Decemberben mindig egy kicsit jobbak szeretnénk lenni, segíteni, adni. Iskolaszinten cipősdobozokat gyűjtünk a rászoruló gyerekeknek, „Csokit váltunk egy mosolyra” az Ágota Alapítvány felhívására.
Osztályon belül még gondoltunk szeretteinkre is, akiket olyannal szeretnénk megajándékozni, amire nem számítanak. Karácsonyfa díszeket készítettünk ajándékba, aprólékos, időigényes, odafigyelést igénylő munkával.
Boldogító jó cselekedetek
A decemberi boldogságórák a jó cselekedeteinkről szóltak. Igyekeztünk ebben a hónapban minél több jót tenni, segítő kezet nyújtani. A tevékenységek között megjelentek az osztályon belüli jótettek, de a szeretet ünnepének közeledése alkalmat adott számunkra, hogy más közösségeket is megörvendeztessünk.
A Gyakorlóiskolák Iskolaszövetsége idén is meghirdette karácsonyi ajándékgyűjtését, hogy a legkeletibb magyar nyelvterületen élő moldvai csángó gyerekek számára szebbé varázsolja az ünnepet. Iskolánk ismét csatlakozott ehhez a nemes kezdeményezéshez. A cipősdobozokba rejtett ajándékokkal sok rászoruló gyermek karácsonyát tehettük örömtelibbé.
Mikulás napon egymást ajándékoztuk meg, nemcsak apró tárgyakkal, hanem kedves versekkel, öleléssel is.
Minden nap kihúztuk az adventi meglepetés kártyákat. A kihúzó gyereknek volt egy meglepetés (pl. barátod mellett ülhetsz ma, valamelyik órán kérhetsz egy zenehallgatást, valaki kipakol neked az órákra), illetve ő is jót tett valakivel. (pl. megmasszírozod leckeírás előtt valakinek a vállát, valakinek kihegyezed 3 ceruzáját, minden óra végén valakit megdicsérsz az órai munkájáért)
Természetesen a kreatív feladat sem maradhatott ki. Csoportokban csomagolópapírra megrajzoltak egy színes fenyőfát, melyekre olyan díszek kerültek, melyen személyes jótetteket hajtottak végre.
Kézműveskedtünk is, mely során karácsonyi ajándékokat készítettek családtagjaiknak.
Egész hónapunkat az öröm és a szeretet érzése járta át. Számos alkalommal átélhették az „adni jó” érzést.
Amikor segítünk másokon, eltereljük figyelmünket a saját nehézségeinkről, ezáltal javul a közérzetünk. Jó cselekedeteink gyakorlásával fejlődött bennünk a „szükség van rám” érzés, tudtunk olyat tenni, amitől egy kicsit talán jobb lett a világ.
Hagyományainkat követve óvodánk dolgozói és Szülői Szervezete idén is jótékonysági gyűjtést szervezett a helyi Családok Átmeneti Otthona lakói számára, melynek felajánlásait örömmel juttattuk el a hónap elején.
A szülők aktív bevonásával több közös programot is átélhettünk, melyekkel jobban megismerhettük egymást, óvodai hagyományainkat – bővültek társas kapcsolataink: Mikulásvárás /csomagok beszerzésének támogatása/, Karácsonyi kézműves délután /nagycsoportosok Lucázásának megtekintése, köszöntők megvendégelése/.
Ünnepváró Szeretetmorzsáinkat a bejárati csoportajtónkra kihelyezve naponta megosztottuk a szülőkkel is, akik nyomon tudták követni az aktuális jótetteinket. Készítettünk manósütiket, karácsonyi képeslapot, megköszöntük a technikai dolgozók munkáját, sokat énekeltünk, meséltünk, instrukciókra mozogtunk…
Nevelőtestületünk ajándékul a betlehemi történetet adta elő közösségünknek a feldíszített tornaszobánkban, melyet a csoportokba érkező ajándékok kibontása után egy ünnepi asztali ebéd tett meghittebbé. Csoportunk örömére az angyalkák megajándékoztak bennünket egy Szívmanó kártyajátékkal is, mellyel érzelmi életünket próbáljuk fejleszteni a jövőben.
Jászszentlászlói Szent László Általános Iskola
Decemberben, a „Jó cselekedetek hónapjában” különleges feladatba vágtunk bele: elindítottuk a Jótékonysági Láncreakciót. Célunk az volt, hogy apró, de szívből jövő kedvességekkel örömet szerezzünk másoknak, és továbbadjuk a jókedv és az összetartozás üzenetét.
A téli hangulat és a közelgő karácsony ihletésére szebbnél szebb rajzok születtek. Hópelyhek, karácsonyfák, csillagok és vidám téli motívumok kerültek a papírra, melyeket mindannyian nagy lelkesedéssel és fantáziával készítettünk. A rajzok mellé egy-egy kedves gondolatot, jókívánságot is írtunk – olyat, ami mosolyt csal az arcokra, és egy kis melegséget visz a téli napokba.
Amikor elkészültek a színes, egyedi képeslapjaink, izgatottan vittük át őket szomszédainkhoz, az 5.a osztályosokhoz, hogy megosszuk velük az ünnepi üdvözletünket és a jó szándékot. Bízunk benne, hogy örömet szereztünk nekik, és hogy ők is továbbviszik a láncreakciót, hasonlóan szép gondolatokat adva át egy másik osztálynak.
Reméljük, ez a kedves kezdeményezés sokáig folytatódik, és egyre több mosolyt, jókívánságot és szeretetteljes pillanatot hoz el mindannyiunk számára.
A negyedik téma a boldogító jó cselekedetek volt a boldogságóra keretében.
Cél, feladatrendszer: A gyermekek, amikor jó cselekedeteket hajtanak végre, érezzék meg, hogy empatikusabbnak, és szerethetőbbnek látják magukat is, erősödik önbizalmuk, fokozódik boldogság érzésük!
A boldogság órája keretében a kiscsoportos gyerekek nagy örömmel vettek részt a Jó cselekedetek hónapja programban. Hároméves gyermekek számára az óvodában a jó cselekedetek tanítása és gyakorlása nagyon fontos része a személyiség fejlesztésének. Fontos, hogy ezek a jó cselekedetek példákon keresztül és folyamatos pozitív megerősítéssel kerüljenek bevezetésre. Emellett a játékos, szabad tevékenységek és a példamutatás nagyon hatékony módszerek a gyerekek nevelésében. Mikulás napján különleges nap virradt. Megérkezett a Mikulás, aki mellett egy kedves manó és egy néha kissé rosszalkodó, huncut krampusz is feltűnt. A manó szívből jött szeretettel és jókedvvel tanította a krampuszt arra, milyen fontos, hogy mindig jók legyünk, segítőkészek és kedvesek egymással. Együtt mutatták meg a gyerekeknek, hogy a jó cselekedetek örömet és boldogságot hoznak, és hogy ezek a kis hőstettek teszik igazán széppé az ünnepet. A látogatás végén a manó összegyűjtötte a gyerekek mosolyát a manózsákba, hogy ezeket a csillogó szempárokat tovább vihesse minden szomorú gyerekhez, és így szebbé tegye a világot minden kis szívben. Erre felbuzdulva játszottunk „Jóságos manó” játékot! Elmeséltem a gyermekeknek, hogy a Jóságos Manó mindig segítőkész és kedves, és az a feladata, hogy jó cselekedetekre ösztönözze őket. Jóságos Manó elkezdte megfigyelni, ki mutat kedvességet a többiek iránt (pl. megöleli, segít, megosztja a játékait). Minden kedvességet megmutató gyerek kapott egy kis „manójátékot” (kinder figurát) jelezve, hogy jó szívvel viselkedett. A játék végén beszélgettünk arról, mit tanultak a kedvesség fontosságáról. Játszottunk olyan helyzeteket, ahol a gyerekek gyakorolhatták a kedvességet (pl. segíteni egy társuknak felállni vagy megosztani egy játékot).
Karácsony közeledtével különösen fontosnak éreztük, hogy a gyerekek megtapasztalják, milyen jó érzés másoknak segíteni. Ezért bevontuk a másik kiscsoport gyermekeit is, hogy közösen adományokat gyűjtsünk egy állat menhely számára. Azért döntöttünk úgy, hogy most az állat menhely támogatására fordítjuk adományainkat a karácsonyi időszakban, mert az óvodás korosztály kiscsoportos gyermekeinek szívéhez különösen közel állnak az állatok. Hiszen ebben a korban még nagy természetes szeretettel és együttérzéssel viszonyulnak minden élőlényhez, így az állatokhoz is. Hisszük, hogy ezzel a jótékonysági gesztussal nemcsak segíteni tudunk az elesett állatoknak, hanem példát adhatunk a fiatal generációnak az önzetlenség és a gondoskodás értékéről. A gyerekek nagy lelkesedéssel hozták össze a tartós élelmiszert, játékokat és más szükséges dolgokat, amelyekkel az állatoknak segíthetnek. Ez a közös tevékenység nemcsak az adományozás örömét tanította meg nekik, hanem az együttműködés, az önzetlenség és a szeretet értékét is mélyítette. Az esemény végén mindenki büszke és boldog volt tudva, hogy egy kis jócselekedettel sokat segítettünk azoknak, akik rászorulnak. Ez a játék nemcsak szórakoztató, hanem erősíti a társas kapcsolatok kialakítását és a pozitív viselkedés kialakítását a gyermekek körében.
Lelkesen készültek az ajándékok a családtagok, az óvoda dolgozói számára is. A mézes kalácsot együtt díszítettük a családokkal. Elmeséltem Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét, majd beszélgetést kezdeményeztem a mese végén található kérdésekkel. A könyvben található egy szituációs játék ajánlás. „Ovis barátunk szomorkodik, mert otthon felejtette az alvókáját. Hogyan tudtok segíteni? ” Ez végig kísérte az egész hónapot, ami nem a könyv, hanem a gyermekek saját belső indíttatásából adódóan történtek. A gyermekek nap mint nap oda adták egymásnak az alvókáikat alvás idő elején azoknak, akik otthon hagyták vagy egyszerűen nem hoztak. Mindezt őszinte, tiszta szeretetből, hogy örömet okozzanak egymásnak. Többször meghallgattuk Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalt. Minden gyermek megkapta a jó cselekedetek jelét, a piros szívecskét, amit haza is vittek.
Boldogsággal a szívünkben köszöntünk el egymástól ebben az évben is, tele reménnyel, várakozással a jövőre nézve! Kellemes Ünnepeket kívántunk mindenki számára!
Fazekas József Általános Iskola
December a jócselekedetek hónapja, így nálunk is nagyobb hangsúlyt kaptak a tettek. Igyekeztünk ebben a hónapban minél több jót tenni, nyitni mások felé, segítő kezet nyújtani. Cselekedeteink között megjelentek az osztályon belüli jótettek, de december alkalmat adott számunkra arra is, hogy más csoportokat, közösségeket is megörvendeztessünk.
Osztályon belül a már hagyománnyá vált adventi készülődésünk során segíthettünk egymásnak. Minden nap kihúztuk egy kisgyerek nevét, aki tőlünk egy apró ajándékot (ceruza, téli mintás radír, csoki) és egy „mentességet” kapott (nem kell megírni az egyik házit, oda ül, ahova szeretne, ő lehet az első minden sorakozónál, ő adhat nyomdát a hibátlan feladatokra, vagy éppen kiszolgáljuk: ebédnél, kipakolunk helyette, megírunk helyette egy feladatot stb.). Ő pedig szintén jót tesz valakivel (megmasszíroz valakit házi feladat írása előtt, ebédnél kiszolgál valakit, rendet tesz valakinek a padjában stb.). Idén nem a szerencsére bíztuk ezeket a jócselekedeteket, hanem mindenki választhatott, hogy mit szeretne magának, és kivel milyen jót szeretne tenni. Nagyon tanulságos volt, hogy a gyerekek jobban élvezték azt, amikor ők segíthettek, jobban várták, hogy ők tehessenek jót, mint azt, hogy velük tegyenek jót. Inkább olyan feladatokat választottak, amikor másoknak segíthetnek ahelyett, hogy maguk számára kértek volna valami könnyítést. Ezt nagyon szívmelengető volt megtapasztalni!
Szintén osztályunk számára indítottunk egy új lehetőséget a gyerekek kérésére: megnyitottuk „gondolataink ládáját”, amibe hétfőtől péntekig megírhatjuk és beledobhatjuk pozitív és negatív gondolatainkat. Ha valami rosszul esett, megbántottak, ha valami nyomja a lelkünket, ha valami miatt szomorúak vagyunk, vagy épp ellenkezőleg: jól esett valami, kedvesek voltak hozzánk, boldogságot érzünk bármi miatt, leírtuk egy kis cetlire és bekerültek a ládába ezek az érzések. Tehettük mindezt névvel vagy név nélkül, és legkevésbé sem az árulkodás szándékával. Péntek délutánonként aztán kinyitottuk a ládát, felolvastuk a gondolatainkat, és nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy mit kellene vagy éppen mit nem kellene tennünk a jövőben. A gyerekek nagyon őszinték voltak, sok olyan téma is felmerült, ami eddig nem. A beszélgetéssel el tudtuk kerülni az igazán nagy konfliktusokat, így sokkal nyugodtabb, békésebb, örömtelibb heteket éltünk meg együtt közösségként, kevesebb sérelemmel és szomorúsággal. Ezt a gyakorlatot átvisszük januárra is, mert nagyon hasznosnak tartottuk.
Természetesen a kreatív feladat sem maradhatott ki a Boldogságórás feladatok közül. Pozitív telefonüzeneteket írtunk családtagjainknak, barátainknak, de volt olyan kisgyerek, aki a világot szólította meg üzenetével. Sokszor halljuk ebben a hónapban, hogy mi az igazi érték, mit kívánhatnánk egymásnak az ünnepek alkalmával, mi most papírra is vetettük ezeket a jókívánságokat.
A hónap során többször léptünk ki osztályközösségünkön túlra is, több alkalommal nyitottunk nagyobb közösségeink felé is.
• Iskolánk minden tanulóját és dolgozóját ajándékoztuk meg az első adventi gyertya meggyújtásakor előadott kis műsorunkkal, majd karácsonyi műsorunkban egy nagyon kedves tánccal ajándékoztuk meg iskolatársainkat.
• Boldogságóra Diák Nagykövetünk, a 8.osztályos Bogi célkitűzése a Boldog Óvodánkkal való szorosabb kapcsolat kialakítása. Ehhez kérte több alkalommal is osztályunk segítségét. Együtt mentünk át az oviba, hogy ott is előadjuk adventi műsorunkat, majd Bogi meggyújtotta az ovis koszorú első gyertyáját. Karácsony alkalmából ismét átkísértük Bogit, majd együtt ajándékoztuk meg a gyerekeket egy általunk készített, iskolára készítő játékos feladatlappal. Az óvodások már ismerősként fogadnak minket, úgy érezzük, jó úton haladunk a két intézmény kapcsolatának javításán. Szeretettel megyünk, és ugyanazt a szeretetet kapjuk mi is a kicsiktől.
• Nyitottunk a falu lakossága felé is. Településünkön minden évben megszervezik az Idősek karácsonyát, ahol szintén örömkönnyeket csaltunk a nénik és bácsik szemébe kedves karácsonyi táncunkkal.
• Jótékonykodásra is lehetőségünk nyílt ebben a hónapban. Süti- és kézművesvásárt szervezett iskolánk Szülői Munkaközössége, ahol megtapasztalhattuk, hogy milyen jó érzés készülődni (sütit sütni és kézműves termékeket alkotni szüleinkkel, nagyobb testvéreinkkel együtt), és milyen jó érzés a vásáron ezekből az ajándékokból vásárolni, tudva azt, hogy örömet szerzünk annak is, akinek visszük, annak is, aki készítette, a befolyt összeggel pedig támogatjuk iskolánk tanulóit.
• Országos jótékonysági akcióban is részt vettünk. A „Válts egy csokit mosolyra!” programba bekapcsolódott idén iskolánk is. A szülők, család nélkül maradt gyermekek támogatására irányuló programban örömmel vettünk részt, tanulóink megtapasztalhatták a jótékony cselekedetek örömteli érzését.
Igazán tartalmas hónapot tudhatunk magunk mögött, ahol boldogságórás csoportként számos alkalommal átélhettük az „adni jó” érzését. Sokat tanultunk, sokat tapasztaltunk most is a jócselekedetek boldogító hatásáról, így igazi karácsonyi lélekkel mehetünk az ünnepek felé. Békés, boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!
Boldogságcsoportunk tagjai számára valóban „a jó cselekedetek gyakorlásával” telt az év utolsó hónapja:
1. Olyan adventi kalendáriumot készítettünk az iskola tanulói számára, amely minden napra egy-egy szép ünnepi gondolatot, jókívánságot fogalmaz meg:
2. Mikulás-ünnep: Egymást ajándékoztuk meg, nemcsak apró tárgyakkal, hanem kedves versekkel, öleléssel is.
3. Csoportunk néhány tagja krampuszi szerepet is vállalt az iskolai Mikulás-műsorban, hogy megörvendeztesse a kisdiákokat!
4. A hónap hagyományos legnagyobb jócselekedete, hogy a karácsonyhoz közeledve ismét ellátogattak diákjaink a Gasparich úti Idősek Otthonába, hogy verseikkel, dalaikkal, zenés-táncos előadásukkal szebbé tegyék az ott élő idős emberek számára a szeretet ünnepét. A szívhez szóló előadáson kívül a 8. a osztály tanulói átadták saját készítésű ajándékaikat is, könnyet csalva a gondozottak szemébe.
5. „Szeretet-befőtt” nekem: Amikor megkaptam a saját karácsonyi ajándékomat a gyerekek bölcs tanácsaival, bátorító mondataival, hála- és szeretetüzeneteivel, úgy éreztem, megérte az eltelt közel négy év „munkája”, a boldogságórák közös tevékenységei, beszélgetései, élményei!
A lelkéből jót cselekvőnek örömet okoz a másik ember boldogsága, az önzetlen cselekedetek felemelik a lelkünket, nemcsak másokat, bennünket is gazdagítanak.
Szeretettel: Izsákos8.a és Mariann néni
Jó Tett és Rossz Tett – Tanmese a jócselekedetről
Élt egyszer két hernyó a Pető udvarán egy falevélen. Az egyiknek Jó Tett volt a neve, a másiknak pedig Rossz Tett. Nagyon hasonlítottak egymásra, szép zöld volt mindkettő, egyforma hosszú a testük, fekete csíkok és itt-ott barna- és sárga foltok díszítettek. Szinte teljesen egyformának látszottak. Ezért sokan összekeverték őket.
A hernyók nagyon jóban voltak egymással. Sokat mászkáltak a leveleken, rágcsálták őket és szépen növekedtek. Barátokhoz illő módon, hol kedvesen megtréfálták egymást, hol pedig néha borsot törtek egymás orra alá.
Külsőre valóban olyanok voltak, mint két tojás, azaz, mint két hernyó a világ bármely pontján. Nem voltak testvérek, csak hasonlítottak egymásra. Mindkettő lepkepetéből fejlődött hernyóvá. Éppen ezért a barátaik, sőt a rokonaik is nagyon nehezen tudták megkülönböztetni őket.
Pedig már éppen ideje volt ennek, mert annyira bosszantó volt, hogy ha az egyik jól viselkedett, akkor Rossz Tettet dicsérték meg, ha pedig a másikuk rossz fát tett a tűzre, akkor Jó Tettet tromfolták le. Ez pedig semmiképpen sem volt igazságos.
Egyik nap Palika, az iskola udvarán meglátta azt a hatalmas levelet, ami a két hernyó éppen rágcsált. Nézte, nagyon nézte őket, hogy mozognak, mekkora darabokat harapdálnak ki a levél széléből. Észrevette, hogy az egyik hernyón van egy kicsi szív formájú sárga folt. Elkezdte jobban figyelni, s látta, hogy a hernyó mennyire kedves és figyelmes a másikkal. Ebből arra következtetett, hogy ő a jó hernyó, akit Jó Tettnek hívnak, és a másik az, akinek Rossz Tett a neve. Figyelte Palika nagyon a két hernyót, még le is ült a kis színes padra, hogy jobban lássa mit csinálnak. De ők csak rágták a hatalmas levelet és erősödtek, hogy majd szép lepkévé átalakulva elrepüljenek a virágokra.
Miközben Palika azon tűnődött, hogy tudnak a hernyók lyukakat rágcsálni a levélen, egyszer csak azt vette észre, hogy az egyik hernyó összekunkorodik a levélen és elkezd függeszkedni. Tágra nyílt szemmel figyelte, mi fog történni. Amíg elmélyülten figyelte ezt a hernyót, a másik serényen még rágta tovább a levél szélét. Teljesen belefeledkezett Palika a látványba, mert a hernyóból egyszer csak egy gyönyörű szép, színes pillangó bújt elő. Szép sárga, fekete csíkokkal a szárnyai szélén és apró barna pöttyökkel. Csodaszép látvány volt, de hirtelen elrepült a közeli őszirózsa virágára. Amikor visszapillantott, hogy a másik hernyó még rágja-e a levelet, nem látta már sehol. Ekkor hirtelen visszapillantott az őszi rózsára, ahol már két csodaszép tarka pillangó repkedett. Arra gondolt, hogy nincs is jó és rossz cselekedet, mert az csak gyermekkorban van egymás bosszantására néha, és amikor az ember felnőtté válik ezek a tettek jóra fordulnak.
Szakmais csoport – kitalált meséje
3/a-4/a-4/b
mese feldolgozás „sündisznó aki arra vágyott, hogy megsimogassák”
az adventi időszak fényében kreatív tevékenységek