Decemberben, advent idején hangsúlyossá válik a jó cselekedetek gyakorlása.Nagycsoportban már különbséget tudnak tenni aközött,hogy mi a dolguk és mi a jó cselekedet. Egymásnak segíteni, jót tenni, jó dolog. A képeslapok készítése közben lehetőség adódott a beszélgetésre: kinek készíti, miért neki, milyen közös élményeik vannak, miért őt választotta stb. Érdekes volt hallgatni őket, hiszen az ő korcsoportjuk már szóban is meg tudja fogalmazni az érzéseiket, gondolataikat, véleményt tudnak formálni. Az elkészült képeslapokkal először megajándékozták egymást, majd a csoportszoba egy jól látható helyére kerültek.

A Karácsony közeledte jó alkalom volt feldolgozni a boldogító jócselekedetek témáját, hiszen a szeretet ünnepe arról is szól, hogy hogyan tudunk másoknak örömet okozni. Beszélgetések során elmesélték a gyerekek, hogy ők miben szoktak segíteni szüleiknek, nagyszüleiknek és testvéreiknek. A segítségnyújtás örömének átélését a csoportszoba ünnepi dekorációjának elkészítésével és elhelyezésével igyekeztem biztosítani számukra. Játszottuk a zoknipárosítós játékot csoportosan és egyénileg versengéses formában is. Örültek saját maguk és egymás sikerének is egy- egy verseny után. A könyvben szereplő mese feldolgozása jó alapot nyújtott a témával kapcsolatos ismeretek feldolgozásához és a benne rejlő érzelmek átéléséhez.

Az adventi időszak idén is a boldogító jócselekedetek jegyében telt. Az ünnepi készülődés mindig egy különleges hangulatot kölcsönöz a csoportba, a gyermekeken is látszik a felfokozott érzelmi állapot. A gyerekek tudják jól, hogy a Mikulás is a jócselekedeteket díjazza, így van számukra egy plusz motiváció. A hónap minden napján egy kispajtás kapott egy kis ajándékot, ez mindig az volt, aki valami kiemelkedőt tett a saját szempontjából. Lehetett ez segítő kéz nyújtása, okos megszólalás, bátor kiállás, vagy egy akadály leküzdése. Ahogy egyre többet beszélgettünk, mesét és verset hallgattunk a szeretetről, az ajándékozás és a segítségnyújtás öröméről, úgy jelent meg egyre többször egy-egy jócselekedet a csoportban. A gyerekek segítettek egymásnak elpakolni a játékokat, bekapcsolódtak egymás játékába, segédkeztek az öltözésnél-vetkőzésnél. Egy Mikulás-sapkából mindenki kihúzta egy társa jelét, akire különös figyelmét fordított, és jótettekkel kedveskedett neki. Az ajándékkészítést mindenki örömmel végezte, és büszkén mutatták szüleiknek, mikor hazavitték. A Luca-búza ültetése is jó alkalmat biztosított a jócselekedetekre, mindig akadt valaki, aki meglocsolta a hiányzók búzáját. A hónapban sor került egy szülőkkel közös barkácsolásra is, mellyel célunk az volt, hogy minőségi időt töltsenek a gyerekek szüleikkel, legyen az pozitív élmény, ami adjon inspirációt hasonló otthoni programoknak. A délután zárásaként a gyerekek elfogyaszthatták szüleikkel a mézeskalácsot, amit korábban készítettek.

Relaxációval indítottunk, ahol minden fáradtságot, bánatot és szomorúságot kifújtunk, kiengedtünk magunkból. Ezt követően kis tündérkék módjára elvégeztük azokat a kedves kis gyakorlatokat, amelyeket a tündérek is szoktak reggelente végezni, ez megalapozta a gyerekek számára a mosolygós jókedvet. Boldogságminyonunknak annyi ölelést adtunk és akkorát, amilyet csak tudtunk. A hónap dalára táncoltunk egy jó nagyot, ami annyira tetszett a gyerekeknek hogy kétszer egymás után is táncoltunk rá. Megbeszéltük a „Szívem kertje” mese fontos mondanivalóját, és közösen ötleteltünk, hogy milyen jó cselekedeteket tudunk még tenni, hogy azzal magunknak és másoknak is jót tegyünk. Az Óvodás Vándor Tündérek mesét eljátszottuk, amely nagy kacagásokat, közös vándorlásokat és kedves pillanatokat adott a gyerekeknek. Végezetül megépítettük az általunk elképzelt falut, ahol a tündérek lakhattak. Mindenki szívesen vett részt a közös építésben.

Ebben a hónapban nagyon készültünk a Mikulásra, Karácsonyra. A gyerekek ebben a hónapban kék Manócskává változtak. A ruhákat saját magam varrtam nekik. Ők voltak a Mikulás segítői. Nagyon szerették az átváltozást. Minden nap arcizomlazítással kezdtünk. Felfújták az arcukat, mint a lufit, majd előszőr egyik, majd a másik oldalt pukkantották ki. Következő felfújáskor mindkét oldalt kipukkantották. Az első héten beszéltünk az ünnepekről. A törpék leve c. mesét olvastam el. (https://jatsszunk-egyutt.hu/mesek-a-mikulasrol/)Részlet a meséből: „Ez idő alatt a törpegyerekek összegyűltek egy pajtában, hogy megbeszéljék a történteket. Nagyon szomorúak lettek volna, ha karácsonyra nem kapnak ajándékot, de tulajdonképpen nem haragszanak a magányos, gonosz törpére.
Sejtik, hogy azért ilyen, mert nagyon boldogtalan. Olyan rossz természete
van és olyan mogorva, hogy minden barátját elveszítette. Minél magányosabb, annál gonoszabb lesz.
Ez nem mehet így tovább! A gyerekek elhatározzák, hogy karácsonykor segítenek a törpén. Karácsony este minden gyerek megtalálja az ajándékát a fa alatt. Boldogan csomagolják ki a meglepetést, és rögtön ki is próbálják.
A gyerekek nem szóltak szüleiknek arról, hogy a gonosz törpe kalitkába zárta a nagy, fehér madarat. Titokban akarják tartani, hogy karácsony napján egy jó cselekedetre készülnek…
Késő este, a mogorva törpe, amikor kinéz az ablakon, arra lesz figyelmes, hogy egy hosszú imbolygó fénysor közeledik a kunyhója felé. Minden ízében reszketni kezd, mert azt hiszi, hogy a falubéliek akarják őt megbüntetni gonosz tetteiért.
De legnagyobb meglepetésére hirtelen karácsonyi dallamok csendülnek fel az ajtaja előtt. A gyerekek körbeállják a kunyhót, és gyertyával a kezükben énekelnek, hogy meglágyítsák a törpe mogorva szívét. Majd lassan elindulnak az ajtó felé…
A mogorva, gonosz törpe nem hisz a szemének. A gyerekek nem csak énekelnek, hanem mindenféle ajándékot is hoznak neki. ”
A gyerekek nagyon sajnálták a Mikulást, hogy milyen sok ajándékot kell neki elvinnie egy éjszaka alatt. Ezért kitaláltuk, hogy egy kedves műsorral ajándékozzák meg. A Jó emberré csak a szívemmel válhatok c.dallal köszönték meg a Mikulásnak a sok munkát, közben táncoltak.
Másnap az volt a feladat, hogy színezzenek ki egy kismadaras rajzot, majd helyezzék fel a mágneses táblára, majd mindenki vegyen elegyet, ami nem a sajátja. Ezzel egymást ajándékozták meg.