővel, gyertyával ) egy nagy szívvel, amibe kértem, hogy rajzoljanak az előzetesen kihúzott osztálytársuknak ( titokban tartva a rajzolás alatt a kilétét ) olyan ajándékot, aminek az nagyon örülne. Nagy örömmel, derűsen készítették el, majd hasonlóan a “ Ki vagyok én? “
játékhoz, magára kellett ismernie a megajándékozott gyereknek.
Mindenki nagyon ügyesen szerepelt adakozóként is, és megajándékozottként is!

Boldogságóra – december
Boldogító jó cselekedetek

2. osztály

Órakezdő relaxációnk az írás órán rendszeresen használt és a gyerekek által is nagyon kedvelt „Kincset rejtek, nem mutatom, kincset rejtek, megmutatom” gyakorlat volt. Beszélgettünk a „kincsekről”, hogy kinek mi az érték. Így karácsony előtt fontos, hogy emlékeztessük a gyerekeket, hogy nagyobb kincsek is léteznek, mint az anyagi javak, karácsonykor is fontosabb az, hogy ki van a fa körül, mint az, hogy mi van a fa alatt.
A téma bevezetéséhez a munkafüzet színezőjét választottuk. Míg a gyerekek színezték a kedves rajzot, addig hallgattuk a hónap dalát: Jó emberré csak a szívemmel válhatok.
A téma feldolgozását a Jobb adni, mint kapni mondat magyarázatával kezdtük. Itt is megbeszéltük, hogy adni „jó cselekedetet” is lehet, nemcsak tárgyi dolgokat.
A témát adventtel összekapcsolva (a tavalyi hasonló feladat sikerén felbuzdulva) egy egész hónapra kiterjedő feladattal éltük meg nap mint nap: minden nap kihúztunk egy nevet, aki aznapra az osztály angyalkája lett, és ott segített, ahol csak tudott. Segített a tanítóknak (ablakot nyitott, táblát törölt, villanyt kapcsolt, kiosztott és beszedett tankönyveket, füzeteket stb.) és az osztálytársainak is (segített ki- és elpakolni a táskát, rendet tett a padokban, segített a házi feladatokban, az öltözködésben stb.). A nap angyalkáját, ha jól végezte dolgát, nap végén egy hatalmas osztálytapssal és egy kis csokoládéval jutalmaztuk. A gyerekek nagyon várták, hogy angyalkák lehessenek, boldogan segítettek egymásnak, átérezték a jó cselekedetek boldogító hatását.
A témát bevezető boldogságórán éppen ezért a jótett volt a középpontban. Megoldozzuk a keresztrejtvényt, amiből kiderült, hogy a valódi jócselekedet önzetlen. Lerajzoltuk a sablon segítségével, hogy mire van szükségünk a jótettekhez. Nagyon kedves figurák születtek, ezekből tablót készítettünk.
Megbeszéltük, hogy a témát kiterjeszthetjük a családra is, legyenek otthon is segítő angyalkák! Felsoroltuk, hogy mi mindennel tudnak segíteni otthon, az utcán, a boltban, a játszótéren stb.
A téma lezárásaként elénekeltük újra a hónap dalát, majd az órák lezárásához ajánlott meditációval megerősítettük azt, amit tanultunk: a jó cselekedetek visszahatnak ránk, egy-egy jótett után nemcsak a másikat, de magunkat is boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak, erősebbnek, elégedettebbnek érezhetjük.

A gyerekekkel karácsonyfát készítettünk, melyre olyan jócselekedet díszek kerültek.

Háromfős csapatokban végeztük az Ajándék itt és most című tevékenységet. A jó hangulatú csoportokban az ajándékozás, az ajándékozás előkészítésének örömét tapasztalták meg a gyerekek.