Decemberben olyan sokan hiányoztak a csapatból, hogy néhány középsős is beállt a kis csapatunkba.
Ebben a hónapban a jó cselekedetek fontosságát ismertük meg. Külön kis alkalmunkat a szokásos relaxációs blokkunkkal kezdtük, melyhez nyugtató zenét alkalmazunk. A Már várt napimádás után ölelő játékkal folytattuk. Persze Dóra is velem jött, és a bevezetés után el is beszélgettünk róla, hogy mi az a jó? Mi a jó cselekedet és hogy, hogyan tehetünk egymással jót. Igyekeztem minél több példával közelebb hozni a témát és Dóra is sokat segített ebben. A még jobb megértés érdekében Dórával szituációs játékot játszottunk. A vége felé már egészen ügyesen improvizáltak a gyerekek.
A nagy munkánk után, Dórával elutaztunk a jó cselekedetek földjére a kis léghajónkkal. Kezdődhetett a mese. A végén visszaismételtük a mese mozzanatait és tanításait is.
Miután visszautaztunk az óvodába, kezdődhetett a lezáró relaxáció.

Foglalkozást vezeti: Szilágyi Alexandra
Foglalkozás címe: Boldogító jó cselekedetek
Életkor: 3-5 év
Főbb didaktikai feladatok:
Madaras személtető képek nézegetése, beszélgetés a madárvédelem fontosságáról télen. Közösen almába helyezett madáreleséget készítettünk és helyeztünk ki a madarak számára. Megfigyeltük az ablakból, távcsővel is a madarak falatozását. Hangulati lezárásként xilofonon madaras dalokat játszottam a gyermekeknek és közösen énekeltünk.

Csoport neve: “Madárka” csoport
Óvónők: Kocsán Renáta – Margareta
Menzák Ágnes
Téma: ,,Jócselekedetek gyakorlása,,
A tevékenységet egy drámajáték segítségével indítottuk. Egy kirándulásra indultunk el közösen, hogy megnézzük milyen szép az erdő ilyenkor, a téli évszakban.
Felkerekedtünk felöltöztünk s elindultunk az erdőbe. Sokat gyalogoltunk, s hogy kicsit átmelegedjünk betértünk az erdészházba ahol jó meleg teát kortyolgatun s közben a gyerekek meghallgattak egy kedves történetet két kisgyerekról akik megmentettek egy madárkát a téli fagy elől. Épp olyan idősek voltak mint a gyerekek. A gyerekek érdeklődve nagy figyelemmel hallgatták végig a madarakról szóló történetet.A drámajáték fonalát folytatva visszaindultunk s nagy meglepetésünkre érdekes csipogásra lettünk figyelmesek , egy kis madarat találtunk a földön , aki nagyon fázott. Ölbe vettük s magunkkal vittük az óvodába.A kismadár elmesélte, hogy ó és a testvérei nehezen találnak élelemet a téli hidegben , ezért a ,,Madárka csoport segítségét kéri.
Elhatároztuk, hogy jócselekedet gyanánt madáretetóket fogunk készíteni az uszonnára kapott narancsok segítségével. ,,A kis madarak ne éhezzenek, ebédre, vacsorára inkább hozzánk jöjjennek,,- mondogattuk közben.
Minden gyermek szívesen segédkezett, jót szeretett volna tenni. Jót tenni a kis madárkával és a testvérkéivel. Kiskanalak segítségével kivájtuk a narancsok belsejét ebből vitamindús narancslevet készítettünk a héja pedig pompás madáretetőként szolgált.
Mindenki egy emberként dolgozott, s kis idő múlva megteltek a kis madáretetők madárkákat csalogató finom magocskákkal. Énekelve , jókedvűen vittük le az udvarra ahol a nálunk telelő cinkéket, verebeket, rigókat, galambokat hívtuk meg ebédre.
A tevékenységet egy madarakról szóló énekkel zártuk, s a teremben a gyerekek meghallgatták Kányádi Sándor: ,,Madáretető című versét.
A legvégén megköszöntem a gyerekek aktív és szeretetteljes részvételét. Elhatároztuk, hogy ahányszor alkalmunk nyílik mindig , meglessük a kismadarakat, s mindig gondoskodunk hogy az általunk készítrett madáretetőkből soha ne fogyjon ki az elemózsia. Tavasszal ha eljön a kikelet méltán hallgathatjuk majd a madarak csivitelő, csiripelő, jókedvet, vidámságot hozó dalait ajándékként a téli jócselekedetért.