A decembert az ünnepvárás, az adventi készülődés jellemezte. Etikaórán foglalkoztunk a család jelentőségével, az adventi időszak és a karácsony témakörével. Ezen kívül a mézeskalács napjához kapcsolódóan díszítést készítettünk a terembe, ami a karácsonyi dekorációnak is részét képezi. Ugyan nem sütöttünk mézeskalácsot de papíron imitáltunk egy mézeskalács falut.
Boldogító jó cselekedetek
A decemberi foglalkozáson „Másképpen tanultunk” a gyermekkel. Kipróbáltuk hogyan tudnánk fogyatékkal élő társaink helyében teljesíteni a követelményeket. Többféle feladatot is megoldottunk, ami közelebb vitte a gyerekek szemléletét a fogyatékkal élő kortársaik problémáihoz, nehézségeihez. Empátiát, megértést, elfogadást tanultunk.
Lelki feltöltődés!
Cél: A gyermekek ismerjék meg a jó cselekedeteket, hogy jobb adni, mint kapni, tanulják meg, hogy a segítség adás fontos, szeretettel fordulj feléjük, továbbá azt, hogyha te segítőkész és kedves vagy másokkal, az jó érzéssel tölti el azt aki kapja, .
Korcsoport: 4-6 éves óvodáskorú gyermekek
Ráhangolódás a foglalkozásokra: Egyik alkalommal a gyermekekkel a Simogató üdvözlet jógasort végeztük el a gyerekekkel, mely során ellazultak. A gyakorlat sor után leültünk egymás mellé, majd simogatást adtunk át egymásnak.
Másik alkalommal ölelést adtunk körbe, harmadik alkalommal csoportos öleléssel kezdtük a tevékenységeinket.
Mikulásvárás: Nagy szeretettel készültünk a Mikulás érkezésére. Verseltünk, énekeket tanultunk, és minden gyerek rajzolt a Mikulásnak! Elmeséltük Zelk Zoltán: A Mikulás bácsi csizmája mesét, melyhez kapcsolódva drámajátékokat játszottunk. Az iskolások bemutatták Mikulás műsorukat, nagyon tetszett nekünk. Mesét is adtak elő.
Beszélgettünk az adventről. Elkészítettük az adventi naptárat, melyből minden nap 3 gyerek választhatott ajándékot, mellyel mosolyt csaltunk az arcukra. A 3 gyermek jelét kihúztuk, de nem árultuk el, hanem a külső jegyek felsorolása, és a gyermek leírása során ismerhettek magukra. Minden héten meggyújtottuk az adventi koszorún a gyertyákat, melynek fényénél meséltünk a gyerekeknek. Az adventi koszorú mellett megbeszéltük a gyermekekkel, hogy milyen jó cselekedeteket tudnának felsorolni, ki miben, és hogyan segít otthon, és, hogy mennyire fontos a jó cselekedetekért kapott jutalom (ölelés, simogatás, puszi). Megbeszéltük a gyermekekkel, hogyha segítenek szüleiknek, annál előbb végeznek a munkával, így többet tudnak játszani együtt (Sok kéz, hamar kész.). Együtt takarítottunk az óvodában, így vártuk a Mikulást, Jézuskát! Dramatikus játék: Szituációs játékban eljátszottuk, hogy anya fáradtan jön haza, miben tudtok segíteni, mutassa el mindenki, és a többiek kitalálják, hogy milyen tevékenységben segít. Nagyon tetszett a gyerekeknek az elismerő szavak játék.
Megnéztük a falu Betlehemét, dekorációját és a nagy adventi koszorút a falu főterén.
Karácsonyi koncerten vehettünk részt, ahol a Zeneiskola növendékei, tanárai adtak műsort, és közösen is énekeltünk karácsonyi dalokat. A szép zene, a közös együttlét, közös élmény megmelengette a szívünket, és karácsonyi hangulatot teremtett.
A mézeskalácsház napja alkalmából eljátszottuk a mézeskalácssütést. majd a szülők által készített mézeskalácsot díszíthettük, majd megízlelhettük, illata belengte a csoportszobát.
Egyik jó tulajdonságom játékot eljátszottuk, és megbeszéltük milyen érzés a jóra koncentrálni, és nemcsak a rossz tulajdonságot látni magunkban. Ha valaki nem tudott mondani jó tulajdonságot magáról, segítettünk neki! Mindenkinek van jó tulajdonsága
Eljátszottuk a Keresem azt a gyereket! játékot, ahol külső jegyek alapján kellett kitalálni!
Egy angyal bábot vettem a kezembe, melynek az alkalmazásával beszélgettünk a karácsonyról, a szeretetről a szeretet kifejezéseiről. Beszélgettünk az 5 szeretetnyelvről.
A gyermekeknek adtunk a kezükbe egy hógömböt, melyet körbe adva mindenki megfogalmazhatta kívánságait, vágyait. Jó volt hallani a gyerekek szavait, gondolatait. Játék: Jóságos manó játék! Mindenki kihúzta valakinek a jelét, és azzal a gyermekkel kellett kedvesnek, figyelmesnek lennie! Nagyon leleményesek voltak a gyermekek.
December 16-án volt a karácsonyi ünnepségünk, ahol a gyerekekkel, szülőkkel együtt ünnepeltünk, együtt énekeltünk, együtt játszottunk. Csodálatos, meghitt délelőtt volt. Ez a hónap nagyon sokat számított mindenkinek. Igazi lelki feltöltődés volt a gyerekeknek, szülőknek, óvoda dolgozóinak! Jó volt együtt készülni az ünnepekre, melynek minden napját, minden percét áthatotta a szeretet, a kedvesség, a kíváncsiság!
A vadon élő állatok megőrzésének világ napján a Természeti Múzeumba mentünk sétálni, sokat beszélgettünk az állatokról és miért kel megóvni őket. A csoport alig várta a mikulás érkezését, és ajándékot készítettek a Mikulásnak. Karácsony előtt együtt készítettünk mézeskalácsot, mindenki szívesen tevékenykedett, a szülőket is megkínáltuk a családi karácsonyunkon. A Szívem kertje mese megbeszélésénél a gyerekek szépeket mondtak az ajtónak (szép vagy, lemoslak, tetszel, szépen kérlek nyílj ki).
Ezt az órát is két alkalommal tartottam. Az elsőn egy lámpást festettünk, és benne a fénykört, ahogy körkörösen megvilágítja a sötétséget. Azt jelképezi, hogy az egymásnak adott jó fényt és reményt, vigasztalás ad a nehezebb napokon. És meg is jegyezték, hogy ez olyan, mint a kapcsolatok körei, hogy a legtöbb jót azoktól kapjuk, akik közel állnak hozzánk, a fényben. Sajnos a teljesen elkészült kép lemaradt, csak a hátteret fényképeztem le. A második órát a téli szünet előtti utolsó napon tartottuk aznap, amikor egymást megajándékoztuk.
– Az előző alkalommal előkészítettem ezt az órát, egyben ráhangoló cselekedetekre ösztönöztem a gyerekeket. Mindenkinek a nevét felírtuk külön-külön egy-egy cetlire, és a gyerekek húztak egyet. A kihúzott kisgyermek nem tudhatott arról, ki húzta őt ki, nevét titokban kellett tartani. Aki húzott, titkos barátja lett annak, akit húzott és egészen a következő boldogságóráig titokban támogatnia, segítenie kellett őt. Tilos volt ajándékokat adni neki, és igyekezni kellett, hogy lehetőleg ne lehessen kitalálni, ki az. Mindenki izgatottan várta az órát. Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy sikerült megtartaniuk a titkot. Amikor felfedtük, ki-kinek volt a titkos barátja, voltak nagy meglepetések, felismerések és rengeteg öröm és vidámság. Megbeszéltük, hogy ki, milyen jócselekedeteket kapott a barátjától, és hogy hatott ez kettejük kapcsolatára. Voltak párok, akik nem szoktak együtt lenni előtte, de ez a titkos barátság összehozta őket.
– Majd innen rátértünk arra, hogy az osztályban tett-e valaki más is jót velük, mi volt az és hogy érezték magukat attól. Mivel a magatartásjegyek megbeszélésénél elsős koruk óta mondaniuk kell valami jót arról a kisgyerekről, akiről éppen szó volt, ez már gyakorlott módon ment nekik. – — Ezután csoportmunkában felírták egy lapra, hogy ki, milyen jócselekedetet szeretne magának, vagyis milyen szükségleteik vannak. Ezt felvezettem a táblára, minden csoport lediktálta, hogy mit írtak, és megnéztük, hogy az osztálynak jócselekedetekből milyen szükségleteik vannak. Csak ketten írták, hogy ajándékot szeretnek kapni szeretteiktől. A nyertes kérés az ölelés volt, 20 főből 14-en írták fel, a figyeljenek rám a második helyen végzett, és a harmadik holtversenyben a barátkozzanak velem és a támogassanak, segítsenek lett.
– Végül át kellett gondolniuk, hogy a téli szünetben mi minden jót fognak tenni a családjuknak, le is kellett írniuk, és azt tervezzük, hogy januárban azzal indítjuk majd az évet, hogy ezt megbeszéljük.
December a jó cselekedetek hónapja. Ebben a hónapban készülünk a Télapó fogadására, majd ezek után várjuk a Megváltónk születését, ami boldogsággal, szeretettel tölti meg a szívünket. Ebben az időszakban többet gondolunk szeretteinkre, várjuk a karácsonyt, készülünk rá és szentestén megajándékozzuk családtagjainkat, barátainkat.. A jó cselekedetet mi is gyakoroltuk a csoportba, több tevékenységen keresztül.
Először foglalkozás keretein belül. Mielőtt elfoglaltuk volna helyünket a szőnyegen, pár malomkörzést végeztünk, majd együtt mozogtunk Bagdy Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalára.
A dal végén körbe leültünk a szőnyegen és meseillusztrációval együtt elmeséltem a Fecske László: A boszorkány karácsonya című mesét. A mese arról szólt, hogy Boróka, a boszorkány mindig egyedül tölti a karácsonyt és ennek most nem örült, szeretett volna változtatni rajta. Tudta, hogy az emberek félnek tőle, ezért fánkot sütött és leöntötte az ő általa kotyvasztott szerrel. A fánk elindult a faluba és összegyűjtött annyi embert, amennyit csak tudott és elrepítette őket a boszorkány házához. Az emberek először féltek, azután összefogással, együtt segítettek a boszorkánynak az otthona feldíszítésében is. Estére ünnepi díszbe pompázott a ház. Megvacsoráztak, táncoltak, nagyszerűen érezték magukat. Boróka köszönetet mondott a vendégeknek, akik feledhetetlen pillanatokat szereztek neki, élete első igazi karácsonyán.
A mese után megbeszéltük, hogy mit történt a mesébe, mi a mese tanulsága. Beszélgettünk arról, hogy mi a jó cselekedet, mit kell tenni, csinálni ahhoz, hogy másoknak jót tegyünk. Beszélgettünk arról is, hogy karácsonykor mézeskalácsot szoktunk sütni. Kitaláltuk közösen, hogy úgy tudnánk jót tenni az óvodába járó gyerekekkel, ha sütünk nekik mézeskalácsot. Ez az ötlet tetszett a gyerekeknek, mert nagyon szeretnek tésztát szaggatni, díszíteni. Amikor elkészült, ebéd után megkínáltuk a kiscsoportosokat is az általunk sütött mézeskaláccsal.
Másodszor, nem feledkeztünk meg a madarakról sem. Egy héttel később a madaraknak is tartottunk Madárkarácsonyt. Készítettünk PET palack újrahasznosításával is madáretetőket, amibe a szülők által felajánlott madáreleséget öntöttük. Amikor kimentünk az udvarra, felkötöttük az elkészült, feltöltött madáretetőt, pár Cinkegolyót, almát, a csoportszobánk ablaka előtt lévő fára, hogy lássuk, ahogyan a madarak esznek.
Faluszintű Adventi ünnepi műsorral is készültünk. Ez volt a harmadik csoportos jó cselekedetünk a hónapban. A Művelődési ház színpadán, többek között mi is, előadtuk karácsonyi verseinket és Angyaltáncunkat, a falu közösségének. Jól éreztük magunkat és a közönség is jól szórakozott.
Azt gondolom, hogy a gyerekeknek nagyon tanulságos és szeretettel teli tevékenységeket sikerült szervezni. Ezeken az eseményeken keresztül megtapasztalhatták, hogy milyen jó és örömteli dolog adni másoknak és nem is kerül sokba.
A decemberi hónapban a boldogságóra kiemelt témája a boldogító jócselekedetek volt, amely tökéletesen kapcsolódott a télapóváráshoz, valamint a karácsonyi ünnepre való készülődéshez is. A ráhangolódást segítette Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dala, amelyet nagy szeretettel énekeltünk az adventi időszak alatt. A témát meséken keresztül próbáltam mélyíteni, a bábelőadásokkal sikerült elvarázsolni a gyerekeket. Sokat beszélgettünk a jócselekedetekről, melynek hatása érzékelhető volt a mindennapjainkban. Türelmet gyakoroltunk szituációs játékok segítségével, majd megdicsértük egymást az apró figyelmességekért. Ajándékokat készítettünk az anyukáknak és apukáknak. Megajándékoztuk egymást szép szóval, mosollyal, öleléssel. December második hetében kézműves foglalkozásra invitáltuk a szülőket, ahol gyermekeikkel közösen tevékenykedhettek. Készültek festett gipszfigurák, karácsonyfadíszek és adventi asztaldíszek is. A mézeskalács-díszítés fortélyait is kipróbálhattuk, amellyel a hagyományőrzés is megvalósult. A gyerekek önfeledten alkottak, jól érezték magukat. Jó volt megtapasztalni a felnőttek pozitív viszonyulását a kézműves tevékenységekhez, hiszen a példamutatásnak nagy szerepe van a kicsik ösztönzésében, a szép és a jó megláttatásában.
Decemberben nagyon sokszor elhangzott varázsmondatunk:
„Jónak lenni jó!”
A boldogító jó cselekedetek hónapját rengeteg jó cselekedettel töltöttük meg. Ilyenkor, karácsony közelében, mindig gyűjtenek adományokat, az egyikbe – amelyikben óvodánk gyűjtött tartós élelmiszert – mi is be kapcsolódtunk. Elmeséltem a gyerekeknek, hogy vannak olyan családok, ahol nem jut elég pénz ennivalóra és ajándékokra és megfogadtuk, hogy segítünk nekik! Gyerekek, szülők hozták, gyűjtötték az ajándékokat.
Beszélgettünk arról is, hogy karácsonyra várva takarításba, sütés-főzésbe fog mindenki, hogy az ünnep minél fényesebb és kellemesebb legyen! Megfogadtuk, hogy segítünk a szülőknek, hogy minél több időt tölthessenek együtt a gyerekekkel. Megkértem a szülőket, hogy fényképezzék le, amikor a gyerekeik segítenek nekik és töltsék föl a zárt facebook csoportunkba a képeket. Rengeteg kép érkezett! A gyerekek a csoportban is tovább folytatták a segítségadást. Segítettek egymásnak öltözni-vetkőzni, töltöttek a nagyok a kisebbeknek inni, ha szükségük volt rá, összeszedték a kiborult játékot, és segítettek a dadus néninek is ágyneműt húzni, virágágyást kigazolni. Hála fánkon még soha nem volt ennyi gomb! ( aki segít valakinek, az gombot kap a falevelére) Luca napi búzát is vetettünk, (a maradék búzát a madaraknak adtuk, hogy ne éhezzenek a hideg téli napokon) A búzát együtt öntöztük, elmesélte mindenki a sajátjának, hogy mennyi jót tett aznap ( segítettem Raulnak öltözni, a dadus néninek a virágos kertben…) ennek is köszönhetően növénykéink szépen fejlődtek.
Reggeli körünkben eljátszottuk, hogy buszra szállunk, minden hely foglalt, mikor idős bácsi, néni, anyuka kisgyerekkel száll fel és a gyerekek átadták a helyüket. Később, játékidőben, spontán is játszották ezt a játékot.
Gyakoroltuk az elismerő szavakat is reggeli körben: „Én gyorsan tudok futni, de Ricsike még gyorsabban” gurítottuk egymásnak a labdát, hogy mindenkire sor kerülhessen. Eleinte csak saját jóságukat, ügyességüket emelték ki, aztán ráéreztek, mit szeretnék és jöttek a jobbnál jobb mondatok. Az egyik kislány azt mondta: „Én jól tudok cigány táncot táncolni, de Árven még jobban” . Megkérdezte valamelyik gyerek, hogy mi az a cigány tánc. Kipróbáltuk, jót mulattunk.
Játszottunk karácsonyi kívánságkört: „Legyek cica, aki kedvesen dorombol!”, …kismadár, aki szépen énekel!, …csengő, aki halkan csilingel! …kesztyű, aki jól melegít.. Rengeteg jó kívánság hangzott el.
Karácsonykor az Öregek Napközi Otthonába ment a csoportunk, szép karácsonyi műsorral, és apró ajándékkal örvendeztettük meg az idős néniket, bácsikat.
A gyerekek nagyon élvezték a jó cselekedeteket, játék közben is alkalmazták egyre automatikusabban jött elő a segítő készség, gazdag hónapunk volt!
Nagyon szépen telt az ünnep várás iskolánkban.A napközis csoportokkal is sokat készültünk lélekben. Relaxációs gyakorlatokkal engedtük el a bennünk lévő feszültséget, körbeadtuk a szeretet lángját,majd össze kapaszkodva megfogadtuk ,hogy mindennap teszünk egymással,egymásért valami jót.(amit be is tartottunk).A mindennapokat átjárta a szeretet és a segíteni akarás.Amiről a gyerekek beszámoltak még, hogy otthon is keresték a lehetőséget,hogy jót tehessenek.Elégedett, jó érzéssel sikerült zárni a karácsony előtti utolsó napokat.