A mai tevékenységünk során tulajdonképpen mindenki elnyerte a ” jószívű” kis óvodás címet. A gyermekek bebizonyították, hogy jó cselekedeteket az év bármelyik napjában tehetnek, amihez nincs szükségük pénzre, nem kell nagyszabásúnak lennie sőt elég , ha odafigyelünk egymásra ,mint például segítünk társunknak felvenni a kabátját, bekötni a cipőjét stb. Megbeszéltük, hogy a jocselekedetnek boldogító hatása van, ami ránk is ugyanolyan jó hatással van ,mint akivel azt tesszük. A tevékenység során minden gyermek kapott egy szívecske formát, amire ráragasztotta annak a három társának a jelét, akivel jót cselekedett. A végén meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalt.
Boldogító jó cselekedetek
A gyermekek számára is fontos a jó cselekedetek, a jó tettek fontosságának tudatosítása. A családban, az óvodában nagyon sokszor valósulnak meg olyan szituációk, ahol a gyermekek segítőkészsége megmutatkozik. A gyermekek törődnek egymással, jó cselekedeteikkel a barátságok egyre mélyebbek, és szorosabbak lesznek. Tudják, hogy ha jót cselekszenek, akkor azzal nem csak a társaiknak, hanem maguknak is boldogságot okoznak.
Decemberi Boldogságóránk témája a „Boldogító jócselekedet”volt. Az 5. osztályos tanulókkal a decemberi osztályfőnöki tanórák keretében már beszélgettünk a jó cselekedeteink hozadékáról. Ennek tükrében egy almafa rajzot készítettünk. A gyümölcsökre ráírtuk, hogy mit érzünk, amikor jól cselekedünk, segítünk egymásnak, vagy egy bajbajutott embertársunknak.
Szívünknek a legkedvesebb időszaka mi màs lenne, mint a szeretetről szóló december és a velejáró jócselekedetek témaköre a legkedveltebb fejezete ennek a programnak.
Ebben a hónapban minden apró figyelmességet és kedvessèget könnyedebben adunk és természetesebben kapunk.
Kis csodaidőszak ez, amikor ugyan zajlik az èlet úgy mint máskor, de mègis napról napra mintha több jó dolog történne velünk, kedvesebbek lennènek az emberek, szívünkbe egyre gyakoribb vendèg a hàla ès valahogy varázslatosabb minden.
Most csak arra kértem a kis pacsirtákat, figyelmesebbek legyenek, próbàljanak segíteni ott és akkor, amikor úgy érzik szüksèg van rà, ill. bármiért, amit az èlettől kaptak, ès hàlàsak, vegyèk azt észre.
Jött egy ötlet, örökítsük meg ezeket a csodapillanatokat. Így születtek meg a montázsfotók, amelyeket vagy ők kèszítettek, vagy szülők kaptak lencsevègre, vagy mi tanító nènik úgy èreztük, igen, ez egy jócselekedetű, adok-kapok, hàlàs pillanat.
Lehet, hogy csak egy lisztbe rejtett szeretetüzenet anyànak, mert tudja a kicsi, hogy ma sütnek együtt mèzeskalàcsot. Vagy anyuval együtt sütés, kèszülődès öröme, mert segíthetek, együtt vagyunk, együtt alkotunk. Vagy a kistesóm làbàra felhúzom azt a fránya, nehezen felvehető bakancsot, ès a kistesóm èlvezi, anyu meg elérzékenyül.
Esetleg ha a tanító nèni bènàzik es megszúrja technika órán az ujját, mert segít, és a kis lovag azonnal szó nèlkül zsepit hoz a vérző ujjbegyre, leteszi az asztalodra, rádnèz, és semmit nem szól, de a szeme súgja: tessék, segítek. Vagy mire anyu hazajön karácsonyi dekorációt alkotok a nappaliba és mèg a karácsonyfa díszítèsébe is besegítek, mert látom, hogy rohan, siet, azt akarja hogy szép legyen így is az ünnep. Vagy eszembe jut, hogy adventi időszakban ne csak èn nyitogassam ki a csokiablalocskákat, hanem anyunak is minden napra készítek egy miniüzenetet, amiben elmondom neki, hogy a vilag legcsodásabb anyukàja. Vagy karácsonyra az egész családnak szóló levelet írok, őszinte szívvel, amit érzek. A legszebb ajàndékot már megkaptam, kistesóm lesz, és olyan boldog vagyok, hogy nem is kérek màst a Jézuskàtól. Segítek egy kiscinkènek, aki a lèpcsőhàzban ragadt ès fèlelmében az üvegfalnak csapódott.. Tudom, hogy a tanító nèni csokimániás, meglepem egy bon-bonnal, üzenettel, csokigolyóval, csak úgy… hozok nyalókát is a kislányának, mert szívesen odaadom, mert ő jutott eszembe róla. A mikulasgyárba elviszem az összes megunt jàtékomat, sőt, pènzt gyűjtök a szegényeknek és mèg anyuékra is figyelek, mert minden ici-pici csúnya szó után fizetnek nekem, mert ugye a hülye szó is csúnya, màr oviban is tudtam, de a pénzt az utcàn lèvő szegényeknek adom. Viszek vizet anyunak, ha szomjas, tanító nèninek odaadom a csokit, amit nem ehetek, mert tej van benne,de jólesik, mert vissza is kapom, mert tényleg, a húgom is megeheti, mindig segítünk egymàsnak a háziban, de nem megmondjuk a megoldast, hanem magyarázunk, mint a kistanító nènik, bàcsik, viszek hálàból kis finomságot a hittantanárnak is, de nem egyedül adom àt, hanem mindenki nevèben, ès osztálykaràcsonykor kinyomozom, a barátnőm minek örülne a legjobban és beletrafálok, mert ilyen örömkönnyeket csak a tuti ajàndèk okozhat…
És ezek csak pillanatok a sok decemberi csodából, amelyeket mi adtunk, kaptunk, átéltünk…
A 7-8. osztályos tanulók feladatul kapták a 31 napos jó cselekedet kihívást. A téli szünet után fognak beszámolni a gyerekek az eredményeikről.
Az iskola boldogságórás karácsonyfájára elkészítette minden diák, a saját karácsonyi díszét, melyen egy iskolatársának fogalmazott meg egy kedves gondolatot.
Decemberben – a karácsonyi ünnepkör idején -, számtalan lehetőségünk nyílt arra, hogy egymásra jobban odafigyeljünk, jó cselekedetekkel és apróságokkal kedveskedjünk egymásnak.
Két hetes óvodai projektem („Nagyon várunk karácsony!) fő feladatának tartottam, hogy a gyerekeket ráhangoljam az ünnepekre. Fontosnak tartottam, hogy megismerjék a karácsony történetét és megértsék üzenetét. A gyerekekkel többször beszélgettünk arról, hogy nem a drága ajándékok a fontosak, hanem a szeretet és a családdal együtt töltött idő.
Úgy gondolom, a fent említett célkitűzéseimnek sikerült eleget tennem, hiszen rengeteg programot szerveztünk a gyerekeknek, melyek segítették őket abban, hogy átvegyék az ünnep hangulatát. Mézeskalácsot sütöttünk, ünnepi dalokat énekeltünk és hallgattunk, ajándékokat készítettünk, egyik alkalommal az Egressy Béni Művészeti és Alapiskola tanárai és tanulói koncerteztek óvodánkban.
A hónap egyik délutánján a szülőkkel közösen adventi készülődést tartottunk a csoportszobában. Mézeskalácsot díszítettünk és papírból kivágott fenyőfát dekoráltunk. Nagy öröm volt számomra, hogy az anyukák, apukák és nagymamák szép számmal megjelentek ezen a rendezvényen és egy hangulatos délutánt töltöttünk együtt.
Az idei évben rendhagyó karácsonyt szerveztünk a családoknak. Egy színvonalas, dalokkal és tánccal tűzdelt műsort készítettünk óvodánk három csoportjának pedagógusaival és gyermekeivel, melyet városunk Idősek Otthonában és a Polgármesteri Hivatalban is előadtunk és a Komáromi Televízió élőben közvetített. Öröm volt látni az idősek és a hivatali dolgozók arcán a meghatottságot. Boldogok voltunk, hogy a versek és az énekek üzenete elért mindenkihez. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk és büszkék voltunk gyermekeinkre.
A közös munka a kollektívánkat is jobban összekovácsolta. Megtartottuk hagyományos karácsonyi vacsoránkat intézményünkben, melyen a nyugdíjas kollégáinkat is szeretettel vendégül láttuk. Az évet pedig egy hangulatos győri adventi kirándulással zártuk.
Természetesen Bagdi Bella dalai is gyakran szóltak csoportunkban, Bezzeg Andrea meséjét és a feladatokat is feldolgoztuk.
December egy boldog hónap volt az életemben, tele élményekkel, érzésekkel.
Taksony Vezér Német Nemzetiségi Általános Iskola
Annyira kedvesek és jószívűek voltak és az már maga volt a csoda! 27 gyerek több mint 50 csomagot készített szuperebbnél szuperebb játékokból a szegényebb sorsú gyermekeknek…
Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Béke Általános Iskolája
Az advent osztályunkban valóban az „eljövetel” várása. Mikor jön el az a nap, amikor reggel az én nevemet hózzák ki? Mikor kaphatom meg a kis ajándékomat a karácsonyváróból? Most azonban kiegészíttük egy másik feladattal is. Mindennapra kihúztunk egy-egy jócselekedetet, amit meg lehetett tenni, el lehetett végezni. Aki ezt teljesítette a karácsonyfájára másnap reggel felragaszthatott egy-egy kis matricát. Természetesen beszámoltak arról, kit hogy örvendezetettek meg előző nap. Volt, hogy minden óra után rendet kellett tenni az asztalon, de volt olyan feladat is, hogy meg kellett szólítaniuk valakit, akivel keveset beszélgettek, és meg kellett tudniuk valami újat erről az emberről. Mikuláskor a távollévő rokonokat lehetett felhívni. A karácsonyi vásáron egy vidéki nagymama mesélte könnyes szemmel, hogy ő szokta egy szem unokáját telefonon felhívni és most a kisfiú hívta fel őt. Az osztályba nemrég érkezett kislány talál magának barátot a beszélgetést követően. És még sorolhatnám az apró sztorikat, hiszen volt, hogy a szomszédos felsős osztályba állított be két-három bátor leányzó, hogy a nekik tetsző felsős fiút kifagassák, neki melyikük tetszik!
Az utolsó napon azután egy kis beszélgetés keretében foglaltuk össze, miért is volt jó ez sok kis apró jócselekedet. Volt aki a sok matricának örült, volt, aki most érzett rá arra, hogy milyen örömet is lehet okozni ilyen apró dolgokkal, és volt aki azt várta, hogy ismét ő maga is jól érezze magát egy-egy cselekedete után.