Az adventi időszak különösen alkalmas a hónap témájának – a jócselekedetek gyakorlása – megértésére.
A kedvesség, a figyelmesség, az egymásra való odafigyelés, nem csak annak okoz örömet és boldogságot, aki kapja, hanem annak is, aki adja. A tevékenység tervezése ennek az ajándékozásnak a szellemében fogant. Ugyanis azt gondoltam, hogy a karácsonyi vásárra a szülők által készített bőséges fenyődíszekből megajándékozzuk a szomszéd csoport gyerekeit és pedagógusait is.
Foglalkozásunkat egy boldogságórára hangoló mozgásgyakorlattal indítottuk, Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok…kezdetű dalával. Beszélgetést kezdeményeztem egy közmondásról: A „Jótett helyében jót várj!” közmondás jelentéséről, a gyerekek pedig megosztották eddigi ismereteiket a témáról.
Kiosztottam a saját Hála kövüket, (amelyet még októberben kiválasztott mindenki magának.) Feltettem nekik azt a kérdést: – Milyen jócselekedetet tettek veled, amit szívesen megköszönnél, meghálálnál? Ki tett jót veled? –
Többnyire azért hálálkodtak, mert valamelyik hozzátartozójuktól kaptak valamilyen játékot. Ilyen válaszok születtek. Anyának vagyok hálás, mert vett nekem távirányítós mozdonyt. Papának és Mamának, mert legót vesz. Azért, mert Görögországban kaptam felfújható krokodilt. Jézuskának köszönöm, mert kaptam tőle programozható robotot. A Mikulásnak köszönöm, hogy kaptam totyogós pingvint.
Egy kislány már a szeretetet fogalmazta meg, hogy Anyának vagyok hálás, mert puszit ad. Öröm volt hallani a gyermekek szájából, hogy megértették a hála fogalmát és tiszta szívből köszönték a kapott ajándékot.
Ezt követően, Boldog Blanka érkezett hozzánk. A mesére hívó mondóka után a „Megtölteni a termet”, magyar népmeséből megismerhették, hogy a legkisebb királyfi hogyan oldotta meg király apja kérését.
Ezt követően kiszínezték a jócselekedetek jelét, a szívet.
Aztán sorba álltunk és átkopogtattunk a szomszéd csoportba, hogy meglepjük a gyermekeket. Félkörben állva közösen elmondtuk a „Szép karácsony ünnepén…” kezdetű magyar népköltést, elénekeltük a karácsonyi dalainkat. Kiosztottam annyi gyereknek az ajándékot, ahányan a másik csoportban jelen voltak és a gyerekek átadták egymásnak és az óvodapedagógusoknak a fenyődíszeket. Az 5 – 6 éves gyermekek nagy örömmel fogadták az adományainkat. Az ajándékozás során kedveskedtek egymásnak egy gesztussal, egy kedves szóval. Úgy gondolom, hogy ezzel a cselekedettel megtelt a szívük szeretettel, nemcsak azoknak, akik kapták, hanem azoknak is, akik adták ezt a csillogó fenyődíszt.
Visszatérve a csoportunkba hallgattuk kedvenc Bella dalainkat.
A tavalyi évben meghirdettem, hogy a szülők ajánlhatnak fel plüssfigurákat a Gyermekklinika Hematológiai Osztályán levő gyermekeknek. Ebben az évben a higiéniai előírások miatt nem lehet plüssöket bevinni a kórházba. Megkérdeztem a Gyermekklinika vezető ápolóját, hogy saját késszel készített fenyődíszeknek örülnének-e a Gyermekklinika kisbetegei és a kórházi dolgozók. Azt a választ kaptam, hogy igen. Ezért megkértem az óvoda óvodapedagógusait, hogy a karácsonyi vásárra készített megmaradt fenyődíszekből ajánljanak fel a kórház javára. Egy kartondoboznyi és egy karácsonyi tasak telt meg az adományokkal, amit 2024. dec. 19 – én ünnepélyesen átadtam Vattai Györgyné Eszternek, klinikai vezető ápolónak, a DE KK Gyermekgyógyászati Klinikán, az Áchim András Utcai Óvoda nevében.