„Mi lehet fontosabb annál, mint hogy szeressünk és szeretetet kapjunk?”- teszi fel a kérdést Gary Chapman. Az adventi időszakban ez a dobókocka segítette az óvodásaink figyelmét a szeretet nyelvein tartani a játék öröme által. A reggeli beszélgetőkörök alkalmával minden gyerek lehetőséget kapott, hogy dobjon a kockával és a jótetteit örömmel meg is oszthatta csoporttársaival. A gyerekek megtapasztalhatták, hogy apró jó cselekedeteikkel, mennyi örömöt és mosolyt csalhatnak szüleik arcára. A szülők részéről is sok pozitív visszajelzés érkezett, a gyerek otthoni viselkedéséről: kedves szavak, segítőkézség, apró meglepetések, mások megvigasztalása. Bízok benne, hogy ezek az apró jócselekedetek, valójában apró magok, amelyekből idővel hatalmas fák lesznek.
Boldogító jó cselekedetek
1-ES SZÁMÚ NAPKÖZIOTTHON, NAGYKÁROLY
A jócselekedetek az óvodáskorú gyermekek szintjén olyan cselekedeteket jelentenek, amelyek a mások iránti kedvességet, segítőkészséget és pozitív viselkedést fejezik ki. Az óvodai nevelés során a jócselekedetek fogalmának megismertetése és gyakoroltatása fontos része az érzelmi és társas készségek fejlesztésének.
A karácsonyi időszak kiváló lehetőséget nyújt az óvodás gyermekek számára, hogy a jócselekedetek gyakorlásával erősítsék empátiájukat és közösségi érzésüket. Az alábbi tevékenységek segítettek csoportunknak ebben:
1. Mézeskalács sütés és díszítés:
A közös sütés során a gyermekek megtapasztalhatták az együttműködés örömét, és a süteményekkel megajándékozták családtagjaikat, valamint az óvodai alkalmazottakat.
A tevékenység végén beszélgethettünk a gyermekekkel arról, hogyan érezték magukat a sütés és ajándékozás során, mit tanultak a jócselekedetekről, és hogyan szeretnék ezeket a mindennapokban is gyakorolni.
2. Közös éneklés és versmondás:
Karácsonyi dalok és versek tanulása, amelyek a szeretet és az összetartozás üzenetét közvetítették, erősítve a közösségi élményt.
Ezek a tevékenységek nemcsak a karácsonyi hangulatot hozták közelebb a gyermekekhez, hanem hozzájárultak ahhoz is, hogy megtapasztalják a jócselekedetek örömét és fontosságát a mindennapi életben.
Elérkezett az óvoda életében is az egyik legszebb és legmeghittebb ünnepünk az adventi időszak és a Karácsony várás. Minden nap izgatottan érkeznek a gyerekek. Késtültünk ám egyelőadásra is, amit a közelben lévő idősek otthonában adtunk elő. Nagy szeretettel fogadták a dalokat és verseket. Öröm látni, hogy a műsorunkkal együtt egy kis boldogságot is adhattunk. Az óvodába programok sora várja a gyerekeket. Minden pénteken közösen gyújtjuk meg az adventi koszorút és a négy csoport együtt énekli az Adventi hírnök c. dalt. A csoportommal közösen feldíszítettük a karácsonyfát, ami bizony megalapozta a hangulatunkat. Sokat beszélgettünk arról,hogy hogyan cselekednének jót, mi az , amit alkalmaznak. Örömmel látom és hallom, hogy az 1 évvel ezelötti boldogóránk során kimondott jó cselekedeteiket még mindíg nap,mint nap megteszik. Ezzel segítenek szüleiknek, barátaiknak. Sokkal szorosabb baráti kapcsolatok alakultak ki. Acsoport teljes egészében képes egy csapatként működni. Óvodapedagógusként nem is kívánhatnék mást.
Az óvodánkban december elején került megrendezésre az Adventi csillagszóró ünnepünk, ahol szeretet vendégséggel vártuk a gyermekeket és családjaikat. Közösen gyújtottuk meg a következő gyertyánkat és együtt a szülőkkel énekeltük az Adventi hírnök c. dalt.
A szülők is meglepték a gyerekeket. Egy napon hatalmas doboz várt rájuk, ami tele volt mindenféle finomsággal.
A gyerekek karácsonyi lapot készítettek a szüleiknek és nagy izgalommal várták ,hogy átadhassák. Felemelő érzés, amikor megértik és valóban nem csak az ajándékok sokaságát várják, hanem az időt, amit a családjukkal tölthetnek.
December a boldogító jó cselekedetek hónapja. Ebben a hónapban a téli szünet miatt kevesebb hét így kevesebb óra állt rendelkezésünkre a téma feldolgozására, ezért a szokásostól eltérően most nem olvastunk idézeteket, nem olvastuk a témához kapcsolódó történetet, viszont az ünnepek miatt annál intenzívebben, meghittebben éltük át a ’Boldogító jó cselekedeteket’.
December elején adventi osztálydélutánt tartottunk, ahol a szülők által készített egyforma Mikulás csomagokat adták át a gyerekek egymásnak. Egy kosárból egyesével húztak, és miután kihúzták a nevet, pár kedves mondat kíséretében adták át egymásnak a csomagokat. Meglepetés volt számukra, nem tudtak róla, hogy fognak csomagot kapni (hiszen most ötödikesek, nem tudták, hogy mi lesz felsőben a szokás) és az egymásnak szóló kedves mondatok még inkább fokozták örömüket. Ez rám is igaz, a kedves szülők rám is gondoltak; én is kaptam csomagot, és a gyerekeknek egyértelmű volt, hogy nekem is megfogalmazzanak néhányan kedves mondatot. Szívet melengető érzés volt hallani gondolataikat.
Osztályfőnöki órákon leltárt készítettünk jó cselekedeteinkről. Azt tapasztalom, hogy még mindig sokkal könnyebb tanítványaim számára a fizikai tárgyak, apróbb ajándékok átadását felsorolni; nem feltétlenül jut eszükbe megfogalmazni az általuk megvalósított jó cselekedeteket. Ezért is fontosak a Boldogságórák: lássuk meg és értékeljük magunkban és egymásban is a jót, a szépet, hiszen életünket ez teszi boldoggá.
Sokat beszélgettünk a pozitív értékekről, kedvességről, segítőkészségről, becsületességről, adakozásról. Ehhez többek között segítségül hívtuk a munkafüzetben található ’Pozitív értékek’ táblázatot. Osztályomból többen is csatlakoztak a ’Cipős doboz- akcióhoz’, illetve egy-egy tábla csokival kedveskedtek az állami gondozásban élő gyermekeknek.
Készítettünk ’Jó cselekedetek virágát’ is, fókuszálva arra, hogy mivel tudnánk a legtöbbet tenni magunknak. Ez a feladat nem került teljes mértékben befejezésre, januárban ezzel fogjuk folytatni Boldogságóránkat.
December közepén hatalmas meglepetés ért minket, mivel az a megtiszteltetés ért minket, hogy novemberben ’Hónap csoportjának’ választották osztályunkat. Ez egy remek visszaigazolást nyújtott számomra, hogy jó úton járunk és ezúton is köszönjük.
Megkértem a gyerekeket, hogy akinek van kedve, írj le, hogy miért szeretik a Boldogságórákat. Többek között ilyen válaszokat kaptam:
„Én azért szeretem a boldogságórát, mert nagyon jó érzéssel tölt el, hogy mindent meg tudunk beszélni.”
„Azért szeretem a boldogságórát, mert sok pozitívumot kaptam, sok tanácsot, hogyan legyek boldog.”
„Azért szeretem a boldogságórát, mert nagyon jól érzem magam és mert itt mindent meg tudunk beszélni. És mindig várom ezeket az órákat.”
„Azért szeretem a boldogságórát, mert megtanulunk pozitívan gondolkozni és látjuk, mennyit változunk, kedvesebbek is leszünk.”
„Azért szeretem a boldogságórát, mert együtt vagyunk és nagyon jó dolgokat csinálunk.”
Az utolsó osztályfőnöki órát szintén a jó cselekedetek tükrében töltöttük el. Mindenkit megkértem, hogy az órára hozzon egy karácsonyi képeslapot, és ismét neveket húztak. Arra kértem őket, hogy a kihúzott osztálytársuknak írják meg a képeslapot, karácsonyi jókívánságaikat megfogalmazva. Azt tapasztaltam, hogy a mai virtuális világban ez nem volt könnyű számukra, és nem kifejezetten a gondolatok megfogalmazása okozta a nehézséget, hanem a képeslapírás formai követelményei. Ezt még a későbbiekben is fogjuk gyakorolni.
Jól sikerült hónapon vagyunk túl, amit az ünnep közelsége teljes mértékben átszőtt.
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
A boldogító jócselekedetek hónapjában sok minden történt iskolánkban. Kihirdettük adventi társasjátékunkat, melyben minden napra volt valami kedves feladat a gyerekeknek. Osztályon belül is csináltunk hasonlót. Minden nap kihúztuk valakinek a nevét, aki megkapta az aznapra készült kedvességkártyáját. Ezeken kétféle meglepetés volt: „meglepetés tőled” és „meglepetés neked”. Nem édesség volt a meglepetés, hanem apró szívességek egymás felé. Sokat énekeltünk, és beszélgettünk arról, hogy mit jelent jót tenni, másokon segíteni. Milyen formában, kik felé tehetjük ezt meg. Elolvastam a melléklet interaktív meséit. Mivel én az osztályomnak matematikát tanítok, még soha nem dramatizáltam velük. Ezért meglepve tapasztaltam, mennyire ügyesen rögtönözte két fiú a fenyőfa és a csillag találkozását. Elkészítettük a csillagocskákat is, melyeket aztán ajándékba vihettek haza a gyerekek a karácsonyfájukra. Készítettünk jótett naplót a boldogságóra füzetbe. Remélem az otthon töltött idő alatt is írnak majd bele. Mindenki elkészítette a saját én-kép rajzát, majd miután közösen összegyűjtöttünk egy csomó jótulajdonságot, a gyerekek azt kérték, hogy a saját tulajdonságaikat írhassák rá a képükre. Néhány kivétellel ez egészen jól sikerült. Volt olyan, aki rengeteg tulajdonságot magáénak érzett, de akadt szerényebb tanuló is, aki csak néhányat írt. Róluk közösen is gyűjtöttünk még. A képeket pedig kitettük a faliújságra. Ez a gyűjtés ismét lehetőséget nyújtott arra, hogy beszélgessünk az erősségekről. Két jótékonysági feladatot is vállaltunk. Az egyik a Mézeskalácsváros Siófok kezdeményezésben való részvétel, amiről már múlt hónapi beszámolómban is írtam. A másik, hogy karácsonyi képeslapokat írtak a gyerekek a mosonmagyaróvári gyermekotthon lakóinak. Reménykedünk benne, hogy sikerül nekik örömet szerezni karácsonyra. Utolsó napon a mi iskolánkban is osztunk a rászoruló gyerekeknek cipősdobozokat, melyeket a Babtista Szeretetszolgálattól kapunk. Így történt most is. Megvendégeltük a testvérosztályunkat is, majd együtt megnéztük a 4. osztályosok lélekemelő karácsonyi műsorát.
A decemberi feladat megvalósítását az adventi készülődéssel kötöttem össze. Az advent a várakozás ideje a Karácsony, a béke ünnepének várása. Ilyenkor felnőtt és gyermek egyaránt a szív jóságával készül a születendő kis Jézus fogadására. Mivel Ő Isten ajándéka, ezért mi is ajándékokkal lepjük meg egymást. Az az ötletem támadt, hogy ebben az időszakban mi is az osztályban megajándékozhatjuk egymást. De most az ajándék formája a jó cselekedetekben jelenne meg, egymás javát, örömét szolgálva. A megvalósításhoz kellet egy kiürült csokoládés adventi naptár doboza. Az ablakaiba egy-egy jócselekedetet írtam be. Minden nap más-más tanuló nyitotta ki az ablakocskát és elolvastuk az aznapi feladatot. Minden alkalommal figyelemfelhívásként az ablakok kinyitása előtt meghallgattuk, Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalát. A gyermekek is szívesen énekelték a dalt. Ilyen feladatok voltak például, hogy rendet teszek a játékok között, megajándékozom a társamat, segítek a takarításban, az edények elmosogatásában, stb. A napok teltével a gyermekek egyre jobban várták az aznapra kiírt feladatot. Izgalmasnak tartották, hogy mit „kell” majd tenni egymás és a közösség javára. Ebben a formában a tanulók elfeledkeztek a feladatok „kötelességízű”, kényszeredett cselekvéséről. Egymást is motiválták, örömmel, megelégedéssel voltak a jócselekedetek végzése után. Az osztály hangulata pozitívabb lett. Szép időszakot töltöttünk el így együtt. Jócselekedetekkel öltöztettük fel szívünk karácsonyfáját. Az osztály hangulatának jó irányba történő változása nagyon motiválóan hatott rám, ezért valamilyen formában a jövőben is kívánom folytatni ezt a tevékenységet.
Időközben az az ötletem támadt, hogy minden héten a Wordwall online foglalkoztató programban a „Szerencsekerékbe” beírok a tanulási hét minden napjára egy-egy jócselekedetet. Így a gyermekek minden napra kipörgethetnének egyet. Kíváncsian várom, hogyan fog sikerülni az elgondolásom. Köszönöm az inspirációt!
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Boldogság óra program
December a jó cselekedetek hónapja
December a jó cselekedetek hónapja. Talán a szeretet ünnepére hangolódva ilyenkor hajlamosak vagyunk jobban odafordulni egymáshoz, valamivel több figyelmet fordítani egymásra.
Szeretetfolyosó
Ezt a programot igyekezett megvalósítani a Micimackó csoport is. Különbféle lehetőségekkel tanulták meg kifejezni egymás iránti érzésünket, szeretetüket. A szőnyegen „szeretet folyosó”- t alakítottunk ki, amely során a gyermekek két sort alakítottak ki, egymással szemben helyezkedtek el. Az így létrejövő folyosón haladtak végig az önként jelentkező gyermekek egyesével. Bizalmat megalapozva csukott szemmel sétáltak végig lassan, eközben a társaik kedves szavakkal, dicséretekkel és simogatással illették a középen végig haladó gyermeket. A folyosó végén pedig az óvodapedagógus várta tárt karokkal egy ölelésre. A játékot rendkívül élvezték, egy-egy gyermeknek kifejezetten jól esett a kiemelt figyelem. Többször meg kellett ismételni a kört.
Szeretetfestmény
Jót tenni, együtt lenni, közösen alkotni szintén kellemes érzéssel tölti el az embert, így a gyermekek közösen összefogva alkottak egy „szeretet festmény”- t. Nagy fehér vászonra színes festékpöttyöket vittek fel az ujjaik segítségével. Az alkotás végén egy csodaszép karácsonyfa rajzolódott ki a képből.
Karácsonyfa díszítés
Legyen szó kreativitásról, alkotókedvről vagy ajándékkészítésről, a gyerekekre mindig számíthatunk. Nagy lelkesedéssel álltak neki karácsonyfa díszeket készíteni, amikor csatlakoztunk a város fenyőfáinak díszítéséhez. Az elkészült gömböket közösen elvittük a városba, A gyermekek karácsonyi dalokat énekelve varázsolták pillanatok alatt karácsonyfává a hétköznapi fenyőfát. Jó érzéssel töltötte el őket, hogy hozzájárulhatnak a városlakók karácsonyi hangulatának kialakításához. Hiszen aki csak látta, mosollyal kísérte végig a vidám gyermekek programját. Az alkotások megtekinthetők Orosházán az Árpád-kertben.
Jó cselekedet-szív
Jó tenni jó. Fontosnak tartjuk ezt folyamatosan erősíteni a gyermekekben. Ennek jeléül a Micimackó csoport apraja és nagyja egy-egy saját jellel ellátott szívecskét kapott, melyet elhelyeztünk egy, a csoportszobában jól látható helyre. Minden gyermeknek fokozottan figyelnie kellett a társaira, igyekezni, hogy valami jót tegyenek egymással. A jó cselekedet-szívekbe egész hónapon keresztül lehetett gyűjteni a jeleket. Kimondottan jól alkalmazható ez a módszer, hiszen a gyermekek megtanulnak különbséget tenni jó és rossz között, mely ebben a korszakban alakul és fejlődik ki. Az első pár napon még nem igazán tudták, hogy mit tehetnek, de a szándék már látszódott rajtuk. Néhány ötlettel irányt mutattunk nekik, így hamar ráéreztek hogyan tehetnek jót. Volt, aki öleléssel vagy szép szóval bíztatta társát, más rajzot készített. Segítettek egymásnak felvenni a cipőt, kifordítani a ruhát és felhúzni a cipzárt. Az egyik kislány fogkrém osztogatást vállalt erre a hónapra. Minden jó cselekedetnél felkerült egy jel a szívecskébe. Igazán motiváló volt számukra, szinte versennyé alakult a jótét. Az egyik gyermek a sok jócselekedetet látva szuperhősre illő párhuzamra hívta fel a figyelmet. Ez igazán tetszett a kisfiúknak, lelkesen utánozták egymást.
Fontos jó példát mutatni a gyermekeknek, folyamatosan erősíteni kell bennük az egymás iránti tisztelet, empátia, összetartozás és szeretet érzését, melyet felnőttként is tovább vihetnek majd. De jót tenni nemcsak másnak okoz örömet, magát a jótevőt is melegséggel, pozitív, kellemes érzéssel tölti el, mely szükséges a gyermek testi, lelki és szellemi fejlődéséhez. Arra buzdítottuk őket, hogy ne csak az óvodában, hanem otthon illetve egyéb közösségekben is, ahol megfordulnak, bátran gyakorolják a jótétet az év bármely napján.
A hónap elején a jó cselekedetekhez kapcsolódóan elolvastuk és megbeszéltük Szent Miklós történetét. Beszélgettünk arról, miért jó jót tenni másokkal, és mit ad nekünk, ha igyekszünk jót tenni.
Elkészítettük a jócselekedet -pörgettyűt, melyet rendszeresen használtunk is.
A jó cselekedetek okozta örömünket a mellékletben található kis hálalapra írtuk, és egy karácsonyi dobozba gyűjtöttük folyamatosan.
Foglalkozást relaxációs gyakorlattal indítottam. Puha meleg felengedek, meleg vagyok elolvadok című gyakorlatot játszottuk a gyerekekkel. Azt gondoltam, hogy ehhez a témához jól illeszkedik ez a relaxáció, mert a puha otthon melege, a melegség érzékeltetése szimulációt mutatja. A jeges hideg mozdulat, a melegséggé, puha védettség érzésévé válik. Boldogító jó cselekedetek. Mi is a jó cselekedetekről beszélgettünk a gyerekekkel, miután elkészítettük és feldíszítettük a szíveket, amelybe bele írtuk gondolatainkat, jó kívánságainkat, amelyet a beszélgetés során felidéztünk. A beszélgetést azzal indítottuk, hogy az önzetlenség, a szeretet, a jó akarat, az empátia, az együttérzés érzéseit próbáltam kialakítani a gyermekekben azzal, hogy különböző történeteket meséltem nehéz sorsú emberekről, a családokról, akiknek nagyon nehéz a karácsonyi időszak, és úgy éreztem, hogy az sikerült a gyermekeket érzékenyíteni a témával kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy a közösségünkben a jóság legyen központi szerepben. Száműzünk minden negatív megnyilvánulást a közösségünkből. Mindig arra próbálom vezetni a gyerekeket, hogy mindenki szeretetreméltó, mindenki jó, mindenkit szeretünk és próbáljuk meg úgy hozzáállni társainkhoz, hogy mindig pozitív gondolatokat támasszunk a másik felé. Az előzőekben már említettem, hogy nagyon sok gyermek a csoportunkban egocentrikus és nevelési stílusok a szülőknek sokszor kényeztető megengedő. A gyermek központi helyet képvisel a családban, az ő akarata érvényesül és ez megmutatkozik a szülőkkel való bánásmódban, a gyermek viselkedésében, mikor a szülővel kommunikálnak. Megbeszéltük a gyerekekkel azokat a helyzeteket, ami nem méltó hozzájuk és nem való az óvodába. Egy olyan játékot találtam ki, hogy megpróbáljuk ezeket a cselekedeteket helyzeteket jóvá varázsolni. Elkezdtünk közösen gondolkodni, hogyan is lehetne egyes tevékenységeket átvarázsolni, például harapás helyett puszi adása, lökés helyett ölelés, távolodás helyett közeledés. Többször előfordul egyes gyerekeknél, hogy nem hajlandóak a másik kezét megfogni. Ez már inkább középső csoporttól figyelhető meg, mert kiscsoportban még a gyermekek nagyon elfogadóak voltak, mindenkinek meg fogják a kezüket, mindenkit szerettek, mindenki szimpatikus volt nekik, de ahogy nőttek a társadalmi és családi hatások következtében elkezdenek ítéleteket alkotni, amelyet legtöbbször otthonról hoznak és ez kihat az óvodai életükre, gondolkodásukra. Egy kislány az utóbbi időben nem akar játszani az SNI -s gyermekkel, pedig eddig még játszottak együtt és nagyon elfogadó volt vele. Ilyenkor mindig azt erősítem, hogy senki nem különben a másiknál, mindenki mindenkinek a barátja, és mindenkit el kell fogadni olyannak amilyen. Mindenkinek vannak hibái, amelyet meg kell bocsájtani és segítséget nyújtani azoknak, akik rászorulnak. A beszélgetés során sikerült a gyermekeket olyan lelki állapotba hozni, hogy átérezték az afrikai gyerekek élet minőségét, a hajléktalanok helyzetét, a szegény családok sorsát. Mindenki hozott egy családi fényképet, amelyet karácsonyfa formában ragasztottunk fel. így a héten mindenkivel ott lehetett családja, sokat oda mentek és nézegették egymást családjukat és kérdezgették egymástól, kinek, hogy hívják a testvérét, hányan vannak testvérek. A beszélgetés végén bemutattuk a gyerekeknek családjukat, elmondhatták, hogy ki milyen természetű, hogyan ünneplik otthon a karácsonyt. Beszélgettünk a jótékonykodásról, mint jó cselekedetről. Buzdítottam őket, hogy az otthon már nem használt régi játékokat, ruhákat, szegényebb sorsú családoknak a helyi máltai szeretetszolgálat gyűjtőhelyén helyezzék el. A szívem kertje című mese nagyon tetszett a gyerekeknek. Beszélgettünk arról, hogy a mesében is boldoggá varázsolni a dallam és az hogy segített rendet rakni környezetébe. Megbeszéltük, hogy a gyerekek hogyan tudnak örömet szerezni szüleinek. Készítsenek meglepetést, otthon takarítsanak, rakjanak rendelt szobájukba és mutassák meg szüleinek. Amikor fáradtak a szülők, akkor maradjanak csendben, ezzel is okozzanak örömet nekik. Gyógyító szívekbe ragasztottuk kicsi fenyőfákat, kidíszítettük, és jó cselekedeteket irtunk a közepébe. Kiraktam a fali újságra, hogy a szülők is elolvashassák ezeket a jó cselekedeteket. További otthoni beszélgetésre ösztönöztem őket. Ez a témához nagyon sok erősség kötődik, legelsőnek a szeretetet színeztük ki a Szupererő színezőből, a kedvesség és gondoskodás képet is kiszínezhette, aki szerette volna folytatni. A héten még közösen sütöttünk mézeskalácsot, amellyel megkínáltuk az adventi családi körben, amely során közösen készítettünk karácsonyfadíszeket, barkácsoltunk különböző karácsonyi eszközöket egy közös délután alkalmával. Beszélgettünk a boldogóra témájáról is. A szülőkkel nagyon támogatóak, és gyakran hallom vissza, hogy otthon is beszélgetnek az aktuális témákról. Megpróbálom éreztetni a szülőkkel és gyermekekkel egyaránt, hogy pozitív szeretettel teljes gondoskodást nyújtunk a gyermekeknek, amely során a szülők is éreztetik, hogy jó helyen vannak, jót tanulnak közösségünkben. Több elismerő tapasztalattal számoltak be a szülők a boldogóra foglalkozások jótékony hatásairól. Próbáltam ezt az időszakot meghitt nyugodt légkörben végezni. Elsősorban családi köteléket erősítő gondolatok átadására helyeztem a hangsúlyt, de a közönségünk szeretetteljes kapcsolata kiemelt feladatom. A gyerekek érzik és tudják, hogy jót akarunk nekik, jó helyen vannak, biztonságban, szeretetben. Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek 🥰
A József Attila Általános Iskolában arra neveljük kisdiákjainkat hogy a kedvesség, nagylelkűség jó erény, legyenek segítőkészek. Nagyon sok területre kiterjed a jó cselekedetek hatása. Jobban érezzük, hogy egy közösséghez tartozunk, amelyben egymástól függünk, és együtt kell működnünk. Amikor jó cselekedeteket hajtunk végre empatikusabbnak és szerethetőbbnek látjuk magunkat, hiszen nem csak másokat szemlélünk pozitívabban, de magunkat is kedvezőbben értékeljük. A jó cselekedetek gyakorlása közben , akár olyan képességeik is felszínre bukkanhatnak melyekről, még tudomásuk sem volt. Nem utolsósorban, az egyik legalapvetőbb emberi szükségletet elégíti ki, ha kapcsolatba kerülünk másokkal.
A decemberi hónap az adventi készülődés időszaka, készülünk legszebb ünnepünkre a szeretet ünnepére. A gyerekek cselekedeteit is áthatotta az egymásra figyelés, segítés, az izgatott készülődés. Osztályunkban a tanulókat jellemezte a kedvesség, nagylelkűség. Adventi naptárunkból minden nap előkerültek a mesék pl: A befogadott nagypapa.
2024.december 6.-án a télapó várás izgalmai közepette osztályunk kis tanulói is útra keltek, hogy megajándékozzák a berettyóújfalui idősek otthonának lakóit.
Előkerült a puttonyukból egy-egy kedves vers, dal és a műsort végig kísérte az angyali gyermekarcú mosoly.
A négy gyertya meséjét adták elő a gyerekek, melynek legfontosabb üzenete: légy a béke, a hit és a szeretet nagykövete, és a remény se hagyjon el soha!
Bekapcsolódunk iskolánk által szervezett cipősdoboz akcióba, ahol hátrányos helyzetben élő gyerekeknek, lehetett ajándékokat hozni. Öröm volt látni, ahogyan osztályukban gyűltek a kis csomagok. A jótékonykodás lényege, hogy önzetlenül váljunk meg szeretett és nagyra becsült dolgaiktól azért, hogy másoknak jót tegyünk s örömet okozzunk! Ezek a pici gyerekek ezt megtették!
Megtanultuk a hónap dalát: Jó emberré csak szívemmel válhatok, hangzott a tantermünkben.
Az adventi második gyertyagyújtáson osztályunk adott műsort. A kisdiákjaink műsora rámutatott az Advent legfontosabb üzenetére, hogy embertársaikban lássuk meg a hozzánk betérő üdvözítőt, és ne szalasszuk el az alkalmat a SZERETETRE. Volt ének és versmondó verseny is osztályunkban.
Luca napján a múzeum kollégai tartottak foglalkozást a gyerekeknek, ahol a hagyományok tiszteletét erősítettek meg tanulóinkban.
Ebben a hónapban több órát is ajándék készítésre fordítottunk. Azért hogy, osztályunk kicsi tanulói is tudjanak meglepetést szerezni, szüleiknek, testvéreiknek, nagyszüleiknek. Készítettünk mécseset, gyertyát, képeslapot, angyalkát. Ezekkel a személyes tárgyakkal melyet saját kis kezükkel készítettek a gyerekek, nagy örömet okoztak szeretteiknek, a fenyőfa körül.
Emlékezz! Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen ez a világ.
Adj és kapni fogsz, sokkal többet, mint valaha gondoltad volna.”