A József Attila Általános Iskolában arra neveljük kisdiákjainkat hogy a kedvesség, nagylelkűség jó erény, legyenek segítőkészek. Nagyon sok területre kiterjed a jó cselekedetek hatása. Jobban érezzük, hogy egy közösséghez tartozunk, amelyben egymástól függünk, és együtt kell működnünk. Amikor jó cselekedeteket hajtunk végre empatikusabbnak és szerethetőbbnek látjuk magunkat, hiszen nem csak másokat szemlélünk pozitívabban, de magunkat is kedvezőbben értékeljük. A jó cselekedetek gyakorlása közben , akár olyan képességeik is felszínre bukkanhatnak melyekről, még tudomásuk sem volt. Nem utolsósorban, az egyik legalapvetőbb emberi szükségletet elégíti ki, ha kapcsolatba kerülünk másokkal.
A decemberi hónap az adventi készülődés időszaka, készülünk legszebb ünnepünkre a szeretet ünnepére. A gyerekek cselekedeteit is áthatotta az egymásra figyelés, segítés, az izgatott készülődés. Osztályunkban a tanulókat jellemezte a kedvesség, nagylelkűség. Adventi naptárunkból minden nap előkerültek a mesék pl: A befogadott nagypapa.
2024.december 6.-án a télapó várás izgalmai közepette osztályunk kis tanulói is útra keltek, hogy megajándékozzák a berettyóújfalui idősek otthonának lakóit.
Előkerült a puttonyukból egy-egy kedves vers, dal és a műsort végig kísérte az angyali gyermekarcú mosoly.
A négy gyertya meséjét adták elő a gyerekek, melynek legfontosabb üzenete: légy a béke, a hit és a szeretet nagykövete, és a remény se hagyjon el soha!
Bekapcsolódunk iskolánk által szervezett cipősdoboz akcióba, ahol hátrányos helyzetben élő gyerekeknek, lehetett ajándékokat hozni. Öröm volt látni, ahogyan osztályukban gyűltek a kis csomagok. A jótékonykodás lényege, hogy önzetlenül váljunk meg szeretett és nagyra becsült dolgaiktól azért, hogy másoknak jót tegyünk s örömet okozzunk! Ezek a pici gyerekek ezt megtették!
Megtanultuk a hónap dalát: Jó emberré csak szívemmel válhatok, hangzott a tantermünkben.
Az adventi második gyertyagyújtáson osztályunk adott műsort. A kisdiákjaink műsora rámutatott az Advent legfontosabb üzenetére, hogy embertársaikban lássuk meg a hozzánk betérő üdvözítőt, és ne szalasszuk el az alkalmat a SZERETETRE. Volt ének és versmondó verseny is osztályunkban.
Luca napján a múzeum kollégai tartottak foglalkozást a gyerekeknek, ahol a hagyományok tiszteletét erősítettek meg tanulóinkban.
Ebben a hónapban több órát is ajándék készítésre fordítottunk. Azért hogy, osztályunk kicsi tanulói is tudjanak meglepetést szerezni, szüleiknek, testvéreiknek, nagyszüleiknek. Készítettünk mécseset, gyertyát, képeslapot, angyalkát. Ezekkel a személyes tárgyakkal melyet saját kis kezükkel készítettek a gyerekek, nagy örömet okoztak szeretteiknek, a fenyőfa körül.
Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.
Adj és kapni fogsz, sokkal többet, mint valaha gondoltad volna.”
Boldogító jó cselekedetek
Érsekcsanádi Napköziotthonos Óvoda
Foglalkozáskezdő gyakorlatunk az Égig érő fa vagyok… c. volt. Ezután elolvastam B.Radó Lili: A három fenyőfa c. meséjét. Mivel ezt már többször is hallották a gyerekek, el is játszottuk. Ezután arról beszélgettünk, ki cselekedett jót ebben a mesében. Nagyon érdekes volt, hogy a gyerekek megemlítették a Télapó rénszarvasait is, akik húzzák a nehéz szánkót.
Elmondhatták azt is, hogy az óvodások, kisgyerekek hogyan tudnak jót tenni.
A foglalkozás végén ajándékkészítésbe kezdtünk, amit hazavihetnek a szüleiknek.
Megbeszéltük, hogy a következő napokban a teremben lévő fenyőfánkra – udvarra indulás előtt – feltehetett egy-egy díszt az a kisgyerek, aki aznap, valami igazán jót, kedveset tett, vagy figyelt, hogy ne tegyen olyat, amivel másokat megbánthat.
A jeles napokat is megünnepeltük:
– a mézeskalács- ház napján kartonból kivágott házikókat díszítettünk ki fehér festékkel
– Luca napján beszélgettünk a néphagyományokról, búzát vetettünk
Az irodalomórán a Toldi mű alapján a jó és a rossz cselekedetek különbségét hasonlítottuk össze.
A mi jó cselekedeteink miben tér el Toldi és édesanyjáétól karácsony előtt?
Az egész hónapunkat átitatta a kis boldogító cselekedetek keresése és átadása. Minden tanuló aktívan kereste, hogyan okozhat örömet társainak, miben tud segíteni nekik. Közben pedig hangolódtunk a Karácsonyra. Sokat beszélgettünk, gyertyát gyújtottunk, meséket olvastunk. A Jótett naplóban pedig mindenki felírhatta , mivel okozott örömet. Szép és meghitt hónap volt.
A decemberi boldogságórán a gyerekekkel a jó cselekedetek témáját dolgoztuk fel, amely különösen aktuális ebben a hónapban, hiszen a karácsonyi időszak a szeretet, adakozás és kedvesség ideje. Az óra elején egy ráhangoló relaxációval indítottunk, amely segített a gyerekeknek nyugodt és figyelmes állapotba kerülni. Ezt követően Csondor Kata, Add tovább című karácsonyi dalát hallgattuk meg, ami még inkább ráhangolta őket a téma ünnepi hangulatára.
A beszélgetés központjában a jó cselekedetek álltak. Különböző példákat hoztunk arra, hogy mi mindent tehetünk másokért, és hogyan segíthetjük egymást, például: segíthetünk a családtagoknak a házimunkában, odaadhatjuk a kabátunkat, ha valakinek szüksége van rá, vagy akár egy kedves szóval, mosollyal is boldoggá tehetjük a napot. A gyerekek örömmel osztották meg saját tapasztalataikat, például azt, hogy segítettek egy barátjuknak felkészülni egy iskolai dolgozatra, vagy hogy odaadóbbak voltak a szüleikhez.
Ezután a gyerekek egy „jó cselekedet naptárt” készítettek, amelyben minden napra egy-egy apró kedvességet terveztek. Például, hogy másnap megölelik a testvérüket, segítenek egy osztálytársnak, vagy valami kis apróságot adnak a családtagjaiknak, hogy kifejezzék irántuk érzett szeretetüket.
A hónap dalát is meghallgattuk, amely szintén a szeretet és kedvesség üzenetét közvetítette. Ezt követően egy szeretetmeditációval folytattuk, ahol arra összpontosítottunk, hogy hogyan tudjuk kifejezni a szeretetünket mások felé, és hogyan érezhetjük ezt magunkban. A meditáció segített a gyerekeknek abban, hogy ráhangolódjanak a másokkal való törődés fontosságára.
Az óra végén újra karácsonyi zenét hallgattunk, és a gyerekek táncoltak, miközben a pozitív érzések, amelyek a jó cselekedetekről szóltak, még inkább elmélyültek.
Nagy izgalommal készültek a gyerekek az ünnepekre! Adventi naptáron számoltuk a napokat karácsonyig. A kis füles tasakokba egy-egy feladat volt elrejtve. (Az egyik kollégámnál láttam hasonlót, és megengedte, hogy én is használjam.) Minden reggeli körben fölolvastam a következő feladatot: Keljetek át a szeretetfolyosón! Segítsetek a pajtásaitoknak! Készítsetek ajándékot a szüleiteknek! Öleljétek meg a pajtásaitokat! Etessétek meg a madarakat! Rajzoljatok ajándékot a barátotoknak!…A gyerekek izgatottan várták mindig az új feladatokat és igyekeztek teljesíteni. Készültek a karácsonyi díszek a szülőknek. Átsétáltak társaik sorfala közt, akik megsimogatták őket és csupa kedvességet súgtak nekik. Készségesen segítettek társaiknak. Megetettük a madarakat, ne éhezzenek télen sem…
Kipróbáltuk a „tükörgyakorlatot”. Egész alakos tükör elé állt az első önként jelentkező és elmondta, mit szeret magában, mi az, ami tetszik neki saját magán. Az első egy-két jelentkezőnek segíteni kellett, de aztán egyre önállóbbak lettek, ügyesen fogalmazták meg jó tulajdonságaikat és később is szívesen üldögéltek a tükör előtt a kuckóban és jókat beszélgettek. Tetszett nekik az a gyakorlat is, mikor átölelték magukat a tükör előtt és elmondták a „varázsigét”: Szeretem magam!
Elmeséltem nekik a varázslatos hógömbről szóló mesét. Találtam otthon hógömböt és nagyon tetszett nekik, ahogy kavargott benne a hó! Aki megrázta a gömböt elmondhatta, mit kíván karácsonyra.
Eljátszottuk a „buszos” játékunkat, amit minden évben szoktunk. A buszon minden ülés foglalt, és felszáll egy öreg néni, anyuka kisgyerekkel, idős bácsi… és várjuk, ki adja át a helyét. Megtapsoljuk, aki fölkel a székéről. Nagyon szeretik ezt a játékot, később, játékidőben önállóan is szokták játszani.
Végül Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című zenéjére táncoltunk, és ha elhallgatott a zene, meg kellett ölelniük egymást! Minden feladatot sikerült teljesítenünk, mert mikor elfogytak a feladatok, a naptárban, a szülőkkel együtt egy csomó ajándékot találtunk a karácsonyfa alatt és együtt nagy örömmel kibontottuk! Ez is egy jó hónap volt!
Decemberben a gyerekekkel igyekeztünk minél több jót cselekedni. Például mesét hozhatnak az adventi naptárhoz; minden nap egy-egy gyermek teheti ki a madáreleséget a madaraknak az általuk készített madáretetőbe….stb.
Sokat beszélgettünk arról, hogy kinek mi okoz örömöt, és hogyan okozhatunk örömöt, valamint, hogy miért is fontos a boldogság az életünkben.
Ezért úgy döntöttünk, hogy óvodánk támogatóját mi gyerekek lepjük meg egy kis műsorral, és az általuk készített mézeskaláccsal. Így köszönve meg támogatását, és szerezve neki örömöt.
A hónap során elvégzett feladatok:
December a boldogító jó cselekedetek hónapja, ez az az időszak, amikor folyamatosan jók akarunk lenni, mert „jónak lenni jó”. A gyerekekkel megbeszéltük, hogy az ünnepi ajándékozás nem merül ki a tárgyi, anyagi adományokban, hanem az egyéb, lelki szükségleteket kielégítő kedves cselekedetek, gesztusok, figyelmességek, kedvességek, az egymásra való odafigyelés is helytálló lehet. Ennek jegyében már november 28-tól kezdődően elkezdtük téli dekorációval feldíszíteni a folyosót és a tantermeket. Mindannyiunk örömére elkészült a karácsonyfánk és az adventi koszorú is. Az őszi madárijesztőnket, aki a folyosón álldogált eddig, most átöltöztettük piros kabátba, sapkába és ő lett Mikulás Mimi, a Télapó lánya, aki most is a karácsonyfa mellett pózol. December 6-án meglátogatott minket az igazi Mikulás bácsi, aki kedves csomagokat osztott szét a gyerekek között, cserébe énekekkel, versekkel, mesével, egyéni rajzokkal, alkotásokkal köszöntöttük őt. December 7-én, szombaton megtartottuk hagyományos adventi vásárunkat, ahol ajándékként ünnepi műsort adtunk elő, ezzel szerezve mindenki számára meglepetést és örömöt. A bevétel a szülői munkaközösség számlájára került, amivel majd iskolai programjainkat, gyermekeink szükségleteit támogatják.
A nagyokkal megbeszéltük, példákkal érzékeltettük a szeretet-nyelv öt lehetséges kifejezési módját (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, érintések), amit le is jegyzeteltünk: 5 ujjas kesztyű sablon ujjaiba írtuk fel őket, amiket mindenki kedve szerint díszített, színezett azután. Ezután körbe álltunk és „szeretet-köröket” indítottunk: ölelés, pacsi, kézfogás, kacsintás, mosolygás, papírszív körbeadása. Az adventi kalendáriumunk is jelképes volt, hiszen csoki, cukor helyett vidám, csapatépítő feladatokat, játékokat húzhattak ki a tanulók a „karton Mikulás” ködmöne alól, amiket szívesen és boldogan valósítottunk meg együtt.
Felolvastam a segédanyagokból a csillagokról, fenyőfákról és hógömbökről szóló karácsonyi meséket, ehhez kapcsolódóan készültek az ablakainkra fehér papírból kivágott dekorációk (fenyveserdő ragyogó csillagokkal). Festmények is készültek a faliújságra, amik a naplementében álló fenyőfákat ábrázolták, amiket hópihékkel tettünk vidámmá. Illetve mindenki kapott egy előrajzolt karácsonyi „üveggömb-dísz” sablont, amibe olyan dolgokat rajzolhatott/írhatott, amik a legjobb, legkedvesebb önmagukat, legféltettebb vágyaikat fejezik ki, hiszen a gömb amúgy is a teljesség, az egység szimbóluma. A kicsi gömbök aztán felkerültek a táblára egy óriási üveggömb belsejébe, ez jelképezte az összetartozásunkat, az egymásra való odafigyelést és az egymás iránti apró kedvességeket, figyelmességeket.
Papírból mézeskalácsházikókat is készítettünk 3D-ben, amiket fenyőágak közé helyeztünk és karácsonyi fényfüzérrel világítottunk ki. Még templom makettek is készültek, ezek így együttesen alkották a mi kis karácsonyi falunkat, amik a tantermi ablakpárkányon és a folyosói kisasztalon épültek fel, mindenki csodálatára és örömére.
Nagy örömöt szereztem a gyerekeknek a „Tükör a dobozban” című gyakorlattal. Azt mondtam, hogy a dobozban a világ legszeretetreméltóbb gyermekének képe van, helyette azonban a tükörképüket láthatták a gyerekek a dobozba helyezett tükörben. Mindenki egyenként nézhetett bele, csendben kellett maradnia, nem árulhatta el, hogy önmagát látta. A legvégén feltettem a kérdést, hogy ki a világ legszeretetreméltóbb gyermeke, háromig számoltam, és egyöntetűen csengett fel a válasz: „ÉN”! Ez a gyakorlat az önbizalom, a magabiztosság fejlődését segítette elő és jóleső érzéseket keltett a gyerekekben. Tetszett nekik a varázslat, hiszen mindenki valaki konkrét gyermeknek a fényképét várta, aztán önmagával került szembe.
A „Szeretet-folyosó” című gyakorlat is hasonlóan kellemes hatást váltott ki. Kellett hozzá egyfajta társak iránt érzett bizalom is, hiszen bekötött szemmel kellett előre haladni közöttük, akik közben jó kívánságokat, pozitív jelzőket mondtak az áthaladónak, érintésekkel irányították őket az úton. A végén pedig tőlem kaptak ölelést/kézfogást, ami már a biztonságos célba érést jelentette. Mindenki kipróbálhatta a játékot, aki szerette volna.
A december a „Mindenki karácsonya” című programmal zárult 21-én, ahol ismét előadtuk a Karácsonyi fények című műsorunkat, ezzel kívánva kis községünk lakóinak áldott, békés, szeretetteljes ünnepeket.
„Boruljon a földre téli álom,
ölelj át minden gyermeket.
És mindenütt a nagyvilágon,
örüljenek az emberek.
Harangok tiszta zengő hangja,
kísérjen minden éneket.
Csituljon el szívek haragja,
s várjuk a legszebb ünnepet.”
Decemberben a boldogító jócselekedetek gyakorlásával foglalkoztunk.A gyerekek igazi angyalként szorgoskodtak a hónap folyamán. Adventi naptárunk ablakocskái ebben az évben a finomságok helyett végrehajtandó jócselekedeteket rejtettek. Minden nap igyekeztünk véghez vinni a naptárban rejlő jó cselekedetet, amit aztán mindenki bejegyzett a Jócselekedet naplójába. Ünnepi műsorral kedveskedtünk falunk lakosainak. A 3.-4. osztályosok meglepték az 1.-2. osztályosokat jó hangulatú „Santa partyval”, együtt kézműveskedtünk az ovisokkal, készítettünk szappant, karácsonyi képeslapokat, amit aztán az”angyalkáink” nagy örömmel, lelkesen tették a postaládákba. A szülőknek köszönhetően részt vettünk a karácsonyi vásáron is. Sokat hallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát.
A december mozgalmas volt mindannyiunk számára, de a szívünk csordultig telt szeretettel, örömmel. Nem csak adtunk, de kaptunk mi is: Mikulástól csomagot, karácsonyfánk alá sok ajándékot, az osztály részt vett egy közös pizzázáson és utolsó nap vendégséget rendeztünk az osztályban. Mindannyian egyettértettünk abban, hogy a jócselekedetek igazán boldoggá teszik az embereket. Boldogságvárunk 4. lépcsőfokára léphettünk.