A téma karácsony előtt igen aktuális. Nem volt nehéz ráhangolódni. A jótékonykodásról beszélgettünk nagyon sokat. Sajnos az adománygyűjtésről nem tudtunk képeket készíteni, így a rajzos feladatot választottuk.
Boldogító jó cselekedetek
Minden évben ebben az időszakban gyűjtést szoktunk szervezni beteg vagy rászoruló gyerekeknek. Előkészítésként beszéltünk a közelgő ünnepekről, ki hogyan éli meg a karácsonyt. Sajnos van, aki nem tudja olyan körülmények között megélni az ünnepeket, ahogyan egy átlagos család teszi. Az osztályunknak már megszokott dologgá vált, hogy ilyenkor használt, de még jó állapotú játékokat gyűjtünk. Idén íróeszközöket is hozhattak a gyerekek és táblás csokikat is. Az összegyűjtött játékokat átválogattuk, rendszereztük, a csokikra kedves üzeneteket írtunk, majd bevittem a csomagokat a szegedi gyűjtőpontra. Nagy öröm számomra, hogy a tanulóimnak természetssé válik, hogy jócselekedeteket hajtsanak végre, hogy adományozzanak. Olyan gyerekek is hoztak csokit, színes ceruzát, akik nagycsaládosok révén maguk is elég szerény körülmények között ünnepelnek. De az adakozás élményét ők is szeretik átélni.
Osztályommal közösen tartós élelmiszereket gyűjtöttünk, amelyet egy rászoruló családnak adományozunk majd.
A témára való ráhangolódásként elmeséltem a gyerekeknek a Trevi-kút legendáját, majd egy motivációs kisfilmet is levetítettem nekik.
Feladatként az kapták, hogy a „Jó tett helyébe jót várj!” című alkotás mintájára készítsenek hasonló témájú mesét vagy igaz történetet.
Közösen szőtték a történet fonalát, majd együtt, minden apró részletet kigondolva és megtervezve, formázták meg, egy jó cselekedet jeleneteit, gyurmából.
A boldogság óvoda programban a decemberi hónap témája a” jó cselekedet” volt. Az adventi időszakra esett a téma, ami még jobban hozzá járult a mindennapi tevékenységeinkhez és jó hangulatot teremtett a csoportomban. A jó cselekedetek gyakorlása nap, mint nap jelen van a csoportomban, mivel vegyes életkorúak a gyerekek és folyamatosan segítik, támogatják, erősítik egymást. A csoportosan és a mikro csoportosan megvalósított tevékenységeim nagyon jó hangulatban teltek. Először is ráhangolódás képpen elutaztunk mese országba hajóval. Utazásunk során viharos szél támadt és én arra lettem figyelmes, hogy a nagyobb gyerekek a mellettük ülő kicsit megölelték. Megérkezésünk után megbeszéltük, hogy mit jelent az, hogy jó cselekedet, és ki mikor cselekedett már jót. A gyerekek aktívan, egymást türelmesen meghallgatva sorolták „jó tetteiket”(segítettem anyának, vigyáztam a kistestvéremre, bekötöttem Marci cipőjét…stb.) Ezután megmozgattuk az izmainkat mivel hosszú volt az út és játékosan almát, szőlőt szedtünk. A játék folytatásában nehezítésként feladatot társítottam a gyümölcsök felmutatásához: alma- megállsz egy helyben, körte- guggolj le, szőlő- ölelj meg valakit. „Mesetarisznyámból” elő bújt a karácsonyi manó, aki elmesélte történetét a gyerekeknek: „A kerti manó és az alma” című mesét. Nagy sikert aratott, nem is kérdeztem semmit, már mondták a gyerekek, hogy kerti manó jót cselekedett. A mese után felajánlottam nekik, hogy lehet készíteni karácsonyfát, és aki aznap jót cselekszik, csillagot teszünk az ő ágára, illetve folyamatosan fogjuk díszíteni jó cselekedetek alapján. Elmondhatom, hogy mára gyönyörű csillogó- villogó minden gyermekem karácsony fája. Amíg dolgoztak titokban oda készítettem nekik a piros papír szíveket. Az egyik kislány észre is vette. Mondtam mi lenne, ha táncolnánk a szívvel. Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalára mozogtunk és játszottunk a szívekkel. Ezután vissza utaztunk az óvodába. Lehetőségként felajánlottam a gyerekeknek, hogy a piros szívet oda ajándékozhatják annak, akit a legjobban szeretnek. Természetesen minden gyerek a szüleinek szerette volna haza vinni. Az óvodánk hagyományok ápolásán alapuló kis kedves közösség. A kolléganőm kezdeményezéséhez bekapcsolódva „Lucázni” mentünk gyerekeinkkel a többi csoportba. Jó áldásokat mondtunk gyereknek- felnőttnek egyaránt, majd a végén egy kislány, aki Luca menyasszony volt „meg kente a gyerekek arcát”, hogy sokat mosolyogjanak, és ne legyenek betegek. Folytatásként, gondolva madár barátainkra is, madár karácsonyt ünnepeltünk a zöld óvoda munkaközösség keretén belül, amiben a szülők is aktívan vettek részt, hiszen gyűjtőmunka keretében örömmel kapcsolódtak be a magok gyűjtésébe, mely már hagyomány nálunk évről- évre. Kolléganőm segítségével élő adventi naptárt készítettünk felnőtt közösségünk számára meglepetésként. A jelenlegi járványhelyzetet is figyelembe véve, még inkább tudatosult gyerekeinkben-felnőttjeinkben, hogy mennyire szükséges a segítő szándék egymás irányába, egymás támogatása a mindennapokban, mely hozzájárul a problémákkal való megküzdéshez, könnyebb feldolgozásához.
A feladat során a tanulók csoportokat alkottak, majd meghallgatták az idézetet Pál leveléből. Ezután minden tanuló húzott egy betűkártyát. Ennek megfelelően készített minden csoport egy-egy közös rajzot. Az elkészült munkákat összehasonlítottuk és közösen értékeltük.
A feladat során a tanulók csoportokat alkottak, majd meghallgatták az idézetet Pál leveléből. Ezután minden tanuló húzott egy betűkártyát. Ennek megfelelően készített minden csoport egy-egy közös rajzot. Az elkészült munkákat összehasonlítottuk és közösen értékeltük.
December: Jó cselekedetek hónapja
2021. 12. 06. A mai nap fő szereplője természetesen a Mikulás, Mikulás várás volt. Már reggel Mikulás fejet lehetett színezni, ragasztani, elővettük a Mikulás, és manó, rénszarvas fejdíszeket, persze aztán már szinte mindent, hogy mindenkin legyen valami, és elkészült a Mikulás szánja is. Nagyon sokan utaztak rajta. Nem győzték mesélni az élményeket, milyen ajándékot kaptak. Volt, akinél olyan ügyetlen Mikulás járt, hogy a kitett tejet szétcsöpögtette az asztalon. Hamarabb pakoltunk, mint szoktunk, de persze mindenki dolgozott. Dóra előkerült dobozából, köszöntötte a gyerekeket, megkérdezte, milyen hónap, milyen évszak van. Jó volt ez a gyakorlásnak. Rávezettem őket, hogy most, így Karácsony előtt, a jócselekedetekkel fogunk foglalkozni. Mi is az a jócselekedet. Mindenki az adományozást, a szegény gyerekek segítését szajkózta, persze érthető módon, hiszen már múlt héten el kezdtünk adományokat gyűjteni a rászorulóknak, Csoportunk bevállalt egy családot öt gyermekkel, akik a Karitászon keresztül, a mi segítségünkkel lesznek megajándékozva, a fa alá készített dobozokból. Kicsit nehéz a dolgunk, mert csak annyit tudunk, hogy 15, 9, és 5 éves kisfiúnak, meg 13, és 11 éves lányoknak gyűjtünk. Ezt persze a gyerekek is tudják, hiszen otthonról adakoznak a szüleikkel együtt. Szóval, mikor más ötlet nem volt, akkor mondtam, hogy mindenki csukja be a szemét, és lássa maga előtt a családját, apa, anya, fáradt, sok a dolga, Dadus néni alig győzi a munkáját, hol tudtok segíteni? Na, erre már beindult a fantázia, záporoztak az ötletek, jó cselekedetek. A foglalkozást gyorsan befejeztük, amikor jött a hír, sietni kell, mert jön a Mikulás az udvaron vár minket!
Kedden, mire érkeztek a gyerekek, elosztottam az adományokat a dobozokba. Mindenki csodálkozva nézegette mikor megérkezett, de mivel nagyon jól tudták mire vannak a dobozok, hiszen tegnap mutattam amikor hajtogattam, csak nyugtázták, hogy jól tele van pakolva. A dobozok tetejét viszont díszíteni kell, mert fekete, ezért egy fenyőt rajzoltam rá, aki szerette volna, jöhetett kiragasztani kicsi hópihékkel. Közben Karácsonyi dalokat énekeltünk. Reggeli előtt, amikor már mindenki megérkezett, körbeálltuk a dobozokat, megnéztük mi van benne. A gyerekek kérdezték, hogy kié lesz? Hány évesé, és fiú, vagy lány? Már volt, amikor találgattak is. Mikor végig néztük, kértem őket, rakják rá kezüket a dobozra, lefényképezem. Olyan ügyesen mindenki odarakta, hogy a dobozok nem is látszódnak, az viszont igen, hogy egy csoport vagyunk. Nimród el is kiáltotta magát: „Tulipán csoport HAJRÁ!!!” Reggeli után kiosztottam a szivecskéket, lehetett díszíteni, ragasztással. Mondtam annak készítik, akit meg akarnak lepni, mert szeretik. Ma egy dinoszaurusz helyettesítette Dórát, mert Nimród annyira ragaszkodott hozzá, mondtam jó, csak hagy ültessem ide, hogy figyeljen Titeket. A Holle anyót meséltem: Jó tett helyébe jót várj! közmondást erősítve bennük. Mindenkinek be kellett csukni a szemét, és arra gondolni, ki, mit cselekedett jót, tegnap délután, otthon. Felsorolták. A foglalkozás végén Bella zenéjére táncoltunk. „Jól csak a szívemmel láthatok” és „Repülj velem!”
Szerda reggel sikerült a két utolsó doboztetőt is kidíszíteni (adomány doboz), és becsomagolni a dobozokat egy kivételével. Reggeli előtt hallgattunk zenét, Bella CD-jéről. Reggeli után viszont rögtön neki fogtunk a mézeskalács nyújtásához, szaggatáshoz. A tésztát egyik anyuka hozta a csoportból, így egy kicsit hideg volt, mert éjszaka hűtőben tartotta. Viszont a gyerekek meg élvezettel puhították tiszta tenyerükkel. Mindenki szaggatott egy kis ideig, nagy volt az érdeklődés, de 24 kisgyerek akart cukrászkodni. Hurrá! A rendbe tétel után szituációs játékba kezdtünk, amit gyakorolnunk kell majd a közeljövőben, hiszen nagyon meg voltak szeppenve a figyelő szemektől. A szituációt én találtam ki, több szereplő bevonásával, két helyzetet is lejátszottunk. Azért valamit nagyon jól csináltak, mert a gyerekek felismerték a helyzeteket. Megbeszéltük mi volt jó, mi rossz cselekedet. Zsóka dadus néninknek megköszöntük a sok munkát, jó cselekedet, amit a mézeskalács sütés, és a szoba rendbetételéért tett. Még tapsot is kapott. A délelőttöt zenével zártuk, a koreográfiát egyedül találták ki, elindultak körbe, egymás kezét fogva. „Jó emberré csak a szívemmel válhatok!”
A csütörtök a torna napja. A gyerekek, mivel a szülők reggel nem jöhetnek be, öltözködtek a tornához, és a sok ruha miatt sokat kellett segíteni nekik. Ekkor jött Bence, a Karitasz vezetője, hogy elvigye az adományba összecsomagolt dobozokat. Nagy örömmel jött, nosztalgiázott egy kicsit, hiszen mindkét lánya ide járt hozzánk, a Tulipán csoportba. Boldog volt, mesélte, hogy nagyon sok adomány gyűlt össze, így bőven tudnak osztani a rászorulóknak. A dobozokat megköszönte, a gyerekek integettek mikor elment. A torna labdás feladatokkal zajlott, nagyon ügyesek voltak, sok dicséret hangzott el. Reggeli után karkötőket gyártottak a barátoknak, családtagoknak, vagy éppen maguknak, nagy szív volt a gyöngyök közepén, ezzel is jelöltük a szeretetet. Amíg fűztek, akinek kedve volt, jöhetett a mézeskalácsot kiosztani az óvoda dolgozóinak. Szép, szív formájú doboz készült a mézeskalácsoknak. Először kicsit megszeppenve, majd egyre ügyesebben ment a kínálás, még a kisebbeknek is. Alakítottunk egy nagy szívet a szőnyegen saját testüket használva, ami nagyon jól mutat a fényképen. A kezükkel is megtanultak szívet mutatni. A gyümölcsevésnél Ők is kaptak mézeskalácsot.
Pénteken zenével kezdtük a napot, zeneszóra érkeztek a gyerekek. Már ügyesen éneklik a dalt: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok!” A karkötő fűzést kérték reggel, még sokan készítettek, vitték haza örömmel. A reggeli után karácsonyi díszt készítettünk, és hogy két helyen ugye nem tudok segíteni, a formanyomó használatát Julcsi átvette tőlem, így nem volt fennakadás a ragasztásnál sem. A forma szélét kellett beragasztani mintával, már egyre több gyereknek sikerült is. Pakolás után elbúcsúztunk Dórától egy ideig, mert ugye mindenki hosszabb ideig otthon lesz, és Dóra addig alszik, pihen. Ismétlés képpen felelevenítettük jócselekedeteinket, utána meggyújtottuk a három Adventi gyertyát, énekelve, verselve. Kitettük a szívecskét a lépcsőre, megszámláltuk mennyit teljesítettünk, mennyi van még hátra.
Mozgalmas, néha szívszorító, de nagyon szép hét van mögöttünk.
December- a jó cselekedetek hava
Az óra elején elmeséltem a diákoknak ezt a történetet.
Kétféleképpen kellett folytatniuk:
Találjátok ki, mi történhetett a vándorral, míg távol volt és adjátok elő!
Meséljétek el a történetet a kő szemszögéből!
A drágakő
Egy indián bölcs vagy egy vándor! Mindkét csoportból alkossatok egy-egy párt! A párok olvassák el A drágakő című tanmesét és húzzanak egy „játékkártyát”, majd annak megfelelően adják elő a történetet! Egy Indián bölcs asszony amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs indián asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…” – szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.
Értékes válaszok születtek, ahol jelen volt a felismerés és a lelkiismeretfurdalás is. Senki nem akart sokáig élni a kővel, visszaadták.
Az első feladat frontális volt, a 2. feladatban már csoportban dolgoztak a tanulók.
Két tanuló dolgozott a táblánál, hogy mit jelent számukra az adás és a kapás.
Az első csoport kérdőívet töltött ki, sajnos sok volt a 3-a és 4-es pontadás.
1. nagyon nem értesz vele egyet 2. nem értesz vele egyet 3. egyet is értesz, meg nem is 4. egyetértesz vele 5. nagyon egyetértesz vele 1 2 3 4 5
1. Mások segítése időpocsékolás.
2. Ha lehetőség adódik, szívesen segítek másoknak.
3. Ha van rá lehetőség, visszajuttatom a talált pénzt.
4. Az egyik legnagyszerűbb dolog az életben a családom és barátaim segítése.
5. Sürgősségi esetben inkább elkerülném a segítségadást.
6. Csodálatos dolog másokat segíteni szükség esetén.
7. Az önkéntes segítés felemelő érzés.
8. Utálok eltévedt idegeneket útbaigazítani.
9. Az önkéntes munka boldoggá tesz engem.
10. Minden hónapban időmmel vagy pénzemmel támogatok egy jó ügyet.
11. Hacsak nem a családom tagjai, az idősek segítése nem az én felelősségem.
12. A kisgyerekeknek tanítani kellene mások megsegítésének fontosságát.
13. Elgondolkodtató, hogy halálom után felajánlom szerveimet azzal a reménnyel, hogy másoknak segítek vele.
14. Igyekszek segíteni minden iskolai és közösségi tevékenységben.
15. Békesség tölt el, miután segítettem valakinek.
16. Ha valaki előttem a pénztárnál pár forint híján nem tud fizetni, azonnal kisegítem.
17. Büszke vagyok, amikor tudom, hogy nagylelkűségem kisegített valakit a bajból.
18. Mások megsegítése több bajt okoz, mint jót, mert utána mindig másokra akarnak támaszkodni, és nem tesznek magukért.
19. Ritkán adok pénzt nemes ügyre.
20. Szegényeken segíteni nagyon jó dolog. Fontos!
Egy külön csoport azt írta le, hogy mit tehetnek önmagukért, hogy jobb legyen nekik. Velük külön is elbeszélgettünk, mert olyan dolgokat soroltak fel, amihez pénz is kell. Aztán már ők is sorolták a maguk verzióit az erdővel kapcsolatban.
A szokásos kártyás csapat képeket választott ki, hogy mit jelent számukra a jócselekedet.
A mi csoportunk egy jót játszott ismét. Mindenki felírt lapra két fogalmat, ami a számára fontos, majd az egyiket megtarthatta, a másikat átadta valakinek a csoportunkból. Én például a foci szót kaptam, ebben próbáltam megkeresni, ami számomra fontos.
Majd jött a mikulási osztályajándékozás. Minden tanuló kihúzott egy nevet, úgy kellett átadni az ajándékot, hogy megmondták a másiknak, hogy mit szeretnek benne. Jó volt látni, ahogy a tizenkettedikes tanulók örültek és pakolták ki a csomagjukat.
Szép és lélekben gazdag óra volt.
A következő héten csináltunk évzárást (2021) az alábbi kérdések segítségével:
Mit rügyeztettél ki magadban ebben az évben?
Mi indult el benned?
Mi virágzott ki?
Mi gyümölcsözött?
Mi érett meg nálad?
Mit kellett leszüretelni?
Mit kellett válogatni?
Mit kellett raktározni?
Majd 2 kártyát húztak a tanulók: egyet 2021-re, ami jellemző volt az évükre és egyet 2022-re, hogy mit szeretnének.