Málcsika néni és a Trevi kút

Ugye már ismeritek Málcsika nénit? Ő az, aki az erdőket járja, és van neki egy öröm bödöne…..szóval az ünnep közeledtével Málcsika néni a spájzban próbált meg valami rendet teremteni, mivel közeledett az év legszebb időszaka, advent a várakozás, és a csilingelés, karácsony és miegyéb.
Hát ahogy így rakosgatott, eszébe jutott a bödön, amibe szorgosan gyűjtögette a jó és szép dolgokat, örömteli pillanatokat, de azért néha belesett egy kis szomorúság és bánat is.
– A bödön lassan megtelik- gondolta Málcsika. Valamit fel kellene használnom – töprengett erősen.
Ezért aztán neki állt, és az örömöket sorba rakta, a kevésbe jókat – nos azokat eldobta.
És akkor eszébe jutott, hogy ebből a sok örömteli pillanatból készülhetne valami meglepetés a gyerekek számára…..
Na de hogy jön ide a Trevi-kút?
A Rómában található csoda szép kút arról híres, hogy oda minden turista szeretne eljutni, mert szerencsét remélnek. Ezért aztán pénzérméket dobálnak a kút vizébe….amiből elég sok össze is gyűlik egy-egy év alatt. A római polgárok ebből a pénzből az év végén adakoznak, meglepetést szerezve embertársaiknak. Ez szép hagyomány, és ezt Málcsika néni is örömmel olvasta a hírek között. Adni jó, tartja a mondás. De nálunk nincs ilyen kút, viszont „kút” lehet bármi…..
….Nos a gyerekek…..igen.
Róluk említést kell tennem, hiszen ők adják ezeket a pillanatokat-, ha kapsz, akkor adj is vissza – és Málcsika gyorsan előhozta a lisztet, cukrot, mézet, és már gyúrta is az tésztákat.
Kis gombócokat formált, pihentette, a sütőt előmelegítette, szaggatott és formázott, és már a tepsiben sorjáztak a megálmodott sütik.
– Húú, lesz ám meglepi! – gondolta el a másnapi iskolai délelőttöt. Még a kollégáknak sem szóltam erről. Na, de majd megtudják!
Így a hétfő délelőtt egy kicsit más lett az iskolában, átlengte a várakozás, az izgalom, na, és a sütemények és a finom tea illata. Mert ugye a süteményhez a jó tea is jár!
Málcsika néni megint gyűjtögette a pillanatokat, amit a bödönbe aztán jól elrejtett, hogy a jövő évben is legyen miből sütögetnie.

Boldogító jócselekedeteinket az adventi időszakhoz kötve végezzük.

Ha a cipőm beszélni tudna…

A feladat elkészítéséhez jó-cselekedet dobókockát készítettünk. A kocka minden oldalára felírtak a tanulók egy-egy jó cselekedetet. Pl.: „Kevesebbet fogok duzzogni. Nem fogok csúnya szavakat használni. Megeszem az ebédet. Segítek édesanyának bevásárolni. Elseprem a szomszéd néni háza előtt az utcát. Minden nap bevetem az ágyamat. Javítani fogok a tanulásban. Rendet tartok az asztalomon. Figyelmes leszek a tanítóimmal. Szót fogadok szüleimnek. Szót fogadok tanítómnak. Nem fogok veszekedni a barátommal/barátnőmmel.” Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kerültek a kocka oldalaira. A padtársak ezt egymásnak dobálták, görgették és közben azt figyelték, hogy ki, milyen ígéretet dobott.
Ezt követően a hónap dalát hallgatva a kis diákok zöld tenyérlenyomatot készítettek, amelyeket körbe nyírtak. Mindegyik tenyér egyik oldalára olyan ígéretek kerültek, amelyekben a gyerek megígérték, hogy valakivel valamilyen jó cselekedetet fognak tenni. Ezekből a tenyérkékből aztán egy szép zöld fát ( fenyőt) készítettünk, hiszen a közelgő ünnepek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy figyeljünk egymásra, segítsünk a másik emberen, szerezzünk kellemes meglepetést másoknak. Majd a feladatok között javasolt dal meghallgatása után egyezményes cipő-jelekben állapodtunk meg. Mikor mond igent, mikor mond nemet a kis cipő, bakancs, csizma? Mit csinálnak ezek a kis lábbelik akkor, ha nem tudnak semmiről sem mesélni?
Miért volt minderre szükség? Azért, hogy a következő foglalkozáson a cipők „el tudják mesélni”, hogy a kis gazdáik a vállalt jó cselekedetekből mi mindent tudtak megvalósítani, hol jártak, és kivel tettek valami jót.